Rakott palacsinta
Újév napján a lencseleves és a lencsecurry mellett a fiúk (Apukám és Pötty apukája) túrós palacsintára vágytak. Mindezt 31-én délután ötlötték ki. Nekem pedig semmi kedvem nem volt még palacsintasütésbe is kezdeni, se ahhoz, hogy szagoljam az égett olaj szagát… Az én terveim merőben mások voltak. Én azt gondoltam 31-én legyártom a levest és a curryt, aztán újév napján kisütöm a burgonyás pogit és ennyit az újévi konyhai műveletemről. A kompromisszum az lett, hogy gyermekem apja az egyik ismerősünk éttermében lesüttetett 20 db palacsintát. Másnap kérésüknek megfelelően gyártottam a túró tölteléket (túró, narancshéj, rumban megforralt mazsola, pár kanál tejföl, csipet só, kevés barna cukor), ám mindenki úgy belakott lencsével, hogy összesen 5 db palacsinta fogyott el:-)) A maradék hasznosításán törtem a fejem, amikor beugrott a rakott palacsinta ötlete. A korábban leírtakból kiderül, nem vagyok a palacsinta nagy barátja, így rakott palacsintát sem készítettem még. Enni is csak egyszer ettem. Gyermekem apja viszont nagyon örült a hasznosítási ötletnek, úgyhogy belevágtam. Mégiscsak születésnapja volt:-)
Hozzávalók:
15 db palacsinta
darált dió
baracklekvár
Egy tűzálló edény aljára egy palacsintát fektetek, megkenem baracklekvárral, majd szórok rá diót. Ezt addig ismételtem, míg el nem fogy a palacsinta. Ekkor alufóliával lefedem és a sütőbe tolom, 180 fokon 20 percet hagytam, hogy időzzön.
Közben csokimázt készítek (csoki felolvaszt tejjel, majd kevás kakaópor és vaj) és a palacsintahalom tetejére borítom. A csokimázra ráhímeztem “Boldog szülinapot”.
