Ízbolygó

Ez a bejegyzés akár a X.VKF!-es pályaművem főszereplője, a HÓVIRÁG folytatása is lehetne. Azonban itt most két (kész)ételről szólnék: az egyik a panettone, a másik pedig az “Autós” szelet. Bár első körben úgy tűnhet, a két dolog a Makó és Jeruzsálem összefüggésrendszerben mozog, egy dolog mindenképpen közös bennük, az pedig a gyermekkorom. Merthogy mindkettőt akkoriban kóstoltam először.

Panettone
Nagy rajongója vagyok a pannettonénak (olasz karácsonyi kalács). Először egész kicsi koromban hoztak az olasz rokonok és szerelem volt első falásra. Az igazat megvallva az első nem is panettone volt, hanem a hasonló tésztából készült colomba pasquale (húsvéti galamb), amit -ahogy a nevéből is sejthető- húsvétkor sütnek az olasz asszonyok, vagy megveszik készen… Most, hogy már konyhában tüsténkedő nagylány, feleség, anya vagyok, neki is álltam a karácsonyi hajrában az első panettonémnak, de hogy őszinte legyek, poros nyomába sem ért az ausztriában beszerzett gyárinak… Aztán kedvenc pékségem is előrukkolt vele. Az övék is egy klasszissal verte az enyémet, de a gyári még mindig vezetett. Most elővettem az utolsó gyárit, amit karácsonykor bespájzoltam, imhol:

Még mindig nagyon ízlik…Tele mazsolával és narancshéjjal:-) És foszlós, nem olyan tömött, mint az enyém volt.

A panettone története egyébként igen helyes sztori:
“Panettonet majd’ kétezer éve sütnek Itáliában, mely eredetileg északról, Milánóból származik, de ebben a formájában legalább 500 éve ismert. A karácsonyi asztalok elengedhetetlen kelléke, mely egy magas, kupolaformájú, bőséges mennyiségű mazsolával és szárított citrusgyümölcsökkel készült, levegős kelttészta.

Ahogy az már lenni szokott, eredetére számtalan história létezik. Az első feljegyzések szerint a lombárdoknál Szenteste a családfő egy keresztben bemetszett kenyeret tartott a tűz fölé, amiből letörve minden családtag fogyasztott egy darabot. A maradékot félretették a következő Karácsonyig, így a kenyér a család szimbólumává vált.
Az idők során a panettonét az értékesebb, fehér búzalisztből sütötték (pan del ton, a luxuskenyér), neve akár innen is eredhet.

De a legegyszerűbb történet talán az, miszerint a panettone az egykori, a XV. században élt Ludovico Sforza udvarában egy véletlennek köszönheti születését. Miután egy fontos esemény előtt szénné égett a tervezett sütemény, az egyik, Antonio nevű pékinas hirtelen ötlettől vezérelve készített egy aszalt gyümölcsökből és vajból sült kelt tésztát. Végül a herceg a pékinas keresztneve után nevezte el a süteményt, így lett az pan del Toni, panettone.
Egy másik legenda szerint azonban Antonio egy szép leánynak udvarolt, akinek szerelme hevében egy mazsolás kalácsot kreált….”
(a történet Mamma tollából származik)

Panettone receptje Mammánál
Colomba pasquale receptje szintén receptje nála

Autós szelet

A minap a sorban állás közben a pénztár előtti polcon, nagyjából a lányom szemmagasságában (naná, hogy ott! Nekik készítik oda!) pillantottam meg az Autós szeletet! Úgy rémlik, hosszú ideje nem találkoztam vele. Azonnal emlékek rohantak meg. Minden nyáron az anyai nagyszüleimnél nyaraltunk (értsd: rosszalkodtunk) az Unokabátyámmal és az öcsémmel. A tálaló felső polcán egy húskínáló tálban tartotta a Papám a csokikat. Kapucíner szelet, Bohóc szelet, Autós szelet, néha az a csoki, ami sima tejcsoki volt és haza várromok voltak rajta. Később ugyanez megjelent Kukori-Kotkodás külsővel is…. A kedvencem egyértelműen az Autós volt! A számban éreztem a kókuszos ízét! Mint a mágnes, úgy vonzott. Vettem is gyorsan 3at. A hazafelé úton megkóstoltam. CSALÓDÁSOM leírhatatlan volt!:-( Eleve nagyobbra emlékszem. (Bár lehet, hogy ez csak azért van, mert anno kisebb mancsom volt, mint most. Az állatkert bejáratát őrző elefántokra is rácsodálkoztam múltkor, milyen picik:-)) De az íze az biztosan nem ilyen volt! A kókuszt alig érezni, viszont van benne valami zavaró mellékíz… Másnap újra kóstoltam, hátha… Az íz és a csalódottság ugyanaz maradt.

És a (költői) kérdésem:
Miért van az, hogy az olasz panettone, a lengyel Krowka, vagy a német Toblerone ugyanolyan ízű, mint gyermekkoromban?!?! Itthon meg eltűnt a vajas kifli, más ízű az Autós szelet???!!! És az vajon bíztató jelnek számít, hogy egy étteremlátogatáson a pincér egy vetkőzős tollal írta fel a rendelésünket? A Zwack jóvoltából:-)