Ízbolygó

Anyósom nagy marcipán-fan, én meg szeretem a panna cottát. Ez a desszert tökéletes megoldás volt az édesség utáni vágyunk csillapítására. Még ha a többiek nem is ettek belőle (Pötty egy kanál után közölte: Nemmó! Másik csüti!) és Anyósom is csak egy fél adagot nyomott. Ezért apránként, pár napra elszórva magamba nyomtam mind a 4 adagot:-) Nekem nagyon ízlett!

Hozzávalók:
5 dl tejszín
3 dl tej
30 dkg marcipánmassza a reszelő nagylyukú oldalán lereszelve
2-3 csepp aroma
5 dkg cukor
másfél ek zselatinpor
málna
méz

A tejet és a tejszínt a reszelt marcipánnal, a cukorral és az aromával addig melegítem, míg a marcipán el nem olvad. A zselatinporhoz 7-8 ek marcipános folyadékot adok, majd elkeverem és visszaöntöm a marcipános cuccba. Visszateszem a tűzre és tovább melegítem addig, míg a zselatinkristályok fel nem oldódnak. Amikor ez megtörtént, kistálkákba adagolom, majd hűtőbe teszem egy éjszakára. Tálalás előtt elkészítem a szószt, ez igen egyszerű: a málnát összeforralom 1-2 ek mézzel, míg az állagát megfelelőnek ítélem. A panna cottát a pohár oldalánál egy késsel körbevágom, majd egy tányérra fordítom, a szósszal leöntöm.

A recept (brutál mennyiségű cukorral!) Stahl: Végre otthon c. könyvéből származik.

Ismét bonbonlázban égtem! Bár a karácsony már régen elmúlt (nálunk ez nem annyira érezhető, rajtunk még a Télapó-éra… Pöttyöm komoly szerelembe esett a Télapóval és egyetlen dalt tud végig, az a “Ull a peti = Hull a pelyhes”, amit boldogan dalolászik játék közben, vagy ébredés után az ágyában:-)), közeleg a húsvét, amikor szintén el lehet sütni a trüffeleket, bonbonokat, csak mondjuk nem golyó-, hanem tojásformában. Ez még golyónak készült, ám, a kakaóporban való hempergetés, mint záróakkord lemaradt. Ugyanis alig tudtam egyet megmenteni a fotó kedvéért.

Hozzávalók:
35 dkg marcipánmassza
20 dkg aszalt sárgabarack
1 dl grappa
fél dl tojáslikőr (ez lehet több is!)
20 dkg szerencsi sárga a bevonáshoz
holland kakaópor a hempergetéshez

A marcipánmasszát összedolgozom a tojáslikőrrel. Ez úgy a legegyszerűbb, ha egy tálba összeöntöm a két alkotórészt és robotgéppel megdolgozom őket. Az aszalt barackokat elefelezem és egy deci grappával a mikróban összeforralom. A barackdarabokat marcipánba csomagolom, majd az időközben felolvasztott csokiba mártom. (Itt lehet alkalmazni azt a trükköt, hogy a golyóba fogpiszkálót szúrok és ennek segítségével mártom meg a csokiban, majd a fogpiszkálót egy hungaroceldarabba bököm, így szépen bevont golyókat kapok végeredményként.) ztán irány a hűtő, majd ha a golyók megdermedtek, kakaóporba forgatom és papírkapszliba ültetem a kész konfekteket.

Itt ígéretet tettem, hogy elkészítem, mert ez is igen nagy népszerűségnek örvend. Nem az eredeti receptet készítem, hiszen sem libamájat, sem madeira mártás nem készítek hozzá, azonban így is igen laktató, a köret soha nem fogy mellette…

Némiképp más összetevőkkel, de alapvetően így készül.

Hozzávalók:
80 dkg bélszín
15 dkg bacon
2 fej hagyma
10 gerezd fokhagyma
1 kg gomba
2 csokor petrezselyem
kakukkfű
2 doboz paradicsomsűrítmény
40 dkg leveles tészta (itt a vastagabb mélyhűtött verziót támogatom)
2 ek liszt
2 tojás

