Ízbolygó

Az elmúlt hét hétfővel ”szabin” vagyunk, ami annyit jelent csupán, hogy Mr.ÍB nem megy be dolgozni, de ezerrel zajlik az ovi felújítása, ill. az egyéb felgyülemlett ügyek intézése. Ez persze nem panasz, annak is örülök, hogy legalább a napok nagy részében együtt vagyunk mi 4en:-) És hogy „jól” induljon a szabi, rögtön az elején ismét testközelből figyelhettük meg az egészségügyet:

Lehet vitatkozni a légzésfigyelők szükségességéről, kell-e avagy sem, azonban amikor az embernek saját gyereke születik, aki ráadásul képtelen háton aludni, akkor bizony elgondolkodik az is a beszerzéséről, aki szerint e nélkül is fel tudtak nőni anno a gyerekek. Nyilván. Persze. Nem kétséges. Mi azonban 4 éve arra jutottunk, hogy csak célszerű volna beszerezni egyet. Aztán ideszületett a következő, aki szintén nem képes háton aludni… Mini nem elég, hogy hasonalvó, még bukós baba is (még mindig, bár az utóbbi hónapban abszolút javuló tendenciát mutat). Amúgy a bukós babák esetében inkább a hasonaltatást javasolják, nehogy megfulladjon, szóval teljes a káosz. Manapság meg már nagyjából mindegy is, hogy milyen poziba teszem le, pörög-forog, vándorol az ágyában. De legalább JÓL alszik, nagyokat és igazán kis kiegyensúlyozott baba. Mivel ahogy írtam Pöttyöm is hasonalvó volt (és az is maradt), még nála szereztünk be egy légzésfigyelő-babaőrt.

Gyorstalpaló annak, akinek nincs gyereke: van a bébiőr, aminek a segítségével hallod, ha a gyerek a szobájában hangot ad=reklamál, rihegröhög stb és van a légzésfigyelő, ami meg a gyerek légzését hivatott figyelni. 10 mp légzéskimaradást követően csippant, 14 mpnel pedig riasztásba kezd. Ha a légzeskimaradás valós, az esetek többségében a csippantásra a gyerek kibillen a mélyalvás állapotából és tovább lélegzik. Ha a riasztásig eljut a történet, akkor pedig rohanj, mert gáz van és nem hátrány, ha az újraélesztés fortélyainak is birtokában vagy. Ha semmi sem sikerül, az a bölcsőhalál, avagy SIDS.

Azonban a légzésfigyelő+bébiőr funkció általában külön fut. 4 éve még csak az AngelCare-nek volt olyan készüléke, ami mind2 funkcióval bírt. Nem is volt semmi bajunk a géppel. Megbízhatónak találtuk. Nem voltak téves riasztások, sem olyan, hogy ne riasztott volna. Jó volt, na.
Amióta Mininél használjuk, szintén jól szuperált. Azonban amikor július 13-a magasságában beköszöntött a rohadtnagyhőség, a készülék egy éjszaka átlagosan 5-6x becsippant és jutott 1-2 riasztás is egy éjszakára. Így ment ez 7 napig. Felül is emelkedtem volna a történeten, hogy lám beszart a masina, ha egyik alkalommal tényleg nem azt tapasztaltam volna, hogy nem vesz levegőt. Ahogy kikaptam az ágyból, olyan volt, mint egy rongybaba, aztán persze nagy levegővétel és értetlen-kissé riadt tekintet, hogy miért tartom az éjszaka közepén a karomban. Én meg nagy nehezen megnyugodtam, de nyilván onnantól idegesített a dolog. Nem volt nyugodt éjszakám, virrasztottam mellette, mondván, mi van, ha tényleg nem vesz levegőt. Paraanyu volnék? Lehet, vállalom.

A gyerekorvosnak (meg még kettőnek) elmeséltem a sztorit, azt javasolta (/ták), járjunk a végére, adott egy beutalót a Heim Pál, Madarász u. részlegébe. Felhívtam őket, hogyan is megy ez az alváslaboros vizsgálat. Mondták, hogy első lépésben megvizsgálják a gyermeket, aztán ha úgy ítélik meg, akkor kell az alváslabor. Menjek be hétfőn, egész nap mehetek, várnak. A múlt hétfőn ebéd után (mivel a de. nagy részében még alszik), elindultam Minivel a kórházba, hogy megnézzék, mi van vele.

