Homméd halrudacska szagok nélkül
Egyszer Piszkénél olvastam arról, hogy a gyerekei meg vannak őrülve a panírhelyettesítőkért. Nem. Rosszul mondom. Piszke gyerekei imádják a rántott húst, csak másként és ebben Piszke szárnyaló kreatívitása is kiteljesedhet. Már itt-ott elejtettem a blogon, hogy a klasszikus vasárnapi menü részeiért (húsleves, szeplős krumpli, rántott hús háromszög kiegészülve a pörköltfélékkel), amikből valszeg túl ettem magam gyerekként és nem tolakszom értük. A rántott hús olyannyira tiltólistán van, hogy egyáltalán nem készítek. Szegény Pötty-apa is csak Anyu jóindulatára hagyatkozhat a hazautazások esetében, hiszen ott az élelmezési lánc kihagyhatatlan elemeként, nagy sajnálkozások közepette (szegénygyerek! mégilyetsemcsinálneki-ti.pörköltet sem) közepette átlag egyszer a két nap alatt asztalra kerül. De messzire szaladok…
Anno mikor Piszke erről írt, Pöttyöm még nem kívánta ennyire az általam dzsánkfúdnak kategórizált kaját, de mindennek eljön a maga ideje. Ez is beérett. A rémbüdös olajszagban ácsorgás olyannyira nem az én műfajom, hogy semmit nem készítek ilyen módon. Még a gyerek kedvéért sem. Ezt mindenképpen ki akartam ezt váltani sütőpapírral és sütővel. Az elkészítés folyamatában így már csak a panírozás maradt, mint nem kedvelt művelet (nálam mindig kiugrik valami a lisztből-tojásból vagy a zsemlemorzsa úszik felhőben), de ez legalább nem büdös. A zsemlemorzsát összetört natúr (!) cornflakes-szel helyettesítettem, így a végén ropogós, aranyrasült halrudacskák bújtak a sütő fogságából. Az összetört chipset, mint módszert is Piszkénél olvastam, eddig azért nem szeretnék eljutni, de kit tudja mit hoz még a szülősors?
És még valami: tanultam, miért teszik a pénztárhoz a gyermekeknek eladni kívánt dolgokat. De mégis hogyan van az, hogy a kölykök pontosan tudják anélkül, hogy valaha is kóstolták volna, hogy a chips, kindercsoki-pingui, egyéb csoki finom???!!! Tegnap este a következő konverzáció hangzott el a pénztárnál a gyermek és köztem. Ácsorog mellettem jógyerek módjára, majd egyszer csak hirtelen lepakol egy csokit (nem eszik ilyesmit, leszámítva a házi sütiket), szorítja, mintha az élete múlna a megszerzésén és közli: “Aja! Én ezt kéjem.” Mondom, minek? Nem is tudod, mi az. Mire ő: “De igen, tudom. Finom. Naaaadon finom”. De komolyan?! Most ezt honnan???
Hozzávalók:
60 dkg tengeri halfilé
2 tojás
liszt
natúr cornflakes
Saláta:
1 kg piros héjú burgonya
4 tojás
1 közepes hagyma
5 savanyú uborka
Öntet: Maionesa blanca
Hozzávalók:
1 dl 1,5%os tej
fél dl olívaolaj
1,5 dl napraforgó olaj
½ mk só
bors, frissen őrölve
1 csokor metélőhagyma apróra vágva
1 tk mustár
A burgonyát megsikálom és héjában puhára főzöm, majd megpucolom és kihűtöm. A burgonyát, a hagymát és az uborkát vékonyra szelem. A tojásokat megfőzöm, megpucolom és nyolcadba vágom. A tejet és az olajakat beleöntöm a turmix poharába, majd ráengedem a botmixert. Kb. 2-3 perc és a tej-olaj kombó sűrű majonézzé áll össze. Sózom, borsozom, mustározon, beledobom a hagymát és a saláta alkatrészeire (burgonya, uborka, tojás) öntöm. A halakat sózom, borsozom, majd lisztbe, tojásba és az durvára tört cornflakes-be forgatom. Sütőpapírral bélelt sütőlemezre ültetem őket és 200 fokon pirosra sütöm.
Készült hozzá házi ketchup is, hogy teljes legyen a meki élmény. Tintaleves receptjét használtam hozzá. Ezúton is köszönet érte!
Forrás: Lecker 2008/10
