Ízbolygó

Anno a kiírást olvasva emlékszem, arra gondoltam, nnna! ez mekkora jó ötlet! Később meg azon kezdtem törpölni, van-e vajon olyan konyhai kütyüm, ami sokat jelent, vagy imádom használni, vagy ilyesmi. Régi cuccaim nincsenek. Nem azért, mintha az életünkben nem bírnám elviselni a régmúlt tárgyi lenyomatait. Dehogy! Elbírnám, de az még nagyobb örömmel tölt el, hogy ha meglátogatjuk a Nagyijaimat (három közülük még él)  ott adhatok, ugyanabból a metszett üvegpohárból inni a saját gyermekemnek, amiből emlékszem még én is ittam egykor és akkor milyen nagynak is tűnt! Vagy Anyuéknál Pöttyöm azzal az evőeszközkészlettel ehet, amivel anno mi tanultuk a késsel-villával falás művészetét és a mai napig képesek vagyunk összevitatkozni Tesómmal, hogy mi is van rávésve a nyelére: egy süni avagy egy mackó fátyollal a fején. Ez utóbbi persze az én voksom. Szóval a régi cuccokat még használják a tulajdonosaik, de legalábbis náluk lehet enni/inni/főzni ezekkel. És ez így örömteli.

Aztán ma reggel, a kávés tejemet kortyolgatva rájöttem. Több dologra is.  Egyrészt, hogy bizonyos tárgyak megőrzésével, emlékeket is raktározunk szeretett rokonainkról, jól lehet, az én általam szeretett/őrzött dolog egyszer az unokáimnak juttat majd eszébe.  Nem túl kedvező körülmény viszont a fogyasztói társadalom, amiben élünk, mert a tárgyaknak -valljuk be- egyre kevésbé van értéke.

Az is eszembe ötlött, mi is az az egy dolog, ami az elmúlt években olyannyira hozzám nőtt, hogy még nyaralásokra is cűgölöm magammal. (most Pöttyöm apja ide biztos bemondaná, hogy “sok egyéb mellett!”, pedig pl. én bort én nem csak talpas pohárból tudok inni és a nászútra sem én tettem be külön a pezsgőspoharakat, ugye:-)))). Ez a dolog, azonban tényleg rém fontossá vált számomra és megemlítendő az egyedfejlődés is, amin én és a konyhai kütyü keresztülmentünk.

Legelőször is volt: a bögre. Hogy pontosan hol és milyen körülmények között találtunk mi egymásra, már nem tudom. Egy biztos, az egyetemi évek alatt már velem volt. Hol tea, hol kávé gőzölgött benne, hol egyéb alkohol tartalmú italok gurultak le belőle a torkomon. Ha azt veszem, hogy egyetem óta, az uszkve 14 éve szolgál kitartóan… Színe fekete, űrtartalma (még ezt is kimértem eme verbális megemlékezés örömére) pontosan 7 dl.! (ezt nem gondoltam volna!) Manapság a reggeli kávés tejemet kortyolom belőle, sok-sok tejhabbal. És máris a közel jutottunk a témához…

Én és a kávé
Elég későn kerültem kapcsolatba a kávéval és nagyon-nagyon sokáig nem fonódtak köztünk szorosabbra a szálak. Az áttörést egy Caffé latte jelentette, sok-sok finom tejhabbal, kevés kávéval. Manapság a Melange a befutó, bár ezt néha túlmézezik. Az első habosítómat a törökbálinti Kikában vettem, Frabosk márkájút. Nem túl jó habot készített és a legnagyobb hibája az volt, hogy abból is csak keveset. De jobb híján, évekig ezt használtam boldogan, aztán Ausztriában végre megtaláltam álmaim habosítóját, a Bodumét. Kemény hab, nagyobb mennyiség! Ez nagyjából 4-5 éve lehetett. Azóta már jó néhányszor összetörtem az üveg edénykét, de a teteje még az eredeti.

Pici történet a Bodummal
Két éve a Balatonon nyaraltunk, amikor egy reggel bénán vettem ki a mikróból a habosítót és az üveg odakoccant a mikro széléhez és persze meg is repedt. Mivel Anyuék is jöttek pár nap múlva, azonnal telefonáltam és megkértem őket, hozzák el a sajátjukat (addigra Aput is megleptük egy ilyennel, mivel ő is imádja a tejhabos kávét). Pontosan emlékszem, mikor megjöttek, milyen jó érzés volt, újra tejhabbal inni a kávét! Hmmmm. Aztán ez is törött, de mindig beszereztem egy újabbat. Ha vendégek jönnek, sokan kérik A tejhabos kávét, amit csak a Bodummal lehet elkészíteni:-) Egy a gáz, Pöttyöm is rákapott, így már reggelente lenyúlja a szokásos adagom felét. És együtt kanalazzuk, élvezettel. A kicsi meg a nagy, akik imádják a tejhabot!

Most nem a bögrémben fotóztam, hanem egy üvegpohárban, mivel a bögrében nem túl fotogén a karamellás caffe latte.

Hozzávalók:
1 espresso
sok tejhab és meleg tej
karamellszósz

A karamellszószból a pohár aljára csorgatunk egy keveset. A tejet a habosítóba töltöm és megmelegítem. Habosítom. Fél percig hagyom, hogy összeálljon a hab. Pohárba öntöm a tej részét (a tetején van egy szűrőrész), rácsorgatom a kávét, majd a tetejére nyomatom a sok-sok finom kemény tejhabot.

Köszönöm, a forduló kiírójának, a “saját levében” blog szerzőjének ezt a remek témát!