Szüreti maradvány, avagy durván riszájkling
Az úgy volt….
hogy múlt hétvégén szüret és szüreti napok voltak Szekszárdon. Onnan hazajött velünk egy sertésszűz is a pakkban. Megsütve persze. Mi véresszájúak ezt roséra sütve szeretjük. Nos, a hús itt volt, állapota olyan-amilyen, kidobni meg a világért se akartam volna! Így jött a riszájkling képbe. Szőlő doszta, bor nemkülönben, így a sertésszűz kapott új köntöst, amivel rögtön jobban csúszott!.
Hozzávalók:
1 sertésszűz (nagyjából 20-30 dkg)
(só
frissen őrölt bors
mézes balzsamecet)
2 ek vaj
1 kis fej hagyma apróra vágva
2 ek (meggyes) balzsamecet
4-5 dl vörösbor
2 ek rózsabors
4 marék szőlő (fehér/kék vegyesen)
5 ek tejszín
só
frissen őrölt bors
(kevés étkezési keményítő)
Ha a húst még nem készítette el előttünk senki és rozén szeretjük a következő módszert ajánlom: A sertésszűzet megmosom, lehártyázom, sóval és frissen őrölt borssal ízesítem. Vaj és olivaolaj 1:1 arányú keverékében nagy láng felett a szűzet körbepirítom, majd a serpenyőt félrehúzom a lángról és a mézes balzsamecettel a húst körbekenem, majd ismét nagy láng fölött körbepirítom, hogy szinte kéreg süljön a husira. Ez nagyjából 2 perc. Ekkor a húst átteszem egy tepsibe a pecsenyealjat rálocsolom és 80 fokon még adok neki (méretétől függően! A vastagabb, nagyobb darabokat értelemszerűen tovább hagyom bent) 10-20 percet. Tálalás előtt várok pár percet, hogy a nedvek lecsituljanak.
Ha a sertésszűz megszáradt, tegyünk így:
2 ek vajat serpenyőben felolvasztok, majd az apróra vágott hagymát üvegesre pirítom rajta. Ráöntöm a balzsamecetet és a bort és nagyjából felére beforralom. Ezt követően hozzáadom a rózsaborsot és a szőlőt, 3-4 percig pirítom, majd mehet bele a felcsíkozott hús és a tejszín. Beforralom. Ha nem elég sűrű a szaft, étkezési keményítővel igazíthatunk rajta.
