Ízbolygó

Egy különleges poszt született. A szerzője a Férfi az életemből, Pötty Apukája.

Minden valamire való pörkölt egy pukkal kezdődik. Mindegy, hogy csirke-, sertés-, marha-, szarvas-, avagy pincepörkölt, a pukknak ott kell lennie. A pukkot mindig egy jófajta vörösbor dugóeltávolítása eredményezi. Aztán a pukk hangot egy biztonsági mozdulatsor követ, mely egy pohár vörösbor félretételét jelenti. Mégis, hogy nézne ki a szakács, ha a végére a kulcsfontosságú vörösborból nem maradna semmi… (Igaz, ha ebbe a hibába esik hősünk, akkor egy újabb pukkal korrigálhatja azt.)

A pörkölt egyébként egy végtelen egyszerű étel, szerintem nem is annak megfőzése a kunszt. Ami igazán emeli az élvezeti értéket az a körettel történő vegyítése. Nálunk két fajta megközelítés aratott sikert. Az egyik, ha a pörköltet juhtúrós (de bőven abból a túróból!) nokedlivel, vagy strapacskával kínáljuk. A másik lehetőség, ha egy jénaiba nokedlit teszünk, összekeverjük a pörkölttel és ezt az egyveleget betesszük egy fél órára a sütőbe, hadd ismerkedjenek meg egymással. Gyorsított verzóban serpenyőben is létrejöhet a randevú. No, ha ez a kettő célszemély egymásra talál, akkor rájövünk, hogy mit is jelent az 1+1 sokkal több mint 2 gondolatkörre.

Hozzávalók:
2 kg szarvascomb
2-3 csont, csak az íze kedvéért
30 dkg hagyma (nálam a fagyasztott, felaprított csomagot jelenti, így sírás-rívás nélkül indulhat a főzés)
1 paprika
1 paradicsom
szokásos fűszerek (só, bors, paprika, zsálya, babérlevél, köménymag…)
1 pohár vörösbor (esetünkben Heimann 2005-ös Kékfrankos)
mangalicazsír (trendiknek olaj, de ha ilyen kaját eszik az ember, nem kell megjátszani a barnakenyeret eszem hozzá dolgot:-))

Tehát először a pukk, aztán föl a zsírhad olvadjon, majd szokás szerint a hagyma. A fagyasztottra szoktam egy kis sót szórni, mert így gyorsan vizet enged és igazából egy jó kis cupákos forrózsíros masszában fő /pirul meg a hagyma. Aztán, ha már aranybarnás, jöhet az őröltpaprika, 1-2 perc után pedig a felkockázott szarvashús. Én a kis kockákat szeretem, mert szerintem sokkal gusztusosabb. Majd, amikor a hús kezd megpirulni egy kis vizet adok hozzá. Nem kell rögtön leszólni, hogy a pörkölthöz nem adunk vizet, mert most jön a trükk! Két apróravágott krumplit is adunk a vizezés után a húshoz. Ennek az a lényege, hogy a krumpli sűrít, így ugyanazt a húsmennyiséget nagyobb mennyiségű sűrű szafttal tudjuk elkészíteni. Fűszerezzük, aztán jön az “otthagyom főni a húst” és közben megkóstolom a vörösbort, de csak azért, hogy megbizonyosodjak róla, hogy egészen biztosan jó-e, amit később beleöntök. Mivel nekem rövid az emlékezőképességem, általában elfelejtem, hogy biztosan jó-e a bor, így általában többször megkóstolom, nehogy véletlenül hibázzak. Edénye válogatja a főzési időt (én pl. a vaslábast szeretem, gyorsan megfő és minden zamat benne marad). Amikor már kezd megfőni a hús, akkor hozzáöntöm a többször leellenőrzött borból a pohárnyi mennyiséget és tovább rotyogtatom. A tálalás előtt jó, ha kap egy kis időt, hogy csituljanak, összeérjenek az ízek.
A köretekről a bevezetőben írtam, szerintem érdemes kipróbálni.

“A kötelék, mely igaz családot összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm.”
Richard Bach

Minden évben két alkalommal (általában júniusban és december első hétvégéje magasságában) összegyűjtjük a családot anyai oldalról, hogy beszélgessünk, együnk-igyunk és örüljünk annak, hogy együtt lehetünk. Jelenleg 15 felnőtt és 3 gyermek adja az összlétszámot. Az élet nagy ajándékának tartom, hogy van helyünk a megrendezésre, hogy le tudunk ülni egyszerre ennyien. Idén Anyu szülei, akik már háromszoros Dédimami és Dédipapi, is velünk tartottak. Sőt! A Mikulás is eltalált hozzánk!

Apukám, mint sármos Miki

A legkisebbek sok-sok ajándékkal lettek gazdagabbak, mi pedig gyönyörű pillanatokkal. Kicsit engedtük, hogy belőlünk is előbújjon a kisgyermek, csodáltuk a Mikulást, közben (felnőtt fejünk) rettegett a lebukástól, ami -persze- nem történt meg:-))

Ez alkalommal a menü a következő fogásokból állt:

Zöldségleves tárkonnyal és citrommal
*
Sertéskaraj Sztroganoff módra
“Csirketorta”
rizi-bizi/petrezselymes vajas burgonya
Szarvaspörkölt nokedlivel
(PöttyApa külön bejegyzést szerkeszt hozzá)
*
Philadelphia torta
Madártej
Feketeerdő torta
Nagynéném mézes krémese
Másik nagynéném keksztekercse

A hiányzó receptek:

Sertéskaraj Stroganoff módra

Eredetileg bélszínből szoktam készíteni, azonban most kipróbáltam sertésből is. Az étel többek szerint a Stroganov családhoz kötődik, mindenesetre legelőször Elena Molokhovets 1861-ben tesze említést róla. Ebben még nem szerepel a gomba és hagyma. Az 1938-as Larousse Gastronomiqe-ban azonban már igen, sőt, a paradicsomszósz is bekerül a hozzávalók közé.

