Ízbolygó

Két lélekmelegítőről szólnék, melyek előállítása végtelenül egyszerű és jól beválhatnak Szilveszter éjszakáján is, mivel komoly hideg várható. (Igaz, nem válik hátrányukra, ha érhetnek pár napot.)

Narancsos csokiflipp

Hozzávalók:
40 dkg cukor
2 dl víz
1 vaníliarúd
10 dkg Amedei 66% toscano black csokoládé
1 narancs leve
4 dl jobbfajta vodka (mondjuk Finlandia)

A csokit felolvasztom és belekeverem a narancs levét. A cukorból és a vízból szirupot főzök. A szirupot az olvadt csokihoz adom, majd belekaparom a vaníliapépet és még 3-4 percig főzöm. A végén adom hozzá a vodkát. Csini üvegbe töltöm és jól lehűtöm. Napról-napra finomabb lesz, de min. 1 napot mindenképpen érdemes várni, hogy összeérjenek az ízek.

Eggnog

Hozzávalók:

Hozzávalók:
6 dl tej
1 vaníliarúd,
6 tojássárgája,
10 dkg cukor,
1.5 dl rum,
1.5 dl brandy.
2 dl hideg tejszín

A tejjel felforralom a szétvágott vaníliarudat, aztán 15 percre félreteszem. A vaníliás tejből kidobom a vanília rudat, majd a tejet ismét megmelegítem. Közben egy tálban habverővel összekeverem a tojássárgákat a cukorral. Merőkanalanként hozzáadjom a meleg tejet, és folyamatosan keverem, nehogy összeugorjon. A keveréket visszaöntöm a tejeslábosba, és kevergetve néhány perc alatt kicsit besűrítem. Belelocsoljuk a rumot meg a konyakot, aztán félreteszem, hogy kihűljön. Végül irány a hűtő, ahol akár 1-2 napig is pihenhet, mert csak jót tesz neki, ha minél tovább áll. Tálalás előtt újramelegítem és frissen vert tejszínhabot púpozok a tetejére.

Az eggnog eredetileg Stahl Judit receptje.

Mindent vivő… Nem az első pástétom, amit készítettem, de eddig a legjobb! Igazán gazdag, harmonikus ízek. A hozzá illő borral kapcsolatban azonban megoszlottak a vélemények. Én leginkább egy könnyű vöröst szopogattam hozzá, az édes fehér helyett, bár hozzá kell, hogy tegyem, azzal sem volt rossz!

Hozzávalók:
70 dkg nyúlcomb
1,5 palack vörösbor
2 ek mangalicazsír
6 gerezd fokhagyma
2 fej vöröshagyma
só
bors
friss kakukkfű
2,5 dl tejszín
12 g zselatin
8 szelet bacon
60 dkg libamáj
2 ek mézes dijoni mustár
20 dkg aszalt szilva

A nyúlcombokat megmosom és beteszem a vasfazekamba, kevés mangalicazsíron hirtelen elősütöm. Aztán megtiszított fokhagymát, az elnegyedelt vöröshagymát és a kakukkfüvet mellédobom, majd felöntöm egy palack borral, ráteszem a tetejét és így főzöm, míg a hús olyan puha nem lesz, hogy könnyedén leomlik a csontról. Az aszalt szilvát a fél palacknyi borral, csipet fahéjjal és 2 szem szegfűszeggel összeforralom. A tejszínt felmelegítem, majd a zselatint feloldom benne. A húst lefejtem a csontokról és összeturmixolom a tejszínnel. Sóval, frissen őrölt borssal ízesítem. A kiszemelt pástétomos edényt (esetemben egy kenyérsütő forma) kibélelek baconnal, majd a nyúlturmix felét az edény aljára simítom és hűtőbe teszem. A libamájat szétvágom pár szeletre és száraz serpenyőben mindkét oldalát 1-1 percig pirítom. A májat is leturmixolom, sózom, borsozom, mustározom, majd hűtőbe teszem, hogy krémmé álljon össze. (Ha nem akarna, lehet rajta segíteni egy kevés vízben feloldott 2-3 lap zselatinnal. De a benne lévő zsír azért előbb-utóbb krémessé teszi!) Amikor már krémes, előveszem a félig töltött fomám, középre halmozom az aszalt szilvákat, majd beborítom a libamájas krémmel, végül ráhalmozom a maradék nyuszicomb-turmixot. Lefóliázom és legalább 1 napig érlelem hűtőben. Pirított kaláccsal tálalom.

2001/04 Konyhaművészet egyik receptje adta hozzá az ötletet.

