Porcellino Grasso – trattoria Budán
A Porcellino Grasso-ba látogattam el a múlt héten. Kétszer is. Az első alkalommal Pöttyünk keresztanyjával teszteltük a helyet, hétvégén viszont 3 fős családunk borzolta a személyzet idegeit….
A hely:
Városi életünk nagy részében a közelben laktunk, úgyhogy volt szerencsém vigignézni, ahogy pár hely az Ady E. u-ban a Porcellino elődjeként tönkrement. Nem jó omen… Legutóbb is egy mediterrán étterem lakott e falak között. Az éttermet egyébként a jó nevű Cafe 57 tulajdonosai üzemeltetik. Azonban más a stílus, más a konyha, más a célközönség. Ez egy 130 fő befogadására képes, kockás terítős, trattoria jellegű hely. A belső kialakításra látszik, hogy nagy gondot fordítottak, ám nekem néhol kicsit stíluszavaros.
Az étterem egyébként mostoha adottságokkal rendelkezik, természetes fény nem nagyon fürdeti (belülről) a falakat, úgyhogy ezt helyi/pont fényekkel próbálják ellensúlyozni. Jó ötlet a gyereksarok, ebből látszik, nem a fenszi Cafe57 célközönségét célozták meg.:-)
Étel és ital:
Ellentétben egy olasz trattoriával, ahol max. 5-10 féle ételt szervíroznak a piac szezonális kínálatától függően, itt az étlap igen hosszú, azonban amiket fogyasztottunk, nagyjából rendben voltak.
Részletezve:
Mozzarellával töltött friss articsóka kapribogyó dresszinggel
Mediterrán halleves
Fricelli szárított paradicsom pestoval, bivaly mozzarellával, rukkolával és pirított fenyőmaggal
Fehérboros tigrisgarnéla
Borjú steak karamellizált gyöngyhagymával, szarvasgombás polentával
Panna cotta karamellmártással
Mascarpone krém mandulás piskótával, forró csokoládéval
Csokoládé felfújt naranccsal és kávéval
Az ételek jóízűek, az alapanyagok frissek, a tálalás szép. A borjú steak lógott ki egyedül a sorból. A várt nagy durranás helyett, kesze-kusza ízek, a szarvasgombás polenta száraz, kiábrándító. A fricelli azonban nagyon eltalált étel! A desszertek közül a mascarpone krémnek adnám a maximális pontot. A lágy mascarpone a sűrű, forró csokival… Mennyei…!
Az itallap (ahogy a Cafe57 esetében is) gondosan összeállított, jó érzékről tanuskodik, itt értelemszerűen az olasz borok vannak túlsúlyban. A magyar borok frontján, hogy a lokálpatriotizmusunk is a helyén legyen, találhatunk Heimannt is a többi nagy név között (Gere, Bock, Takler, St.Andrea):-)
Kiszolgálás:
A személyzet béketűrő, még Mazsolánk se hozta ki őket sodrukból, pedig igazán kitett magáért! Felkészültségük azonban hagyott kivetnivalót maguk után, miután az étlapon található ételekről (jó-jó sok van..) nem rendelkeztek méyreható információkkal. Számomra nem elfogadható, ha a konyhán kell megkérdezni, mi takar az étel nevében található “concasse”. Ez könnyen elkerülhető, ha a felszolgálót felkészítik az ételekből avagy az étlapon (bár nem hangzik olyan jól), de magyar elnevezést, jelen esetben a “paradicsom kockát” használnak. Ezen volna mit csiszolgatni…
Összességében: jó a hely, jó a konyha. Hétvégi családi kajálásokhoz ajánlott, különösen, ha nincs vigyázban ülő gyermekünk, illetve ha szeretnénk fesztelen hangulatban jót enni. Még egy próbálkozást biztosan megér, akkor halban fogok utazni.
Úgy tűnik, Budapesten nehéz hozzáértő, kedves felszolgáló gárdát verbuválni. Pedig vannak helyek (akár a Cafe 57-et is említhetném) ahol ez sikerült és ennek kapcsán nem csupán tele gyomorral, hanem kulináris élménnyel gazdagodva tér haza a kedves vendég.