Hozzávalók (6 személyre):
70 dkg sertéskaraj
40 dkg gomba
2 fej hagyma
20 dkg savanyú uborka
1 nagyobb doboz sűrített paradicsom
babérlevél
só
frissen őrölt bors
1 kis üveg kapribogyó
3 ek. tejföl
1 ek. dijoni mustár
1 citrom leve

A karajt előbb szeletekre, majd csíkokra vágom, a végeredmény kb. 2-4 cm csíkok legyenek. A hagymát apróra kockázom, a bacon kisült zsírján üvegesre párolom, majd rádobom a húscsíkokat. Sózom, frissen őrölt borssal megszórom és kifehérítem. Szórok rá 2 ek. lisztet, aztán hozzáadom a felaprított gombát, a babérlevelet, a kapribogyót, a savanyú uborkát (apróra vágva), a sűrített paradicsomot és a tejfölt. Lefedem és 15-20 percet főzöm. A végén keverem hozzá a mustárt és a citrom levét, valamint ha kell még, igazítok az ízeken.

Philadelphia torta

Hozzávalók:
2×20 dkg babapiskóta
2×10 dkg vaj
1 doboz Philadelphia sajtkrém
2,5 dl tejszín
víz
2 tasak vaníliás cukor
4 levél lapzselatin
1 lime leve
3 ek barna nádcukor

A babapiskótát ledarálom, a vajat felolvasztom, majd 20 dkg babapiskóta+10 dkg vaj elegyét belenyomkodom a tortaforma aljába és 10 perc alatt 180 fokon megsütöm. Közben a lapzselatint hideg vízbe áztatom és a sajtkrémet robotgéppel kikeverem a barna és a vaníliás cukorral és a lime levével. A lapzselatint kinyomkodom és fél dl vízben a tűzhelyen feloldom, majd a sajtkrémhez keverem. A tejszínből kemény habot verek és a sajtkrémes masszához adom. A krémet a tortaformába simítom, majd a maradék babapiskótát a maradék vajjal összekeverem és a tetejére kenem. Jól kihűtöm és már kész is.

Madártej

Hozzávalók egy nagyobb mennyiséghez:
3 l tej
10 tojás
2 vaníliarúd
8 ek barna cukor
15 dkg mazsola
jófajta rum

A tejet a felhasított vaníliarudakkal felforralom, erre a legalkalmasabb egy duplafalú edény, vagy 2 lábas egymásba téve, a nagyobban legyen víz is. A tojásokat szétválasztom és a fehérjéből csipet sóval kemény habot verek, majd amikor már majdnem kemény, hozzáadok 3 kanál cukrot, így fényes, kemény habot kapok. A habból egy evőkanállal galuskákat szaggatok és a forró tejben megfőzöm őket, oldalanként 2 percet kapnak. A végén a megfőtt galuskák alól a lecsorgott tejet visszaöntöm. A tojások sárgáját 5 kanál cukorral habosra verem, majd a forró tejet merőkanalanként hozzáadom (folyamatos keverés közben, nehogy a tojás kicsapódjon). Ezt követően alacsony lángon besűrítem. A mazsolát egy bögrébe teszem, felöntöm annyi rummal, hogy majdnem elfedje és mikróban felforralom, majd a madártejhez adom. Kihűtöm és a “madarakkal” a tetején tálalom.

Mire odajutottam, hogy lefotózom, már csak a fele volt meg:-)

Gyorsan kellett készítenem egy kis édességet. A gesztenyepürét imádom és bár arra még nem vetemedtem, hogy sajátkezűleg állítsam elő, biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb ennek is eljön az ideje.
Ez a torta kvázi egy gesztenyepüré csak lett “talpa” is kekszből:-)

Hozzzávalók:
20 dkg Hobbits keksz
10 dkg vaj
2 gesztenyepürékocka (legközelebb 3-at használok majd)
1 narancs leve
4 dl növényi tejszín habbá verve

A kekszet durvára darálom, a vajat megolvasztom és összekeverem a kekszmorzsával. Ezután belenyomkodom a tortaformába és 165 fokos sütőben 10 perc alatt megsütöm. (A sütés része el is maradhat a dolognak, akkor mondjuk kevésbé roppanós a “talp”.) A narancs levét összekeverem a gesztenyepürével, majd a tortára kenem. A tetejére halmozom a tejszínt és kész is!

Az Alexandra hírlevelében lettem arra figyelmes, hogy megjelent Nigella Lawson sokak által egyik legjobbnak tartott könyve, a Hogyan váljunk házi istennőkké (How to be a domestic goddess).

Emigyen vezetik be:
“Nigella legújabb könyve segítségével visszahozza mindannyiunk életébe a régi idők konyhájának meghitt, családias hangulatát. A kötet a süteményekről -és általában véve a sütésről- szól ugyan, ám mégsem tekinthető hagyományos értelemben vett szakácskönyvnek. Bebizonyítja, hogy nem is akkora ördöngösség egy tálcányi muffint, vagy akár egy szülinapi tortát megsütni. Azután pedig micsoda siker és öröm koronázza erőfeszítéseinket!”

A netes ára 6.000 Ft, a boltban 7.500 Ftért lehet hozzájutni. Vagy írni kell a Jézuskának, hogy hozza meg ő.

A képek mögött a szép szürke háttér a mai remek időnek köszönhető:-)