VKF! XXI. Főzzünk könyvből!
Most, hogy jó egy hete semmi blogélet, befutok egy VKF! pályaművel és számítok Piszke vaj szívére…:-)))
Amikor Piszke meghirdette a forduló témáját, az első dolog ami bevillant, hogy Frances Mayes valamelyik írásából fogok főzni valami echte toszkán receptet. A Napsütötte Toszkánát és az Édes élet Itáliában c. könyveit jó pár éve egy horvát nyaralás alatt olvastam és (gondolatban) ettem végig. Sok recept ki is vándorolt a könyvből, hogy aztán a konyhában jó hasznát vehessem. Hogy a talján gyökereim miatt vagy más okból kifolyólag áll hozzám ennyire közel ez a tájegység, a konyhájával, hőmérsékletével és az ott lakók vérmérsékletével egyetemben, nem tudom, de egy biztos, ha tehetném, már biztosan ott élnék… De a kiköltözés még várat magára, pedig az egyetlen hely volt az utazásaink alatt, ahol kapásból otthon éreztem magam.
Szóval ilyet terveztem főzni. Aztán ahogy mostanában mindig, közbejött ez-az, többek között egy boldog Mikulás-várós hét, amikor még arra sem jutott idő, hogy ide irogassak, ill. Miklós napon az immár hagyományossá vált nagycsaládi eszem-iszom. Tavasszal Nagypapám 80-ik születésnapját ünnepeltük, ill. tavaly ilyentájt is Mikulás váró-karácsony előkészítő partyt csaptunk. Innen maradt jócskán kaja (mindig fölélövünk:-)), úgyhogy amikor vasárnap délelőtt megpillantottam a VKF!-es pályaműveket és eszembe jutott az eredetileg tervezett toszkán étel, komoly lelki tusa alakult ki bennem. De nem mertem kihúzni itthon a gyufát, hogy ismét gyártok valamit. Desszert fronton is jól álltunk. És akkor bevillant, hogy az oviban hétfőn születésnapot ülünk! Zsombi 5 éves lesz! És ő is szereti Boribont! Az ihletet egy olyan könyv adta, ami abszolút kedvenc a 2-4 éves korosztálynál és ennek megfelelően a közel 3 évesem is kívülről fúj, én pedig csukott szemmel mesélhetem.:-)
“- Annipanni, süssél valami finomat!-kérte Boribon. – Tudod, délután Bencéék jönnek hozzánk!
– Sütnék én almás pitét, csak éppen almám nincs hozzá.”
Aztán Boribon felkerekedik almáért és mindenféle kalandok után hazatér alma nélkül… De minden jó, ha a vége jó!
“- Elkészült az almáspite!- kiáltotta büszkén Annipanni.
Süteményillat szállt a kertben.
– Vigyázzatok vele, mert még forró. Mindenki fújdogálja meg!”
Így esett, hogy az ötödik szülinapra legyártottam Annipanni tortáját!
Hozzávalók:
Tészta
30 dkg liszt
20 dkg vaj
10 dkg porcukor
1 tojássárga
1 cs vaníliás cukor
fél (bio)citrom héja
1 tk. sütőpor
2,5 dkg darált mogyoró
Almás rész
5 nagyobb alma
méz
fahéj
citrom héja
egy marék darált dió
A tészta hozzávalóit gyorsan összegyúrjuk, ne tapogassuk sokat! Ha kész, folpackba csomagoljuk és hűtőbe tesszük fél órára. Ezt követően a tésztát 60-40 arányban elosztom. A csatos tortaforma alját kivajazom, majd sütőpapírt borítok bele. A nagyobbik darabot vékonyra nyújtom, majd a sütőpapírra simítom. Megszurkálom, majd sütőpapírt és sütőbabot szórok rá és 200 fokon 20 percig elősütöm. Az almát meghámozom, lereszelem, fahéjjal, mézzel, citrom reszelt héjával ízesítem és egy marék darált diót is szórok bele. Az elősütött tésztáról leöntöm a babokat és leszedem a sütőpapírt. Az almás masszát jól kinyomkodom és a tésztára simítom. A maradék tésztát vékonyra nyújtom és a tetejére borítom. Finoman megszurkálom a tésztát és újabb 15-20 percig sütöm úgy, hogy csak felülről érje a hő. Ez lehet grillfokozaton is. A tészta körben ropogós lesz, az almatöltelék pedig krémesen lágy. Mennyei csemege.
