Ízbolygó

Szombaton reggel úgy ébredtünk, hogy semmi, de SEMMI ötletem/tervem/elképzelésem nem volt az aznapi ebédre vonatkozóan (mivel az előző napokban belecsusszantunk egy náthába is, így elmaradt a bevásárlás is). Tehát amikor a szombatot megnyitottnak nyílvánította a család legkisebb tagja (mert ugye mi szülök, még húztuk volna a lóbőrt…) szóval jött a szokásos reggeli rítus (kávéfőzés, gyermeknek tej-előállítás) aztán meg elkezdtem ötölni, mit is együnk, és ahhoz mit is kellene venni…. Lett de. 11 óra, mire az alapanyagok (gyermekem apja révén) hazakerültek, aztán meg kezdődhetett az előállítás. A lényeg (levesről és főételről a későbbiekben!) a lényeg, hogy a desszert szekció ezen az ominózus napon, bizony háttérbe szorult….:-((( De, hogy ne maradjunk nasi nélkül a legegyszerűbb (amatőrebb) megoldáshoz nyúltam: pudingból krémet főztem. Mert néha ilyen is készül. De, hogy legyen benne egy kis finomság, pisztáciával szervíroztam. Igazából csak azért írom le, mert a vanília+pisztácia párost ezidáig nem kóstoltam és számomra meglepetést okozott, hogy milyen kifinomult is ez a kombó!

Hozzávalók:
2 cs Bourbon vaníliás pudingpor
7 dl tej
kevés méz
6 ek aprított pisztáciabél

Ez annyira egyszerű, hogy leírni is ciki…. Tehát a pudingport kikereverem apránként a tejjel, majd sűrű krémmé főzöm és poharakba adagolom. Poharanként belekeverek egy ek. pisztácia-darabobot, majd hűtőben hagyom kihűlni. Tálalás előtt a tetejéüket is megszórom 1-1 ek pisztáciával.

“Cézár saláta” címszóval annyi, de annyi különféle salátát lehet kapni, hogy az téboly! Elég csak beírni a keresőbe és rögtön kidob 17.000 találatot, amiből jónéhány úgy kezdődik, hogy “végy egy joghurtos salátaöntetet”… Éttermekben sokszor a konyhai elfekvő szemetet próbálják az emberre rátukmálni, de azért találkozhatunk mesteri módon összeállított salátákkal is.

De nézzük először, miért is ez a Cézár? Római eredetű volna? A saláta története 1924-ben a mexikói Tijuanában Cesare Cardini éttermében kezdődött, és aminek az alapja se nem az ízek harmóniája, se nem a fantasztikus kreativitás, csupán a szükség volt az ihletője. Történt ugyanis, hogy egy forró nyári hétvégén minden alapanyagból kifogyott az étterem, ezért abból főztek, amit a raktárak mélyén találtak. Ennek alapján a Cézár-saláta a világ legegyszerűbb összeállítása. Kell hozzá római saláta (a mi környékünkön sokszor most már jégsalátával pótolják), aztán kellenek extra szűz olívaolajon pirított fehérkenyér-kockák, kell hozzá tojás és szardella. Nem hiányozhat a parmezán sajt, és kell bizony néhány alapvető fűszer is, úgymint Worcestershire-szósz, dijoni mustár, citromlé, fokhagyma, bors. Az öntetet, amit a mexikói séf használt, ma vinaigrette-öntetként ismeri a világ.

Az általam ismertetett recept alapja Stahlé, azonban mivel igazán jó ízű, kiindulásnak ez nagyon megfelel!