Jelentem: túléltük. Mindannyian. Gyönyörű élményekkel és pár kilóval is gazdagabbak lettünk.
Az előző közel 1 hét összefoglalójának címe lehetne akár a “Nagy Zabálás” is, de gondolom, ez nem újdonság, sok családnál ez hasonlóképpen zajlott.
És még előttünk a szilveszter… Mert hát addigra is beterveztem ezt-azt.

Az idei karácsonyi szezon sok “leg”-et tartogatott, ezeket osztanám meg Veletek.

A karácsonyi legek:
A legcsodálatosabb dolog: az idén huszonegy hónapos Manóm arca, ahogy nézi a csillagszórókat a “galacsony”(=karácsonyfán) és azt sem felejtem el, ahogy összecsapta kis kezeit a fát meglátva és azt mondta “Jujj!”. Az is maradandó élmény marad, ahogy fejti le a papírt az ajándékokról. Vékony csíkokban, mert így sokkal tovább tart és az önfeledt örömet az arcán, amikor meglátja az ajándékot.:-)

A legfinomabb ételek, azaz a menü abszolút győztesei:
Narancsos csokiflip
Libamájjal és aszalt szilvával töltött nyúlpástétom
Fácánerőleves tokaji borral nemesítve
Paprikás csirkemell chef Kalla módján, tojásos galuskával
Mézes-nugát parfé

Ezek tényleg 10-ből 15 pontosak lettek!

A legnagyobb tanulságok: mert ilyenek is voltak! Például a maghőmérőmet nagy ívben hajítom a kukába. Szentestére a terv egy 1,3 kg-os tonhal alacsony hőfokon elkészítve volt. A végeredmény siralmas lett, köszönhetően a maghőmérőnek. Szikkadt lett a hús, a várt szaftos, rózsaszín finomság helyett. Maradok továbbra is az érzésre főzök kategóriában.
A továbbiakban a gyermekem apját kizárom (részlegesen) a menü kialakításából és a húsmennyiségek beszerzéséből (teljesen). Mert mindenből RENGETEG lett. Előnye mondjuk, hogy nem kellett főznöm egy jó darabig.

A legkevésbé sikerült: Osso buco. Pedig a hús porhanyós lett, igaz nem 8-10, hanem 18 óra alatt, mégis a várt ízélmény elmaradt. Talán valamikor máskor (ha kihevertem a megrázkódtatást, hogy nem mindig sikerül minden:-))) még egyszer nekifutok.

Összességében gasztro szempontból (is) igazán elégedett vagyok! És külön öröm, hogy igen kritikus Apukám megdícsérte a fácánlevest! (Tavaly a konyakos gyöngytúk levesnél csak hümmögött, pedig az is hihetetlen finom volt!) A recepteket is közreadom, mivel bármilyen családi összejövetelen vagy akár a vasárnapi asztal fénypontjai is lehetnek!

Advent negyedik vasárnapja van… Holnap Szenteste.
Egy Ady idézettel köszöntöm az idei karácsonyt:

„Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra…”
Ady Endre

Kívánok minden kedves olvasómnak áldott, békés ünnepet!

“Tészta nélkül”
Ez is lehetett volna a poszt címe, hiszen ez (majdnem) a korábbi florentin-szelet talp nélkül.

Hozzávalók:
10 dkg vaj
10 dkg méz
30 dkg szeletelt mandula
20 dkg kandírozott kivi, citrom és narancs (bár az eper vagy áfonya is jó lehet bele!)
1 tasak (10 dkg) aprított pisztácia
2,5 dl tejszín
csoki a bevonáshoz

A kandírozott gyümölcsöket apróra vágom, majd a vajat a mézzel és a tejszínnel összemelegítem. A vajas mézbe belekeverem a mandula szeleteket, a kandírozott gyümölcsöket, hagyom kihűlni a masszát. A sütőt előmelegítem 180 fokra és sütőpapírral bélelt sütőlapra öntöm a masszát. Addig sütöm, míg karamell színe nem lesz, akkor rászórom a pisztáciát és még 5 percre viszatolom a sütőbe. Kihűtöm, majd felszeletelem 5×5-ös kockákra. Nem szedem szét, csak feleszelem és betolom még egy órára a hűtőbe. Ezt követően előveszem, megfordítom és a sütőpapírt lehúzom az aljáról, majd megkenem a bevonó csokival. Vissza a hűtőbe akár egy éjszakára, másnap visszafordítom, hogy a csokis rész kerüljön alulra, majd forró pengéjű késsel újból felszelem. Sütőpapírok közé teszem a sütit fémdobozba.