Eper és fűrészpor (elgondolkodtató)
Nem szoktam felülni az élelmiszeripar ellenki kirohanásoknak és uszításnak, de amióta első kézből (család) hallok mindenféle rémséget at említett iparág berkein belülről, azóta sokkal fogékonyabb vagyok az ilyen történetekre.:
fotó: Corbis
Mióta eszünk fűrészport?
Az eper fantasztikus gyümölcs! Önmagában, tejszínhabbal, fagylaltban, öntetként, vaníliapudingos palacsintában isteni finom, és mint a természet friss teremtménye egészséges is. (Leszámítva néhány szerencsétlenebb embertársunkat, akiknél allergiás reakciókat vált ki.)
És hát az epres joghurt, eperfagyi hmmm! Mennyei! Vagy mégsem?
A világ teljes epertermése az Egyesült Államok-beli fogyasztói igényeknek kb. 5 %-ának fedezésére lenne elég. Másnak már nem maradna egy falat sem. (Nekünk, magyaroknak sem!)
Mi következik ebből?
Lehet, hogy az epres joghurtban nincs is eper?
De akkor mi van benne?
Az alábbi információk Hans-Ulrich Grimm: A leves hazudik című könyvéből (kiadó: kétezeregy kiadó, Piliscsaba) származó idézetek.
A bajor tejnagyüzem, a Müller minőségi ellenőre állítja: képtelenség lenne mesterséges aromák nélkül előállítani az eperjoghurtot.
Az ipar, amely tulajdonképpen hasznos termékeket állít elő, minden energiáját arra fordítja, hogy eltávolítsa termékeiből a hasznosat, a tápanyagokat. Tengernyi szabadalmat nyújtanak be olyan élelmiszerekre, amelyek annyira feleslegesek, hogy a szervezetnek egyáltalán nincs is szüksége rájuk. Imitált élelmiszerek, kalóriaszegények, zsír- és fehérjementesek. Az imitált élelmiszerek e fajtájának olyan élelmiszerekből kell állnia, amelyek semmilyen tápértékkel nem rendelkeznek, kizárólag az evés élvezetét teszik korlátlanul lehetővé bi zonyos szempontból a levegő is étel.
A levegőhöz már csak az illúzió hiányzik. És erről gondoskodik az íz. Az íz nyújtja azt a segítséget, amelynek révén a vevő a tulajdonképpen haszontalan készítményeket mégis megveszi.
Az ehető és az ehetetlen határa is megszűnt.
A fűrészpor például az emberi táplálkozás számára mindeddig elérhetetlennek tűnt, alapanyagként csak a pozdorjalapok készítésére volt használatos.
A Haarmann&Reimernél a fűrészporból eperaromát állítanak elő. (A pontos eljárás természetesen titkos. Mivel azonban az ízmérnökök is büszkék a maguk találmányaira, a holzmindeni urak egyike elárulja az eljárást.)
Veszünk egy kis fűrészport, pontosabban ausztrál fűrészport. Elkeverjük alkohollal, vízzel és néhány egyéb összetevővel. Mindezt egy kicsit főzni kell, és hamarosan kellemes, természetes eperaromát kapunk. Kicsit megváltoztatott receptúrával a fűrészpor málnaaromaként is szolgálhat, képes azonban akár a kakaóra, a csokoládéra vagy a vaníliára is megtévesztően hasonlítani.
A Food Ingredients Specialities nevű Nestlé-leányválalatnál például mogyorómaradékot és búzasikért vesznek, majd hozzáöntenek sósavat és nátronlúgot. A készítmény lehet szalámi- vagy disznóhús ízű, üvegekbe töltik, és mint ízhelyettesítőt adják el.
A citromsavat például, amely a legfontosabb ízanyagok egyike többek között a frissítő italokban, mint a cola is -, ma szinte kizárólag penészgombák és talajbaktériumok váladékából nyerik.
Ki akarna a gyárakban nehéz munkával citromot facsarni, amikor egy bacilus vagy penészgomba sokkal takarékosabban kiköpi vagy kibocsátja a friss savat.
