Ízbolygó

fotó: Corbis

Sízésünk egy nappal megrövidült. Pötty lebetegedett.
Én egyébként nem is síelek. Nem szeretem a hideget Sőt! Kifejezetten utálom!. Arra meg, hogy meredek hegyekről száguldjak lefelé, atom kényelmetlen cipőben holmi instabil léceken, még senki sem tudott rávenni. Illetve de! Gyermekkoromban Apu. De az nem is hegy volt, csak egy lanka és ott sem szerettem meg ezt a sportot… Ausztriát, a hegyeket, a kristálytiszta levegőt viszont imádom! Gyermekem apja kíválóan síel és nem telhet el tél anélkül, hogy párszor lécre ne pattanjon. Pötty születése előtt néha vele tartottam, olvastam a hegytetőn a Hüttében, közben forró bort szopogattam és halálra ettem magam Germknödellel. Vagy uszodában úsztam, szaunáztam…esetleg sétáltam a faluban a bokáig érő hóban, amíg úgy nem éreztem fázom (ez nagyságrendileg 10-15 perc alatt szokott bekövetkezni:-)), akkor beültem valahova és nyomtam egy forró csokit, egy teát vagy caffe lattet. Rég volt, tán igaz se…

Szóval Pötty elkapott valamit a sok-sok beteg osztrák/német kiskölöktől, aztán én is (mivel mi mindig együtt vagyunk betegek). Lázas, csúnyán köhög, meg folyik az orra is. Úgyhogy egy nappal korábban hazajöttünk. Mindenesetre számomra nagyon sok tanulságot hozott ez a négy nap. Rájöttem pár dologra magammal kapcsolatban:
– alapvetően egy merev anyuka vagyok! Amilyen überlaza voltam korábban, most igazán nem tudom elengedni magam, élvezni a szitut, ha Pöttynek valami nem az igazi (a helye az alváshoz, a kaja, amit adnak, beteg gyerekek hada etc.) És valami soha nem az… És nem nézem jó szemmel, ha két-három éves kölykök este 10-kor még a hotel halljában esnek-kelnek… Nagyon sajnálom őket a szüleik miatt.
– mivel ilyen szempontból merev vagyok, már nem szívesen indulok el (főleg hosszú utakra), mert legbelül tudom, a mondás “mindehol jó, de legjobb otthon” rám/ránk nagyon is igaz… vegyük csak azt a tényt, hogy a szállodában, bár szeparált helye volt, minden éjjel felébredt, amikor pedig kiütötte a betegség, többször is. Az én jóalvó gyermekem, aki 8 hetes kora óta átalussza az éjszakákat (este 8tól reggelig). És különben is, hol van itt nekem a pihenés?!
– komoly lelkiismeret furdalással küzdök Pötty apjával szemben, hogy elmartam tőle egy potenciálisan sízéssel töltendő napot…és hazajöttünk. Ez korábban nem érdekelt volna ennyire.

Érdekes megtapasztalnom, milyen sokat változtam az elmúlt két esztendőben. Néha még előkacsint belőlem a régi énem, de öregszem. Komolyodok. Parás lettem (ez is biztos az öregedéssel jár.).

Pötty sok mindenben rám hasonlít, vagy csak a nevelés miatt ilyen?! Nehéz kérdések ezek. Megmosolyogtató a tény, ahogy elpakol akkurátusan a konyhai fiókokból és ugyanazokkal a mozdulatokkal főz, ahogy én. Vagy ahogy pakol, takarít. Mint egy pici-én. Mondják, ez természetes, mert minták alapán tanulnak. Én/mi vagyunk a minta.

Azonban a döntés helyes voltát bizonyítandó (már, hogy hazajöttünk korábban), Pötty a 8 órás út után, este fél nyolckor, lógó orral, iszonyú csúnyán köhögva, boldogan szedegette le az itthon maradt játékait a polcról. Pedig a kedvenceket elvittem! És alig akarta abbahagyni kedvenc elfoglaltságát, a főzést a műanyag alapanyagokkal. Aztán átaludta az éjszakát egy orrszívással és most a délutáni alvását nyomja, lassan három órája. Ez jó. Mert az alvás gyógyszer.

Most béke és nyugalom van. Legféltettebb kincsem alszik és gyógyul. Mert mindenhol jó, de legjobb: OTTHON.

By the way, egy kis gasztro:
A hely, ahol laktunk kifejezetten kinderfreundlich, napi programokkal, sísulival és -ez nem gyerekbarát, de nekem tetszett!- 4 fogásos vacsorákkal! A vacsora minden este igazi nouvelle-cuisine volt! Külön halas-vörös húsos-fehér húsos-vega főételekkel és kétféle választható levessel. Korábban nem nagyon ettem finom levest sógoréknál, de itt mindegyik szuper volt! Barátaink szerint az utolsó vacsora (amiről lemaradtunk) volt a legfantasztikusabb, de példaként álljon itt egy korábbi:(a magyar megfelelőjét néhány szónak nem igazán tudom, aki beszéli a nyelvet, segítsen!)

Saláták (svédasztalról)
*
Tengeri sügérfilé salátacsokron koktélparadicsommal és tejfeles öntettel
*
Erőleves marhából májgombóccal
vagy
Brokkolihableves mandulakalappal
*
Styria beef marhahátszín Eierschwammerln-nel sütve lilahagyma lekváron, ehhez almás burgonyarózsa válogatott zöldségekkel
vagy
Ördöghal medalionok és vitéz szemling filé nyársra szúrva zöldségornyokkal és házi készítésű vörösboros nokedlivel
vagy
Tarkalencsével szuflírozott Landhendl filé (ez valamilyen csirkeféle) petrezselymes tejszínnel polentaszufléval és szezonális zöldségekkel
vagy
Szarvasgombás gerslirizottó sült zölségekkel
*
Áfonyás írókosárka parféval és koktélnaranccsal (kumquat)
A gyermekmenüben minden esetben leves, valamint husi burgonyapürével, tésztával, párolt zöldségek stb. és desszert.

Szóval a kaja 10-ből 9 pontos volt! És beszereztem jópár magazint, amiből készíteni is fogok mindenféle földi jót!

A halneveknél Chili&Vanília gyűjtése is segítségemre volt.

PS: Pöttynek tüdőgyulladása van.