Másként. Hiszen így még senki sem írt róla. Családtagról. Mert hogy az. Rokon. Férjem unokatestvére, esküvői tanuja. Mentora. Sok-sok családi ünnep, közös ebédek, vacsorák, beszélgetések vannak már mögöttünk. És (remélhetőleg) még sok következik.
Külsőségek: ismert embernek számít (a gugli 14.400 találatot hoz). Rengeteg újságcikk, interjú, riport jelent már meg vele. Összeszámolni is nehéz, hány szervezet motorja. Mégis kevesen vannak, akik ismerik őt igazán. Az EMBERT, így nagybetűvel.
Esküvőnkön Ágival
Gondolatban próbálom felidézni az első találkozásunkat. Az alkalomra nem emlékszem, csak arra, hogy a nagy macitenyerével olyan könnyedén fogta meg a kezem és lehelt rá egy kézcsókot, hogy fülig pirultam:-) És ez a kézcsók nála, nem egy műmájer dolog, egy nevetséges manír. Ez olyannyira ő, olyannyira hozzá tartozik, mint felesége Ági, a gyerekek, Zoli és Gábor és a szekszárdi szőlőhegy, ahol jelenleg az életét tölti. Rendkívül olvasott, művelt ember. Egy róla szóló cikkben úgy jellemzték, mint szinbádi figura. Igen, ez is igaz rá. Ő olyasvalaki, akivel mindig szívesen találkozom és örülök, ha beszélgethetünk.
Ebben az őrült világban egyébként olyan kevesen vannak, akik képesek megőrizni önmagukat, akik nem torzulnak. Ő és Ági ilyenek. És még valami: csodálom azt a harmóniát, ami a családot körülöleli. Sok megható pillanatnak voltam szemtanuja, ezek mind visszaadták azt a hitet, hogy erre a világra is érdemes gyermeket szülni, ebben a világban is fel lehet úgy nevelni a gyermekeket, hogy azokból szintén EMBEREK váljanak. Hogy a szeretet, a fegyelem és a szigor nem összeférhetetlen fogalmak! Ezt külön köszönöm nekik!
A “Borhozételt” receptverseny kapcsán beszélgettünk az idei évről, ami igazán különleges, hiszen 250 éves lett a Heimann Családi Birtok. Gondoltam, egy kivonatát megosztom Veletek is.
Ízbolygó (Í): Mi foglalkoztat manapság? Min pörörgsz? (mert mindig pörög valamin. Általában egyszerre több dolgon. Igazi mozgalmár típus! Néha túlzottan is az, de így szeretjük:-))
Heimann Zoltán (HZ): Tudod, ahogy az ember egyre közeledik a fél évszázados kor betöltéséhez, egyre több mindenen gondolkodik el… Én most ebben a periódusban vagyok! A bennem élő hedonista idén visszafogta magát! Böjtölök. Lemondtam a borról és a húsról (nála ez vérkomoly! Eddig boron és húson élt!). Nem könnyű, de járom az utat. Nagyobbik fiam, Zoltán pedig különleges ajándékkal kedveskedett nekem. A Nagyhét végén közösen töltünk el három napot Pannonhalmán, a böjt zárásaként. Most úgy érzem, a hittel is van még dolgom.
Í: Hogy-hogy negyed évezredesek vagytok? 250 év…rengeteg idő.
HZ: Mivel “csak” beszármazott vagy, Neked elmesélem:-))) Az 1758-as évet tudjuk a Heimannok első szekszárdi írott megjelenésének. Ez évben lépett Michael Haiman frigyre Elizabeth Markus-szal. Michael (sz.1728) születési helye, és Elizabeth minden adata hiányzik. Őt tekintjük a Szekszárdra betelepült ősapának, és tőle vezetjük le dokumentált családfánkat. A legendárium szerint a Fekete-erdő környékéről származunk, és sváb őseink már hozták magukkal a fejlett árutermelő borkultúrát. Az emlékezet még kiterjed Mathiasra (sz.1848), aki már nem beszélt németül, Ferencre (sz.1875), aki már exportált bort Ausztriába.
Ferenc (sz.1901) a három fiú legidősebbjeként vitte tovább a borászkodást. A család megszenvedte a Világválságot, majd töretlenül kezdték újra a birtok építését. A II. Világháborúból csak 1947-ben tért haza betegen.
Apám, Heimann Ferenc (sz.1930), az egyetlen utód, a katona apa helyett is vitte édesanyjával (Pollermann Erzsébet, sz.1902) a gazdaságot. Sikeres gazda volt szép állatokkal, gyarapodó földekkel, jó borokkal. Felesége (Budai Rozália, sz.1934) révén is komoly borászati tudás került a családba. Az após (Budai Mátyás, sz.1905) Szekszárd egyik ismert, elismert borásza, borkereskedője, a Pinceszövetkezet egyik alapítója volt.
