Visszatérés és értékelés
Jelentem: túléltük. Mindannyian. Gyönyörű élményekkel és pár kilóval is gazdagabbak lettünk.
Az előző közel 1 hét összefoglalójának címe lehetne akár a “Nagy Zabálás” is, de gondolom, ez nem újdonság, sok családnál ez hasonlóképpen zajlott.
És még előttünk a szilveszter… Mert hát addigra is beterveztem ezt-azt.
Az idei karácsonyi szezon sok “leg”-et tartogatott, ezeket osztanám meg Veletek.
A karácsonyi legek:
A legcsodálatosabb dolog: az idén huszonegy hónapos Manóm arca, ahogy nézi a csillagszórókat a “galacsony”(=karácsonyfán) és azt sem felejtem el, ahogy összecsapta kis kezeit a fát meglátva és azt mondta “Jujj!”. Az is maradandó élmény marad, ahogy fejti le a papírt az ajándékokról. Vékony csíkokban, mert így sokkal tovább tart és az önfeledt örömet az arcán, amikor meglátja az ajándékot.:-)
A legfinomabb ételek, azaz a menü abszolút győztesei:
Narancsos csokiflip
Libamájjal és aszalt szilvával töltött nyúlpástétom
Fácánerőleves tokaji borral nemesítve
Paprikás csirkemell chef Kalla módján, tojásos galuskával
Mézes-nugát parfé
Ezek tényleg 10-ből 15 pontosak lettek!
A legnagyobb tanulságok: mert ilyenek is voltak! Például a maghőmérőmet nagy ívben hajítom a kukába. Szentestére a terv egy 1,3 kg-os tonhal alacsony hőfokon elkészítve volt. A végeredmény siralmas lett, köszönhetően a maghőmérőnek. Szikkadt lett a hús, a várt szaftos, rózsaszín finomság helyett. Maradok továbbra is az érzésre főzök kategóriában.
A továbbiakban a gyermekem apját kizárom (részlegesen) a menü kialakításából és a húsmennyiségek beszerzéséből (teljesen). Mert mindenből RENGETEG lett. Előnye mondjuk, hogy nem kellett főznöm egy jó darabig.
A legkevésbé sikerült: Osso buco. Pedig a hús porhanyós lett, igaz nem 8-10, hanem 18 óra alatt, mégis a várt ízélmény elmaradt. Talán valamikor máskor (ha kihevertem a megrázkódtatást, hogy nem mindig sikerül minden:-))) még egyszer nekifutok.
Összességében gasztro szempontból (is) igazán elégedett vagyok! És külön öröm, hogy igen kritikus Apukám megdícsérte a fácánlevest! (Tavaly a konyakos gyöngytúk levesnél csak hümmögött, pedig az is hihetetlen finom volt!) A recepteket is közreadom, mivel bármilyen családi összejövetelen vagy akár a vasárnapi asztal fénypontjai is lehetnek!
