Ízbolygó

Hostom jóvoltából (rendetlenkedett a fájlfeltöltési lehetőség) most jutok csak oda, hogy beszámoljak az első hazai keretek között végrehajtott konfitálási gyakorlatomról. Ausztriából hazajött velünk két 40 dkg-ás szarvascombi is, amin kipróbálhattam végre az alacsony hőfokon való sütést. Ezt többen konfitálásnak (zsírban dunsztolás) nevezik, ami szintén alacsony hőfokon történik, azonban lényeges különbség, hogy zsiradékban.
A konfitásáról pár gondolat Molnár B. Tamástól: “Franciaország déli vidékeinek jellegzetes étele a „confit”. Szó szerint fordíthatnánk „húsbefőttnek”, mivel tartósított kacsa- vagy libahúsról van szó (confit de canard/confit d’oie). Nos, ezt még soha senkinek sem jutott eszébe korszerű zsírpótlóval előállítani. A „konfitálás” ősi technikája Périgord, Gascogne, Béarne, francia Baszkföld (Pays Basque) vidékéről ered, ahol sok kacsát-libát hizlalnak a mája miatt. A szárnyasokat november közepétől január elejéig vágják, s a „melléktermékkel”, vagyis a hússal gyorsan kezdeni kell valamit, nehogy megromoljon. Innen a confit ötlete, amit sok ember maga készít el otthon, akár a lekvárt, de konzerv formájában kapható az üzletekben is. A módszer tulajdonképpen „zsírban abálás”: a húst jóval a forrpont alatt főzzük sokáig, a saját zsírjában – épp annyiban, hogy ellepje –, majd ugyanebben tesszük el cserépben vagy üvegben. “
Az alacsony hőfokon való sütésről ugyanő: “…Az alacsony hőfokú sütés persze korábban is ismert volt – például „tizenegyórás báránycomb” néven (gigot de onze heures), amihez a húst fémedénybe tették és forró hamuba nyomták, ott készült el lassan. Kihülő kemencében vagy hamuban készültek világszerte a legjobb babételek – amilyen a cassoulet vagy a toszkánai üvegben sült zsályás bab –, az elzászi hagymás-krumplis-húsos egytálétel, a baekeofa, így készül a legjobb sólet és töltött káposzta. Ezt az egyenletes, lassú és kíméletes hőközlést segítették elő nagynyáink öntöttvas- és cserépedényei is….A fehérjék 50 Celsius fok körül elkezdenek kicsapódni, a hús ezért már ezen az igen alacsony hőfokon elkészülhetne, csupán idő kérdése, mikorra melegszik át egészen a belsejéig, a „magjáig”. Mivel azonban ilyen alacsony hőfokon a kórokozók is elszaporodnak, elsősorban a hús felszínén, biztonsági okokból magasabbra kell állítani a sütőt. De nem magasabbra, mint 100 Celsius fok. Itt már a húsnedvek kezdenek elpárologni, mely esetben a hús idővel kiszárad, ami íz- és aromaveszteséggel jár.”
Egy rövid telefonos egyeztetés után a “fazékbloggerek” névadójával, bele is fogtam a mutatványba.

Sajnos, a korábban használt kölcsön Nikont vissza kellet szolgáltatnom, úgyhogy a képi megjelenése nem lett tökéletes. De higgyétek, ISTENI volt!

Hozzávalók:
80 dkg szarvascomb (egyben)
só
frissen őrölt bors
kevés csombor

A sütőt előmelegítettem 100 fokra (SZKL szerint 1 óráig kellene, nálam kb. fél óra volt). A húst sóztam, borsoztam és egy serpenyőben olivaolajon hirtelen körbepirítottam, hogy a pórusok elzáródjanak és a hús nedveit bent tartsák. Ezt követően egy tepsibe áttelepítettem a husit, kevés csombort tettem rá és irány a sütő. A sütőt visszatekertem 80 fokra és így hagytam a szarvast 2,5 óra hosszat. (Állítólag 1 kg-1 óra, plusz a megmelegedés, hogy a hús belsejében, a “mag” hője elérje a 80 fokot szintén 1 óra). A Culinarisban a halas esten egy nagy darab vörös tonhalat sütöttünk így és az is mesefinom lett. Azon a beidegződésen pedig túl kell lépnünk, hogy egyedül a kifehéredett, csontra átsütött hús fogyasztása nem hordoz egészségügyi kockázatot.

Vörösáfonya szósz
50 dkg vörösáfonya
vörösbor
só
frissen őrölt bors
leheletnyi fahéj
diónyi vaj

A hozzávalókat összeforraltam, majd a vége előtt pár perccel diónyi vajat olvasztottam bele, ami kellőképpen besűrítette.

Szerintem fejedelmi étek volt, akár a karácsonyi menü főfogásának is elmenne.