Az elfogyasztott élelmiszerek egyharmadát enzimek és mikroorganizmusok segítségével állítják elő írja a német kormány Táplálkozási Jelentése 1992-ben.
Némely füstölt sonka különleges finomságnak számít, a füstölt lazac egyenesen ínyencségnek. Az ilyen füstölt áru meglehetősen drága a körülményes füstölési eljárás miatt. Elmés vállalkozók ezért azzal az ötlettel álltak elő, hogy a füstölést egyszerűen el lehetne hagyni, és helyette a zuhanyt alkalmazni, az álárut pedig jó drágán eladni.
Az ily módon kispriccelt íz fantom. Virtuális élmény. (erről családon belül is hallottam eljárási módszereket!)
A “füstölt lazac” nincs megfüstölve, nem tartható el tovább, de olyan az íze, mintha.
Hatalmas gyárakat építettek, amelyekben fa kokszolódik, vagy különböző vegyi anyagokat kevernek össze, hogy olyan ízük legyen, mintha.
Hatalmas kamionok szállítják a folyékony füstöt, mint a fűtőolajat.
A Knorr Tyúkhúsleves csigatésztával nevű terméke 2 gramm szárított tyúkot tartalmaz, granulátum formájában. Ez nem több mint 7 gramm eredeti tyúknak felel meg. Természetesen nincs a világnak olyan szakácsa, aki ebből tyúkízt tudna varázsolni négy tányér leveshez. A Knorr képes erre egy gramm aromával, a gyári ízzel.
A Maggi is hasonlóképpen csinálja. Az úgynevezett Marhahúslevesbe literenként 2,3 gramm marhazsiradék és minimum 670 milligramm húskivonat kerül. Tulajdonképpen túlzás a készítményt az elenyésző mennyiségű, milligrammos nagyságrendű húskivonat után elnevezni.
A light termékek
(Frankfurter Allgemeine Zeitung, 1994.)
A kalóriaszegény műtermékekkel a hazugságok sokasága is az asztalra kerül: egy light kolbász mindössze két kalóriával volt szegényebb, mint egy szokásos, egy állítólagos light tyúk 100 grammja előre csomagolva, édes-savanyú mártásban, a maga 98 kalóriájával majdnem olyan zsíros volt, mint egy disznócsülök. Egy light márványsütemény pedig egyszerűen több kalóriát tartalmazott, mint hagyományos testvére.
A Fogyasztói Központtól származó vizsgálatok szerint 214 light termékből minden ötödiken félrevezető tápanyagmennyiségek szerepelnek. Még a bíróságnak is fel kellett lépnie a túlzó reklámokkal szemben.
Édesítőszerek
Azt, hogy az édesítőszerek hízlalnak, állatkísérletekben azok a dán és holland malacok is bizonyították, amelyek az aromák mellé az édes kiegészítőket is ehették.
Az Amerikai Rák Társaság 80.000 hölgyet átfogó vizsgálatánál úgy találta, hogy azok a résztvevők, akik édesítőszert fogyasztottak, jobban híztak, mint azok, akik cukorral édesítettek.
A csokoládépudingot legalábbis részben hasonló összetevőkből keverik össze, mint a kutyaeledelt. A csemegebor ugyanazoknak az összetevőknek köszönheti zamatát, mint a szájöblítő. Az édes élet mérnökök és szabadalmi jogászok karmai közé került. Bár az élet még esetleg édes, de már egyáltalán nem mulatságos. Az édes pedig csak puszta illúzió, minden alap nélkül.
Az új alapanyagok keresése közben az amerikai konszern, a Procter & Gamble minden kreativitását latba vetve az emberi fogyasztásra alkalmassá tette a mindeddig csak alsónadrágok és trikók előállítására használt pamutot. A növény rostjai ugyanis a kenyérben rostos anyagként szolgálhatnak. Ez azután kalóriaszegénynek számít, ami különösen egészséges.
