Ízbolygó

Hosszú évek óta egyik kedvenc helyem Budán a Cafe 57. S hogy miért? Íme…

A hely:

A hely 2001-ben a Pusztaszeri út 57. alatt nyílt meg (leginkább bárnak aposztofáltam volna) és szinte azonnal a törzshelyünkké vált. Akkoriban a közelben laktunk és nagy hiány volt az efféle helyekből! A minimalista design, a jó zene és a hatalmas akvárium a hely ismertetőjegyévé vált. Meg persze a finom teák, kávék és a snack-ek. Aztán megnyílt a felső szinten a nyáron terasz/télen télikertként funkcionáló (dohányzó rész) és a helyből fancy étterem lett. Megélt (ha jól követtem) 2 átalakítást és jelenleg, a korábbinál elegánsabb külsővel, letisztult vonalakkal és klassz étlappal várja az odalátogató vendégeket.

Étel és ital:

Az étlap nemzetközi, nagyjából fél évente megújul, de heti ajálatok és napi menük is nehezítik a választást.

Legutóbb hétvégén voltunk, így az á la carte és heti ajánlat adta fel a leckét. De hosszas hezitálás után innen is-onnan is csippentettünk…

Vöröslencse krémleves csirkével
Rákkal töltött tortelloni bazsalikommal és koktélparadicsommal
Cékla carpaccio fetával
Bárány filé juhtúrós zöldbabbal, chilis burgonyával
Barbarie kacsamell francia rakott burgonyával, chilis meggyel, csokoládés demi-glace-szal
Créme brulée (3 adag)

Én Pöttyünkkel osztottam meg az adagomat, igyekeztem fogára való ételeket találni, ez nagyjából össze is jött. A vöröslencse levesem nagyrészét megette, a cékla carpaccio több, mint felét szintén kivégezte, megkóstolta apa tortelloniját (“még! még!”), aztán a továbbiakban az apja tányérjából a juhtúrós zöldbabból is csipegetett és zárásként leküldött külön egy adag “epjeszt”=Créme bruléet, amit azóta is emleget:-))) Ez követően addig tekerte magát be a függönybe, míg elszédült és nekiesett a parapetnek, úgyhogy a végén egy jóllakott a fején lila foltot és egy dudrot viselő, folyamatosan csacsogó gyermekkel hagytuk el a helyszínt.

Itthon is jó étvágya van, de ezt a teljesítményt látva, elhűltünk…. ha minden nap műsoros ebédje lenne (suhannának a pincérek, folyamatosan lehetne tőlük “Bátyi! Epjeszt!” kérni, illetve 3-4 asztalnyi ember csak neki cuppogna, mosolyogna) valószínűsítem, 2 éves korára inkább labdára hasonlítana nem kisgyerekre.:-)

De vissza az ételekhez:

a tálalás tetszetős (ahogy az étlap/itallap külalakja is), az ételek igazán ízletesek. Harmonikusak az ízek, frissek az alapanyagok. A leves forró, a kacsám rozé (már ezért megérte eljönni)! Nekem egyébként a kacsa jelentette a legnagyobb élményt. Igen jól összeállított étel, melyben a csokoládé nem csak egy ráerőltetett, trendi elem, hanem az étel szerves részévé vált a meggyel egyetemben (pedig nem kedvelem a hús-gyümi kombót túlzottan, ez mégis nagyon ízlett!)!
A Créme brulée a fentebb leírtak szerint nagy sikert aratott Pöttyünknél, én már ettem itt jobbat is. Azt a fajta créme bruléet kedvelem, amikor a közepe szinte még folyik (ezzel is adós vagyok még a blogon!), ám körben puding jellegű.

Az itallap is kellemes meglepetésekkel szolgál: 4 féle limonádé (zöldalmás, narancs/lime-os, sárgadinnyés, maracujás friss ananásszal), St. James’s teák, belga forró csoki… Borfronton sem kell szégyenkeznie a helynek, mind a belföldi, mind a külföldi borok között közepesen széles szortimenttel találhatjuk szembe magunkat, de szerintem kompromisszumok nélkül találhatunk a választott ételhez megfelelőt.