A bacont vékony csíkokra vágom, majd kevés olajon megdinsztelem. Rádobom az apóra vágott hagymát, üvegesre párolom. Közben apróra vágom a gombát és azt is rádobom. Sózom, frissen őrölt borssal megszórom, majd belereszelem a fokhagymát, belecsípkedem a kakukkfüvet és így párolom egy negyed órát, majd belekeverem a paradicsompürét és a legvégén a petrezselymet és lehűtöm. A húst megtisztítom a hártyáktól, sózom, borsozom és olivaolaj és vaj keverékén körbesütöm. Minden oldalának adok 5 percet, majd lefedem és így is sütöm 5 percig. Ezt is hagyom kihűlni. A leveles tésztát kinyújtom, majd akkora helyre, mint a bélszín. A gombához adom a tojást és a liszet, majd lesimítom a gombapép harmadát, ráültetetm a húst, majd körbeveszem a maradék töltelékkel. A leveles tésztát ráhajtogatom, ha van kedvem és leeső tésztadarabom, fel is díszítem. Tojássárgájával megkenem. 180 fokra előmelegített sütőbe tolom és 30-40 percig sütöm. Amikor megsült, nem esek rögtön neki, hanem várok egy 10 percet a szeleteléssel, hogy a hús nedvei lecsituljanak ill. hogy a töltelék kicsit összeálljon. Párolt zöld cerubabbal, baconben sült cerubabcsokorral, francia burgonyával, burgonyapürével körítve első osztályú!

A birtokomban és eszköztáramban lévő egyik legvillantósabb előétel-receptem (könnyű főétel is lehet!) osztanám meg most Veletek. Különleges ízhatás, elkészítése igen egyszerű, ám a végeredmény egy igen komplex étel! Itt is érvényes a 2X2 néha 5 szabály! Eddig mindenkit lenyűgözött. Egyetlen neuralgikus pontja lehet, az pedig a cukorborsó beszerzése, bár most éppen egy Kaiser’sben vettem és már többször láttam Sparban is, úgyhogy manapság talán nem iis olyanbonyolult, mint 1-2 évvel korábban volt, amikor Ausztriából hozattam a zöldségessel:-))

Hozzávalók (bő 4 adag!)

Cukorborsó saláta
50-60 dkg cukorborsó
só
4 ek citromlé
8 ek olivaolaj
petrezselyem
tárkony
frissen őrölt bors
Ricottatorta
50 dkg ricotta
6 tojás
10 dkg parmezán
só
Mártás
2 ek fenyőmag
4 ek vaj
2 dl fehérbor
8 gerezd fokhagyma
frissen őrölt bors

A megmosott cukorborsót enyhén sós vízben 5 percig főzöm, majd leszűröm és beleforgatom citromlés olivaolajba, majd aprított petrezselyemmel és tárkonnyal megszórom, sózom, borsozom és kihűtöm. A tojásokat robotgéppel habosa keverem, majd hozzáadom a ricottát és belereszelem a parmezánt, sóval és borssal ízesítem. 4 szufléformát kivajazok és elosztom bennük a ricottás masszát, majd 180 fokon 25-30 percig sütöm, hogy a teteje megpirosodjon. Amíg sül elkészítem a mártást: 2 evőkanálnyi vajon megpirítom az apróra vágott fokhagymát és a fenyőmagot, majd felöntöm a borral, takaréklángon 5 percig párolom, majd a végén belekeverem a maradék vajat ill. sózom és borsozom. A tányérokon elosztom a cukorborsót, mindegyikre ültetek 1-1 ricottatortát, majd leöntöm 2 evőkanálnyi fenyőmagos mártással. Azon melegében tálalom.

A németajkúak az effajta süteményekre a “Streuselkuchen” szakszót, az angolok a “crumble”-t alkalmazzák, nálunk nem tudok hasonló megnevezésről, szerintem mi minden ilyesmit le-“linzerezünk” vagy “morzsás süti”-zünk. Előállítása rém egyszerű, még így is, hogy a lekvárt is azon frissiben készítettem. Manóknak is nyugodtan adható, mivel a cukor mennyisége elenyésző benne, ill. jól kiváltható mézzel! (és imádni fogják, legalábbis az enyém teljesen odavolt és lelkesen kiáltozta, hogy “csüti-csüti! Mék-mék!”)

Hozzávalók:
2×45 dkg fagyasztott szilva
2 alma
1 ek fahéj
30 dkg vaj
60 dkg + 2 ek liszt
1/2 tk sütőpor
csipet só
15 dkg cukor
1 bio-narancs héja
2 tojás

A szilvát kimagozom és a megpucolt, kimagozott, vékonyra szelt almával összerottyantom a vaslábosban. Ha nagyon muszáj a végén mézzel édesítem, de inkább maradjon kicsit pikáns, mert az jól harmonizál majd a tésztával. A fahéjat is belekeverm. A vajat megolvasztom és összekeverem a többi hozzávalóval. Egy tepsit kivajazok és a massza 2/3 részét belesimítom, majd a kezemmel eligazítom és a tenyeremmel elsimítom. Hűtőbe teszem a maradék masszával egyetemben. Amikor a szilva-alma lekvár meghűlt, rákenem a tepsiben lévő masszára, majd a maradék 1/3 masszához keverek 2-3 ek lisztet és morzsásra dolgozom, majd ezt a süti tetejére szórom. 150 fokra előmelegített sütőbe tolom és 35-40 percig sütöm.

Lecker 2008/01-02.