És innentől kezdődött az “érdekes” rész. A csecsemő osztályon a nővérek azt a tájékoztatást adták, hogy a “beutaló, automatikus felvételt jelent az osztályra, de menjek le a felvételi irodába, adjam le ott a papírt”. Lementem, aláírtam, amit kellett, aztán visszamasíroztam az osztályra. Akkor elárulták a kedves nővérek, hogy alapvetően a vizsgálat 3 NAPIG TART, amit én is bent tölthetek a gyerekkel. MIVAN?! Lehet, hogy laikus vagyok, de a “vizsgálat szóból” nem egy 3 napos bent tartózkodás ugrik be… Mondom nekik, hát ez váratlan fordulat, ezt még megbeszélem Mr.ÍBvel, hiszen éppen hétfőtől vette ki a szabiját, ha itthon is, de nyaralnánk. Vagymi. Ők meg magyarázták, “persze anya, saját felelősségre haza is lehet menni, maga tudja, de egy vizsgálatot lehet, hogy megér ez a sok riasztás”. Pszichonyomás, oké, maradunk. 3000-ért én is bent lehetek vele, van olyan szoba, ahol van egy kihúzható kanapé. Megvettem.

Hazasöpörtem cuccokért (persze a gyereket ezek után nem lehet magaddal vinni, így ő bent maradt), visszaérek, fürdetem, etetem, altatom. Mikor már a szokatlan fények, szagok, stb. ellenére éppen kezdett volna álomba szenderülni, akkor felkapcsolódott a szobában egy 40 cm átmérőjű lámpa. Kimegyek, kérdezem, ezt hol lehet lekapcsolni? Mondják, sehol, ez az éjszakai fény. Vazze, hát nappali világosság lett! (a kép vaku nélkül készült)

Ez nagyjából olyan távol esik az itthoni körülményekről, hogy Mini nem is aludt el csak éjjel fél 12kor. Én meg közben kiborultam. A 7 éjszaka nem alvás, ill. az a tény, hogy úgy éreztem csőbe húztak (többször is), teljesen kifingatott. A nővér meg nem érti. Mi a franc bajom az “éjszakai” fénnyel, ami igazából nappali… És magyarázom neki és nem érti. Hogy miért gáz az, hogy nem tájékoztatnak teljes körűen, hogy nem mondják el a házirendet/vagy íratják alá, hogy ha oda kerül a sor, hogy “hepciáskodik a beteg”, hát csak az orra alá kelljen nyomni, nesze aláírtad, ez van, ezt tudjuk nyújtani. Az adódból, TBből erre futja. A lényeg: másnap elvégezték az alábbi vizsgálatokat: vérvétel, vizelet, UH, RTG, kardiológia (ez összesen fél óra időtartamot tett ki), majd a szerdán, a szemészeti és neurológiai vizsgálatokat (2×5 perc). (a neurológustól megtudtam, hogy 8,5 hónaposan biztosan azért áll már a gyerek, mert ehhez szoktatom!) Ezt követően, mivel Mini viszonylag a végkimerülés határán volt (otthon 4,5 órát aludt du. egyvégtében) volt a 2 napos tortúra után, beleszámítva azt is, hogy aznap de. 2x aludt el és 2x keltették fel a dokik, így mielőbb haza szerettem volna vinni. Kedvesen érdeklődő kérdésemre dél tájban azt a választ kaptam, hogy 3 és 4 között van a betegkiadás, várjak a soromra. Mondom, oké, akkor elvinném a gyereket és az apja majd visszajön a zárójelentésért. Mondja a nővér, szó sem lehet róla, akkor nincs záró. Mondom, akkor küldjék utánunk postán. Válasz: nem megy. De én szeretnék hazamenni, mert a gyerek kivan. Válasz: mit kell már itt hisztizni anya? És felhívta a doktornőt. Telefonba: Doktornő! A tököm televan, itt minden anya hisztériázik ma. Most éppen a XY anyja. Majd a kezembe nyomja a kagylót.
Ekkor erősen gondoltam arra, hogy EMBER vagyok Európában, nem pedig oroszlán, hogy szétkapjam. Mert én nem hisztériáztam, csupán udvariasan kérdeztem. Mr.ÍB ki szerette volna tölteni a betegeelégedettségi kérdőívet, mire a válasz: Nincs. Mr.ÍB: akkor hogyan tudom kitölteni? Írja rá a kórlapra. Vagy itt egy papír. És odaad egy A4est. Nem telt sok időbe teleírni.:-((((

