Pekándiós-datolyás torta
A sanyarú sorsú agglomerációban élő népek hátrányos helyzetéből fakadóan a nehezen beszerezhető termékek körét (úgymint crème fraîche, görög joghurt, koriander, érett mangó/avokádó/ananász, de manapság már a kakukkfű sem olyan default) tovább gyarapítanám a PEKÁNDIÓVAL. És még mindig nem bírom ésszel felfogni, hogy van az, hogy egy határral odébb mindezeket egy sima boltban beszerezheted. Nem kell puccos delikátokba betenni a lábunkat, semmi faxni, több kör a városban. Bemész és leemeled a polcról az ostyalapoktól kezdve (különféle méretűek!), a többféle kókusztejen, kókuszchipsen át, a tengernyi prosecco között válogatva posztom főhősét a pekándiót is…. Mi ebben a bonyolult? Bár kis dolgoknak is örülni kell! Éppen ma láttam, hogy a MUTTI-tól kapható már a konzerves sűrített paradicsom is. Vááááá, nincs már messze a kánaán?:-))
Na, a tortáról is egy kicsit. Már DoctorPepper datolyás kalácsa is felcsigázott, úgyhogy a GoodFood receptjére sasként repültem rá, főleg, amikor megláttam, hogy datolya is van benne, nem csak pekándió! Nem egy faxnis süti, hogy chiliit idézzem a banános-kókuszos süti kapcsán, eccerűűűű:-))
Hozzávalók:
15 dkg magozott datolya (aszalt)
20 dkg pekándió
10 dkg dió
10 dkg cukor
20 dkg vaj
4 tojás felverve
14 dkg liszt
1 tk mézeskalács fűszerkeverék
A diót megőrlöm, a datolyát kevés vízzel megforralom (mikroban is lehet), majd leszűröm és összeturmixolom. A sütőt előmelegítem 160 fokra, kivajazok egy pite formát. A vajat a cukorral habosra verem, majd hozzáadom a tojásokat egyesével, a diót, a datolyát, csipet sót, a fűszereket és a lisztet. Formába simítom, a tetejére szórom a pekándiót (ne nyomkodjuk bele!), majd 40-50 percig sütöm. Addigra kicsit megemelkedik. Vaníliafagyival tálalom.
Forrás: GoodFood 2008/12
