80.
“A kötelék, mely igaz családot összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm.”
Richard Bach
A Nagypapám betöltötte a 80. életévét! Május első napján ezt annak rendje s módja szerint meg is ünnepeltük. 19-en ültük körbe az asztalt. 4 generáció. Gyerekek, unokák, dédunokák:-)
Vidám nap volt! Tele az eltelt évek emlékeivel és boldogan néztük a rohangáló kicsiket, akik már a jövő üzenetét hordozzák…
Sok minden eszembe jutott aznap. Emlékek törtek elő a múltból, a gyermekkoromból. A nyarak túlnyomó részét az anyai nagyszüleimnél, Maminál és Papinál töltöttük hárman, az unokák= Unokabátyám, az Öcsém és jómagam. Nem voltunk túl jó gyerekek, mondhatnám, elevenek voltunk, mint a tűz. Nap, mint nap újabb és újabb csínyeket találtunk ki, de Mami és Papi (becsületükre legyen mondva) hatalmas türelemmel fordultak felénk! Egy alkalomra emlékszem, amikor rendesen kihúztuk a gyufát és Mami seprűvel kergetett minket a ház körül! Akkor nagyon mérges volt! Kibontottuk a kerítést minhármunk szemmagasságában, mert nagyon kíváncsiak voltunk, milyen gyerekek hangoskodnak a szomszéd kertben:-))
Papám hobbija, amíg egészsége engedte, a vadászat volt!. Sokszor lógtak a fészerben a fácánok, nyulak, amik nyúzásra vártak. Ezektől kicsit féltem és emlékszem arra a csukott szemükre és arra a jellegzetes fura szagukra:-) Mami isteni fogásokat varázsolt belőlük! Bár elmesélése alapján legjobban a fasírozott ment és nagyon szerettük, ha a kissé megszáradt zsemlét/kiflit palacsinta tésztába forgatta és kisütötte. Fahéjas cukorba tunkoltuk és úgy ettük:-)) Vadászkutya tekintetében egy Ripi nevű magyar vizsla volt a vadak elejtésében hűséges társa. Ahogy teltek-múltak az évek Ripi után Ripi2 és Ripi3 is következett…
Papinak rengeteg vadászattal kapcsolatos könyve, újságja van és a mai napig szívesen forgatja az effajta olvasmányokat! Még óvodás voltam, amikor Mami megtanított olvasni. Gondolta, hátha akkor nem kérdezek annyit (:-)))), el leszek CSENDBEN a könyvekkel.:-)) Jó ötlet volt! Azóta is imádok olvasni! Az első olvasmányaim Fekete István írásai (Bogács, Lutra, Tüskevár, Kele stb) voltak, aztán következtek a Széchenyi Zsigmond által jegyzettek. Ezek közül a Nahar maradt meg bennem leginkább.
A náluk töltött nyári reggeleken Papi felült a zöld Simson motorjára és elment a boltba reggeliért. Friss, ropogós kifli, zacskós kakaó, kenhetetlen teavaj és fonott kalács volt a menü, mégsem untuk meg soha! Élesen élnek bennem a szüretek is, ahol Papi volt a karmester, irányította a munkákat. Olyankor egy ideig segítettünk, aztán persze játékba fordult ez is. Ha szomjasak voltunk, kicsi metszett poharakból ittuk a ragadós mustot:-)
Az immár nyolcavan éves ünnepelt
Aztán hirtelen felnőttünk. Egyre messzebb kerültem, más-más városokban tanultam.. És végül 2 óra autóútnyira telepedtem le tőlük. Jó volna, ha gyakrabban láthatnák a negyedik dédunokájukat, Pöttyöt…és remélem, megadja a Sors, hogy megélhetik az ötödik születését is!
80 év… Több, mint a mi kis családunk 3 tagjának az összéletkora…
És e villanásnyi emlékezés után következzék a menü, amiben leginkább a praktikusság volt az irányadó. (nem, nem a Kaméleon-menü fogásait szolgáltuk fel:-)))
Előételek
Baconbe tekert vörösboros aszalt szilva (ilyen, máj nélkül)
Mozzarella-paradicsom friss bazsalikommal
Főételek
Kakaspörkölt hosszú lével
Sertésszűz, borjúcomb, csirkemell, kacsamell tárcsán sütve
Zöldséges bulgur
Cukkinis köret
Francia burgonya zöld spárgával (ilyen, csak tettem bele még zöldspárgát is)
Desszertek
Ezekről a család többi nőtagja gondoskodott!
Ha találkoznék egy jó tündérrel és kívánhatnék egyet, azt kívánnám, hogy még sok-sok ilyet, így együtt!!!