A tanulságok:
1. értem, hogy a TB azért fizet, ha bent fekszik a beteg, de ez eleve rossz, hazugságot generáló megközelítés. Miért is kell, nagyjából 1 óra összidejű vizsgálatsorozatért közel 2 napot bent tölteni?!?!
2. azt is értem, hogy mindenki fásult az egészségügyben, de bunkónak azért még sem muszáj lenni, vagy ha igen, tényleg ne akadjanak ki, ha a betegnél is elszakad a cérna.
3. milyen mértékben kell az értelmetlen szabályokat elviselni? Példa: nagyvizitnél minden anyukát kizavartak a folyosóra. Kérdem én, miért? Hogy ne hallgassa meg a másik anyuka a te gyerekednek mi a baja? És egész nap a két anyuka vajon milyen témákról beszélget az inimini szobákban összezárva?
4. valakinek feltűnik előbb-utóbb, hogy ez is csak egy szolgáltatás? Azért kapja az ember, mert hónapról-hónapra befizeti a nem kevés pénzt.
5. az egységes szülői felelősségvállalás tekintetében, miért csak az anya lehet este 6 után a gyerekkel a kórteremben???
5. ÉS MIÉRT HÍVNAK MINDENKIT ANYÁNAK ÉS APÁNAK?????!!!! Nem lehet egyszerűen CSAK magázódni, mint az élet összes egyéb területén?
6. ki és mikor fogja már belátni, hogy ez így nem megy? Hogy a jelenlegi struktúra rossz, hazugságra épül és azt is generál?
7. a racionalizáció első lépéseként, nem mérné fel már valaki a munkafolyamatokat és a VALÓS emberigényt mindehhez? Lehet, hogy akkor nem lógnának/dohányoznának fürtökben a nővérkék, betegellátók? És nem lavíroznának ketten egy a/5ös lappal…
8. és az kinek és mikor fog feltűnni végre, hogy a kórházak élére is managereket kellene ültetni, nem pedig álláshalmozó főorvosokat?
9. a kaja botrány, de ne is ez legyen az elsőszámú probléma. Negyed kilo kenyérhez egy minivaj…
10. délben miért áll le minden az osztályon? Délután miért nem lehet beteget vizsgálni? Már csak a hatékonyság miatt is…
11. az osztály miért nem abból csinál pénzt, hogy ha bemegy egy anya beriasztások miatt (mint kiderült az esetek túlnyomó részénél Angelcare-t használnak) és a kórházban meg azután, hogy megnyugtatják az anyát felsorolják az alternatívákat:
– lehet tőlük bérelni olyan készüléket, ami a tapasztatok alapján megbízhatóbb (kapásból béreltem volna és nem pedig befekszem a gyerekkel)
– ha az anya vállalja, feküdjenek be, de mondják el a bent tartózkodás feltételeit, pontos menetét
Összességében: remek, hogy kiderült, hogy valószínűleg nem a gyerekben, hanem a készülékben a hiba. De ez sokkal egyszerűbb, gyorsabb is lehetett volna, ha rögtön egy másik készüléket ajánlanak a tapasztalataik alapján… Egyébként az egészségügyi reform első lépéseként javaslom az ott dolgozóknak tréninget tartani EMBERSÉGből, HOZZÁÁLLÁSból. Mert már ez hatalmas előrelépést és jóval nagyobb beteg-komfortot jelentene.

Hajrá, Madarász, hajrá Nagy Magyar Egészségügy, hajrá magyarok!