Hozzávalók:
1 jégsaláta (szerencsésebbek római salátát használjanak!)
6 tojás
15 dkg vaj
20 dkg parmezán
3 zsemle
frissen őrölt bors
Öntet
5 gerezd fokhagyma
1 citrom leve
1 tk szardellapaszta
2 ek dijoni mustár
2 tk Worcestershire-szósz
1,5 dl olivaolaj

A jégsalátát negyedekbe vágom, majd kézzel széttépkedem, angyjából falatnyi darabokra. A zsemléket először vízszíntesen félbe, majd ezt 3-4 csíkra illetve ezeket 2 cm-es darabokra vágom, miközben ezt teszem a vajat felolvasztom, majd beleszórom a reszelt parmezánt és hagyom, hogy felolvadjon, aztán belezuttyantom a zsemlekockákat is. Átforgatom a vajas-sajttal, majd kisit lepirítom a serpenyőben. Az öntet hozávalóit összeturmixolom, a tojásokat megfőzöm. A jégsalátát összekeverem az öntettel, majd ráültettem a negyedbe vágott tojásokat és reszelek rá még egy kevés parmezánt ill. rászórom a pirított parmezános zsemlekockákat.

A cézár története és sok egyéb érdekesség Mammánál

Okosság innen származik.

Alszik a hóban
a hegy, a völgy;
hallgat az erdő,
hallgat a föld.

Nyitni, de – nyitni, de –
nyitni kék!
Fütyülöm én is
énekét!

Szabó Lőrinc: Nyitnikék (részlet)

fotó: Corbis

Max nekem szegezte a Horasz által indított körkérdést, miszerint: számomra mikor is indul a tavasz? A kérdés első pillantásra talán egyszerűnek tűnik, ám ha jobban belegondolok, konkrét dátummal nem fogok tudni szolgálni… remélem, nem is ezt vártátok Tőlem!

Korábban már vallottam arról, hogy nem igazán kedvelem a telet, a hideget. Elfogadom, hogy erre a természetnek szüksége van erre, de ha rajtam múlna 10 fok alá biztosan nem menne a hőmérséklet! Tehát a kördésre az első válaszom, hogy én gyakorlatilag az ősz végétől a tavaszt várom. Ám lázadhatok a hideg ellen, a szervezetem azért csak tudja, mit is kell/ene ennem. A tél beálltával kívánom a fajsúlyosabb ételeket, a karácsony közeledtével a fahéj, a szegfűszeg a csokoládé és csapata von bűvkörébe, ám ahogy eltelik a január már vágyom a harsogó zöldet.

Onnan tudom biztosan, hogy mindjárt beköszönt a tavasz, hogy reggelente, amikor elhúzom a spalettákat, bár még csípős levegő áramlik be az ablakon, a madarak már csivitelnek. Körülöttünk sok a zöld, így sok madár lakik a “szomszédunkban”, akik ilyenkor már komoly koncerteket adnak! Megjelennek a virágosnál az első cserepes hagymás növények és előbújik a hóvirág! (ez sajnos 2005 óta védettséget élvez, pedig gyermekként csokrokban szedtük és otthonunkban ez volt a tavasz első hírnöke!) De visszakanyarodva a harsogó zöldhöz és hogy mit is kíván a szervezet? Az enyém legkorábban az epret, a spenótot és a retket. No meg az újhagymát. Aztán az idő előrehaladtával, mikor már szabadon garázdálkodhatok a zöldségesnél az “ÚJ”donságokban, úgymint a burgonya, zöldborsó, karfiol, sárgarépa…. na akkor készítem az év első IGAZI zöldséglevesét. És mint minden ELSŐ, ez emlékezetes! A tetejére szórt friss petrezselyem koronázza meg a művet. (Ahogy ezt most leírtam, igazán türelmetlen lettem tavasz-ügyben!)

És akkor még a húsvétól nem is ejtettem szót! A foszlós kalácsról, a sonkáról a friss reszelt torma orrot csiklandozó illatáról, no meg a sonkalében főtt tojásról! Idén korán lesz a húsvét, rögtön Pötty második születésnapját követő hétvégén, úgyhogy ez az egy hét maga lesz a dőzs! Mindkét ünnepre készülök különlegességekkel is.

És persze, ami szintén a tavaszhoz tartozik, hogy folyamatosan nő a napsütéses órák száma, ami jó hatással van a kedvünkre, lelkünkre is!

Én is megkérdezném doctorpeppert és Kicsi Vút, hogy náluk, mik a tavasz biztos jelei, számukra mikor kezdődik a tavasz?