Apám nevéhez fűzödik a szekszárdi tsz. háztáji szőlők kialakítása, az első nagyüzemi kordonos telepítések, az Aliscavin néven létrehívott borászati közös vállalat. A fiak nevéhez köthető családi vállalkozások újraindításának is ő volt a “helytartója”. Hát valahogy így telt el a 250 év. Leginkább sok munkával.
Í:Készültök valamivel a jubileumi év alkalmából?
HZ: Szerinted?!:-)) Több dolgot is tervezünk idénre. Egyrészről készül egy jubileumi bor (1758 palack, 250 magnum palack). Mert a játék fontos, mi is játszunk! CCL=250, aminél, ha összeforgatjuk a 2 C betűt, nagyjából egy X-et kapunk, ill. a XL-t, ami a magnumot jelöli. Már hordóban a frissen házasított borunk, ami (várhatóan) a pince zászlóshajója lesz! Ez BARBÁR néven kerül forgalomba az év vége felé.
Í: Barbár-barbár… (kóstolgatom, ízlelgetem a szót) Ez olyan vad…
HZ: Persze, hogy az! Hiszen a nyugati kultúra szemében a mi történelmiségünk igenis az! Egyébként latinul borotválatlant, görögül pedig önmagát nehezen kifejező embert takar. Egyébként nem szabad azt hinnünk, hogy a nomád valami alacsonyabb rendű kultúra volna! Ez mind motívumait, mind ötvösművészeté tekintve igenis gazdag vollt! Nem szégyenkezni kell miatta, hanem büszkének lenni rá!
Í: Milyen fajták alkotják a Barbárt?
HZ: Kékfrankos (hazai), tannat(baszk) és középen feszül a cabernet franc és a merlot gerinc, ami meg francia. Sokan kérdezik, miért a cabernet franc? Ez egy sokkal izgalmasabb fajta, nagyobb lehetőségek vannak benne! Mi ezzel sem a manapság divatos utat járjuk, nem cabernet sauvignont használunk, hanem inkább franc-t.
Í: Bulik, rendezvények?
HZ: Hát, abból is lesz pár! (csodálkoztam volna, ha nem így lesz! Szekszárdon egyre több program szerveződik, amióta ideje nagy részét lent tölti.) Próbálom kronológiailag összeszedni őket… Szeretnénk kiadni egy szakácskönyvet a jubileumi év kapcsán, amelybe a borainkkal jól harmonizáló ételek kerülnének be. Ezért indítottuk a receptversenyt, a “Borhozételt”, amiben játékra hívtunk minden olyan hangúlyozom(!) amatőr főzni szerető embert, aki kedvet érez magában, hogy a borainkkal harmonizáló ételt készítsen. Itt is a játéké, a játékosságé a főszerep!
Chef at home
A pályázati feltételekben megpróbáltuk megfogalmazni, hogy olyan recepteket várunk, amik egyszerűen elkészíthetőek, hazai piacon beszerezhető alapanyagokból állnak, valamint ne tartalmazzanak mesterséges ételízesítőket, ízfokozókat, valamint igyekezzünk a magyar konyhára (sajnos) oly jellemző “nehézkes” sűrítési eljárásokat elkerülni. Remélem, népszerű lesz a kezdeményezésünk, mind a borissza emberek, mind a borászok körében, hiszen ezzel kitörünk a megszokott “ételhez bort” szokásrendszerből! Véleményem szerint a bor egyediségében az alkotó fajták, a terroir, a borász lenyomata tükröződik, mint ahogy azonos ételek is más-más ízűek, ha édesanyánk, nagymamánk, vagy ha egy séf készíti
Í: ÚÚÚ, ez nagyon jó!
HZ: Tényleg remélem, hogy sokakat elkap majd a hév, de te nem indulhatsz:-)
Folytatva a sort. Május 10-11-12-én és június 27-én nyitott lesz a pince, minden érdeklődőt, bort szeretőt odavárunk! Szent Iván éjjelén az Ivánvölgyben, ahol a pincénk található egy máglyás, mulatós zenés mulatságot rendezünk, koncertekkel, ez mondjuk ugyanúgy zártkörű lesz, mint a szintén nyáron tartandó családi összejövetel, ahol a 10 generációt, a 250 évet ünnepeljük.
Í: És mi volt Hollandiában? (Hágában szakmai bemutatón vett rész 18 magyar borász, köztük ő is. Korábban erről hírt adott Chili és Vanília is.)
HZ: Igazán magas színvonalú rendezvény volt! Ennek (is) köszönhetően beindulni látszik a holland borexportunk, a lengyel és a svéd mellett.
Í: A fiúk? (Zoltán 21 éves, Gábor 18.)
HZ: Zoli az egyetemet végzi Geisenheimban, jelenleg a tavaszi szünet pihenését lecserélte a Weninger borászatra, ahol 2 hétig segédkezik, majd Franciaországban képviseli a hazai szekciót a Független Borászok Szövetségében ill. résztvesz a Pro Wein-on Düsseldorfban. Gábor fiunk nyáron Provance-ba készül, hogy belekóstoljon a gasztronómia világába, mint felszolgáló…
Aztán csevegünk tovább. És most (csak) vizet iszunk…