Kiszolgálás:

A felszolgálók udvariasak, de nem jópofiznak, nem tolakodóak. Az ételeket összehangoltan hozták. Semmi olyat nem tettek, ami kritikával kellene, hogy illessek:-)

Családi ebédekhez, baráti vacsorákhoz, barátnős susmushoz ideális helyszín! Az ételek finomak, a hely rendezett, a zene jó! Mi kellhet még?!:-))

A képek egy része az étterem weboldaláról származik

Valami könnyű ebédre vágytunk a hétvégén ill. mindenképpen ki akartam próbálni Anyósomtól karácsonyra kapott háromféle Aranyszarvas-gomba terméket: szarvasgombás pesztót, szarvasgombás olivaolajat ill. szarvasgombás balzsamecetkrémet. Magáról a cégről a termékekhez kapott receptfüzet sem sokat árul el, talán ha elkészül a weboldal többet megtudhatunk róluk. Annyi azonban az ismertetőből kiderül, hogy feladatuknak tartják, hogy a szarvasgombát visszhozzák a magyar konyhába. Állítólag a XVII. században megjelent egy magyar nyelvű szakácskönyv, tele szarvasgombás receptekkel. A három ajándék közül ezeket használtam:

A rukkola salátával nagyon jól harmonizált a szarvasgomba és a parmezán íze is, úgyhogy a jövőben biztosan készül még szarvasgombás olajjal és balzsamecettel nyakon öntött saláta a kis konyhámban. (természetesen nem csak a szarvasgombás olajjal és balzsemecettel öntöttem le! Igen intenzív az íze, úgyhogy a sima olivaolajat és balzsamecet egészítettem ki az Aranyszarvas termékekkel.)

Zöldséges-csirkés rizottó

Pöttyünk anno, amikor még pépes-darabosat evett, lehetett 9-10 hónapos, ezt az ételt szabályosan kinézte a szánkból. Azóta is az egyik kedvence. A titka maga a rizottó rizs, ami mászkos, krémesre fő, a belseje viszont al dente (roppanós, nem kemény!) marad, valamint a sok “brokiko”=brokkoli, répa és egyéb zöldségek. Na, meg a husi. Nem egy klasszikus olasz rizottó, de ennek esetünkben nincs is nagy jelentősége, sokkal fontosabb, hogy Pötty szereti. Nagyon.

Hozzávalók:
50 dkg csirkemellfilé felkockázva
1 zacskó Iglo mediterrán zöldségkeverék (fagyasztott)
1 zacskó Findus bébirépa-brokkoli zöldségkeverék (fagyasztott)
nagyjából 0,5 kg arborio rizs (Scotti)
1,5 l sonka alaplé
só
frissen őrölt bors
2 ek vaj
reszelt parmezán
2 dl fehérbor

Előveszem a két legnagyobb serpenyőmet. Az egyikbe olivaolajat lottyantok, majd rádobom a csirkekockákat, sózom, frissen őrölt borssal ízesítem és fehéredésig pirítom, majd hozzáadom a zöldségeket is ill. 1 dl vizet. Lefedem és megpárolom. A sonka alaplevet felmelegítem. A másik serpenyőbe szintén olivaolajat lottyantok, majd ráöntöm a száraz rizst és jól átforgatom. Majd felöntöm nagyjából 2 dl fehérborral (nem baj, ha kicsit több:-)) és kevergetem, míg el nem fő. Ezt követően jön a sonka alaplé merőkanalanként, folyamatosan kevergetve és mindig meg kell várni, míg elfő a lé. A rizottó akkor van készen, ha mászkos állagú, de belül még roppanós. Ekkor összekeverem a zöldséges-húsos résszel, majd adok hozzá vajat illetve reszelt parmezánt.

Korábban egy finn cégnél dolgoztam, akkoriban találkoztam a Fazer márkával. A jelenlegi Cloetta Fazer elődje egy 1891-ben alapított családi vállakozás volt. A több mint száz éves múltú finn Fazer Konfektyr és a svéd Cloetta vállalat összeolvadásából jött létre 2000-ben Skandinávia legnagyobb édesipari cége. A csokoládégyárakban kézzel készített édességek nagyon népszerűek az északi országokban. Finnországban egyébként az édességgyártó neve megelőzi ismertségében a Nokiát (ez azért állítás!)! És a bonbonjaik igen finomak! És még pár szó a vállalatról, mint munkaadóról:
a vállalat optimális munkafeltételeket teremtett: a dolgozóknak nem kell elvándorolniuk a gyár büféjéig, ha egy kis kikapcsolódásra vágynak, minden emeleten rendelkezésükre áll egy kellemes kávézó. A gyermekeikre vigyázó óvodát pedig 50 évvel ezelőtt, elsőként nyitotta meg a Fazer Konfektyr. A legjobban dolgozókat kitüntetik, az újakat virággal fogadják. A fejlődési lehetőségekről sem feledkeznek el, tréningeken és továbbképzéseken vehetnek részt az alkalmazottak. A finn cégek híresek a munkavállalóikkal szemben tanúsított erős szociális elkötelezettségükről. A Fortune magazin 2004-ben beválasztotta aközé a 10 legjobb európai vállalat közé, ahol a legjobb dolgozni.