A héten végre találkoztunk L barátnőmmel, aki hamarosan belép a klubba, anyuka lesz! Pomeloval kínált minket, amit bár ismertem, mégsem vitt rá sohasem a lélek, hogy megvegyem, mert -gondoltam- biztosan savanyú és kesernyés, mint a grapefruit, amire egyébként nagyon hasonlít. Igaz nagyobb kiadásban:-)

A pomelo a citrusfélék egy teljesen külön fajtája. A termések színe zöldes sárga, méretük nem ritkán eléri az akár 40 cm-es átmérőt és a 6-8 kg tömeget is. Íze a keserűtől az édesig bármilyen lehet. Héja jóval vastagabb, és savanyúbb, mint a grapefruitnak. Legfontosabb fajtái a hirado (:-)), double chandler, mato, tahitian és a thong dee. A pomelo héja segíti leginkább vásárlásunkat. A hibátlan, már-már sárgába hajló színű gyümölcsöket válasszuk, mert ezek a legédesebbek. Miután héja igen vastag és könnyen lefejthető, így az a gyümölcs állagáról nem sokat árul el. Kifejezetten magas kalcium és a kálium tartalma és természetesen a citrusoknál megszokott módon C-vitamin tartalma is jelentékeny. Kálium tartalmának köszönhetően jó vérnyomás szabályzó, illetve immunrendszer erősítő.

Az immunerősítő hatása és a C vitamin tartalma most kifejezetten jól jön, mert bekaptunk egy náthát. A szokásos zabkásánkat dobtam fel vele és a frissen facsart narancs rostos levével.

Hozzávalók:
10 dkg zabpehely
3 ek szeletelt mandula
fél marék mazsola
fél marék aszalt vörösáfonya
1 kisebb alma
1 bögre tej
2 dl frissen facsart narancs rostos leve
csipetnyi fahéj
pomelo filézve

Egy serpenyőt 1 perc alatt lángon előmelegítek, majd beleszórom a mandulát és egy percig pirítom, majd hozzáadom a zabpelyhet és együtt pirítom őket, míg illatozni nem kezdenek (1-2 perc). Majd hozzáöntöm a tejet, majd takarékra állítom a lángot. Belekeverem a fahéjat, az almát, a mazsolát, az áfonyát és párolom 5 percig, amíg a tejet nagyjából fel nem szívja. Ekkor hozzáadom a narancs levét, de azzal már csak egy pecig tartom a lángon, utána félrehúzom, hogy azt is felszívja. Filézett pomeloval tálalom.

A pomeloról az okosság innen származik.

A korábban készített sablé viennois testvére. Akik mindkettőt kóstolták két táborra szakadtak, egyesek a diamantra, mások a viennoisra szavaznak. Szerintem a viennois légiesebb, könnyedebb. A diamant pedig klasszabb tea mellé.
A sablé egyébként egy francia szó, jelentése homokos, omlós. Egyébként egyik elkészítése sem bonyolult, úgyhogy a név ne riasszon el senkit attól, hogy kipróbálja!

Hozzávalók:
22,5 dkg vaj (szobahőmérsékletű legyen!)
6 dkg porcukor
2 vaníliarúd
negyed mk só
32 dkg liszt (én fele-fele arányban BL55 és teljes kiőrlésűt használtam)

A vajat habosra keverem, majd hozzáadom a porcukrot, a sütőport, a sót és tovább keverem. A végén beleszitálom a lisztet. A sütőt 180 fokra melegítem. A masszát 3 részre osztom, mindegyikből 3-4 cm átmerőjű rudakat formázok, majd éles késsel 1,5-2 cm-es darabokat vágok le. Sütőpapírral bélelt sütőlapra fektetem őket (kicsi puffadnak/nőnek a sütés alatt, úgyhogy ne túl szorosan!), majd 22 perc alatt aranysárgára sütöm őket. Ha megsültek, rácsra teszem, hogy kihűljenek.

Forrás: Szakácsok könyve, Pierre Hermé