Ízbolygó

Hogy hol a túróban vagyok?! Kérem, ismét visszatértem a munkafrontra, igaz máshogyan, mint korábban, de tény, visszatértem. Így Pöttyöm egész napos bölcsis lett, amit nagyon élvez, úgyhogy én is:-) (Ma egy másik kislány anyukájával ment le a csoportba, ahol egy laza pát intett és egy barátnőjével kézenfogva elhúztak. Azért ezek még mindig sokkolnak…)

Amúgy meg a nagy vkfezés közben/után hirtelen nemcsak sokkot kaptam a temérdek recept katalogizálásától, hanem az Ízbolygó betöltötte az első életévét is! Hipphipphurrá! Ezt is megértük! A sitemeter azt mutatja, ez éppen 28-án történt. Aznap, amikor átvehettem a HVG által szervezett GoldenBlog verseny gasztro kategória győztesként az ezzel járó ajándékok egy részét.

Véletlenek márpedig nincsenek, így akaratlanul is végiggondoltam, mi is történt az elmúlt esztendőben… Nehéz csokorba gyűjtenem, mert rengeteg minden, de a legfontosabbak álljanak e helyütt!

* Az első és legfontosabb dolog, az emberi tényezők! Hogy megadta az élet, hogy megismerhettem nagyon sok szeretnivaló embert! Bloggert és nem bloggert egyaránt. A bloggertársak külön-külön is az élet sava-borsának számítanak, hiszen ahogy a “Hosszú farok” elmélet megalkotója, a Wired magazin főszerkesztője Chris Anderson írja a könyvében, téves elképzelés az, hogy az internet, a számítógép az emberi kapcsolatok rovására menne. A tendencia azt mutatja, hogy az egy-egy téma/hobbi köré tömörülő internetes csoportok egy idő után minden esetben kilépnek a virtuális nickjük mögül és a való világban emberi kapcsolatokat, barátságokat hoznak létre. Ez az én/mi esetünkben is bebizonyosodott, hogy így van, gondoljunk csak a nagy sikerű GBT-kre, avagy a legutóbbi alterGBT-re, a Piknikre.
Mert jó találkozni, csevegni és a főzésen kívül másról is tudunk. Ugye?!:-)))

* Hogy mit és hogyan eszünk mi felnőttek és mit adunk át gyermekeinknek mintaként és a tányéron étel formájában, Pötty születése óta mind fontosabb szerepet játszott az életemben (hiszen ez volt az egyik ok az indulásnál), mára azonban talán a lehetőség is megtalált, hogy kezdjek is ezzel valamit! Nem ellen-kampányt szeretnék indítani a konzerv kaják ellen (no jó, egy kicsit:-)), hanem megmutatni lehet máshogyan is.

* Mi itthon az elmúlt egy évben rém változatosan étkeztünk:-) Belekóstoltam más világok ételeibe és azok is nagyon ízlettek és rém bátor lettem, bárminek neki merek állni “lesz-ami-lesz” alapon.

* Átvehettem a GoldenBlog díjat, amit 2008-ban az Ízbolygónak ítéltek. Ez hatalmas meglepetés volt, hiszen azt sem tudtam neveztek! De erről már értekeztem korábban, korábbi ellenérzésemet leküzdve, már büszke vagyok rá.

* Pöttyöm időközben tisztára nagylánnyá cseperedett:-) Hétvégén Apukám elvitte magával vásárolni és nincs hozzászokva szélvész kisasszony teljesítményéhez és gyorsaságához, így mire észbe kapott Pötty telerakta a kocsit, mindenféle “énszejetem” dologgal. Csak hogy pár példát említsek: Borsodi sör (nagy), csigatészta, egy zacskó chips (életében nem evett még és keksznek hitte), valamint egy kockásinges, rémranda nyúl, ami egy husánggal van merevítve, amúgy plüss, ergo, ha a a gyerek rámsóz, beszakad a fejem:-))) Egyébként, nem válogat és igazi ínyenccé és a fűszernövények tudorává kezd válni. Ja! Erről is egy szösszenet: nézzük egy mesekönyvben az állatokat, kérdi miesz? Fóka? Mondom, nem rozmár. Rámnéz: Jozmajing?:-))) Szóval, lehet megfertőztem rendesen. De ez legyen a gyerek legnagyobb baja!

Most, hogy a meló beszippant, megritkulnak a blogbejegyzéseim, talán be is áll a blog, de olvasok minden kedves gasztro-ismerőst, virtuálisat és személyeset egyaránt!:-)

És a végére egy rövid statisztika
A statisztika számomra száraz tények halmaza csupán, de az adatok hidegrázósanhihetetlenek… 1 év alatt idekattintott 120.000 látogató és megtekintettek közel 303.000 oldalt. Jujj! Ez megfoghatatlan és nagyon, de nagyon megtisztelő! Innen is nagy pusz mindenkinek, aki ehhez hozzájárult:-)))

Köszönöm szépen minden kedves olvasómnak az elmúlt egy esztendőt, a kedves leveleket, kommenteket. Ígérni nem ígérnék semmit a jövőre vonatkozóan, még nem látom, mi-hogyan fér bele az életembe, de igyekszem visszatérni, mert ehhez a közösséghez tartozni nagyon jóóó!