A Liqueur Fills:

Legjobb barátnőm N. hozta nekem a legutóbbi finn útjáról. Egy rakat kézzel készített bonbon különböző likőrökkel töltve. A töltelék rum, puncs, maraschino és cherry brandy. Mt ne mondjak, bennem volt a kétkedés a bonbonokat illetően, mivel nem tudnék olyan csokikedvencemet megnevezni, amiben alkohol van. De végigkóstoltam őket és meg kellett, hogy állapítsam, nem rossz, sőt! Igen jó! Egy komplett doboz elfogyasztását azonban nem javaslom együltő helyünkben. Az alkoholtartalom 2,8 tf%…:-)

A szilveszteri főzésről maradt meg két csomag leveles tészta, meg egy rakat túró, ami a palacsintába került volna eredetileg. (A túrósba, nem a rakottba:-)) A lényeg, hogy ezek vártak hasznosításra. Feldobtam itthon az ötletet, mi lenne, ha kapros-túrós lenne? Pöttyöm nam rajong a sósért, PöttyApa pedig kifejezetten az édeset kívánta. Azért készült, egy kevés kapros-túrós is…. aztán meg megkaptam, hogy kerülhetett volna bele a kapor mellé egy kevés bacon is:-)

Túrós leveles, az édes

Hozzávalók:
1 cs. leveles tészta
25 dkg túró
2 dl mazsola
3 ek tejföl
1 ek zsemlemorzsa
csipet só
1 tojás
2 ek barna cukor

A leveles tésztából háromszögeket vágok ki. Mindegyik háromszög szélesebb oldalára teszek 1 evőkanálnyi túró-tölteléket, majd a hosszabbik oldaltól kezdve feltekerem. Sütőpapírral bélelt sütőlapra teszem és 180 fokon nagyjából 15 – 20 perc alatt megsütöm.

Túrós leveles, a kapros-túrós

Hozzávalók:
1 cs. leveles tészta
25 dkg túró
1 kk só
2 csomag kapor
3 ek tejföl
1 ek zsemlemorzsa

A leveles tésztát négyzetekre vágom, majd a négyzetek közepébe 1 evőkanálnyi túró tölteléket halmozok. A csúcskeit összecsippentem a tetején és máris kész a batyu. Sütőpapírral bélelt sütőlapra teszem és 180 fokon nagyjából 15 – 20 perc alatt megsütöm.

Újév napján a lencseleves és a lencsecurry mellett a fiúk (Apukám és Pötty apukája) túrós palacsintára vágytak. Mindezt 31-én délután ötlötték ki. Nekem pedig semmi kedvem nem volt még palacsintasütésbe is kezdeni, se ahhoz, hogy szagoljam az égett olaj szagát… Az én terveim merőben mások voltak. Én azt gondoltam 31-én legyártom a levest és a curryt, aztán újév napján kisütöm a burgonyás pogit és ennyit az újévi konyhai műveletemről. A kompromisszum az lett, hogy gyermekem apja az egyik ismerősünk éttermében lesüttetett 20 db palacsintát. Másnap kérésüknek megfelelően gyártottam a túró tölteléket (túró, narancshéj, rumban megforralt mazsola, pár kanál tejföl, csipet só, kevés barna cukor), ám mindenki úgy belakott lencsével, hogy összesen 5 db palacsinta fogyott el:-)) A maradék hasznosításán törtem a fejem, amikor beugrott a rakott palacsinta ötlete. A korábban leírtakból kiderül, nem vagyok a palacsinta nagy barátja, így rakott palacsintát sem készítettem még. Enni is csak egyszer ettem. Gyermekem apja viszont nagyon örült a hasznosítási ötletnek, úgyhogy belevágtam. Mégiscsak születésnapja volt:-)

Hozzávalók:
15 db palacsinta
darált dió
baracklekvár

Egy tűzálló edény aljára egy palacsintát fektetek, megkenem baracklekvárral, majd szórok rá diót. Ezt addig ismételtem, míg el nem fogy a palacsinta. Ekkor alufóliával lefedem és a sütőbe tolom, 180 fokon 20 percet hagytam, hogy időzzön.
Közben csokimázt készítek (csoki felolvaszt tejjel, majd kevás kakaópor és vaj) és a palacsintahalom tetejére borítom. A csokimázra ráhímeztem “Boldog szülinapot”.