Pikáns kacsanyárs szőlővel
“… vannak pillanatok az életben, mikor megértjük, hogy a képtelen, a lehetetlen, a felfoghatatlan igazában a legközönségesebb és legegyszerűbb. Egyszerre látjuk az élet szerkezetét: a süllyesztőben alakok tűnnek elő, akikről azt hittük, jelentősek, a háttérből alakok lépnek elő, kikről nem tudtunk semmi biztosat, s egyszerre látjuk, hogy vártuk őket s ők is vártak, egész sorsukkal, a jelenés pillanatában.”
Márai Sándor: Az igazi
A kacsahúst nagyon szeretem. Ha jól van elkészítve, jöhet mellé bármi. A hús-gyümölcs témát viszont nem szoktam erőltetni… NA DE EZ!!! Ez nagyon jó! Talán a szőlő miatt. Imádom a szőlőt is, mondtam már?:-) Maradt egy kis kacsahús, gondoltam majd belerejtem egy szendóba… Aztán mégsem. Mert inkább belemártottam ebbe a cuccba. Kis szezám, szőlő hozzá stb.
Hozzávalók:
1 kacsamell (2 napos. Korábban rosé volt.)
1 ek narancsvirágméz
2 ek szójaszósz
1 narancs leve
só
frissen őrölt bors
2 ek szezámmag
1 fürt szőlő
A kacsamellről a bőrét lehúzom és fél cm-es szeletekre vágom, majd keresztben is felkockázom. A mézet a szójaszósszal és a narancs levével összekeverem. Sózom, borsozom és szirup sűrűségűre beforralom. A kacsamellkockákat beleteszem a szirupba és átmelegítem. A szezámmagot száraz serpenyőben megillatosítom. Kicsi nyársakra húzkodom felváltva a szőlőt és a szirupos kacsamellkockákat, megszórom szezámmaggal, majd jóízűen befalom.
