Ízbolygó

Barátnős délutánra szántam, tea, kávé és csevej mellé. Mindegyik összejött. Jól éreztük magunkat, a délutánhoz a cobbler is hozzájárult! Egyszerű, mint egy muffin, de sokkal többet ad, mint egy muffin. Mindenkinek szeretettel ajánlom, ha az idő kevés, de mégis szeretnénk valami “házit”, valami home-made nasst adni!

Hozzávalók:
2 nagy körte
1 nagy alma
5 dkg barna cukor
1 fél citrom leve és az egész héja
10 dkg szeletelt mandula
1 tk. vaníilia aroma
1 ek. étkezési keményítő
A tészta:
20 dkg liszt
1 tk. sütőpor
1/2 tk. szódabikarbóna
10 dkg vaj
5 dkg barna cukor
2 dl natúr joghurt

Az almát és a körtéket kimagozom és kisebb kockákra vágom, a fél citrom levével meglocsolom. A mandulát száraz serpenyőben illatosra pirítom. A gyümölcsökre rászórom a keményítőt, a barna cukrot, valamint a citrom héját és a pirított mandula felét. A mandula másik felét apróra darálom, hozzákeverem a lisztet, a sütőport, a szódabikarbónát, a cukrot, valamint a hideg vajat. Késbetétes robottal vagy kézzel morzsásra dolgozom és hozzáadom a joghurtot. Kivajazom a cobbler céljára kiszemelt sütőtálat, aztán beleteszem a gyümölcsöt és a ragacsos tésztát hanyagul rádobálom. 35 perc alatt 200 fokon megsütöm. Önmagában is igen finom, azonban lehet fokozni tejszínhabbal, vanília fagyival…

Eredetileg ez egy Stahl recept, valamelyik régi Nők Lapjában jelent meg. Pár dolgoban változtattam rajta (gyümölcs, cukor mennyisége, citrom, etc.)

Idén 5. alkalommal rendezik meg az “Olympiade der Käse aus den Bergen”-t (a Hegyvidéki Sajtok Olimpiáját), melynek ezúttal Oberstdorf ad otthont.

Ez egy nemzetközi verseny, melyet idén első ízben tartanak Németországban. A háromnapos rendezvény (október 26-28.) középpontjában egy verseny áll, ahol a legjobb hegyvidéki sajtokat különböző kategóriákban tűntetik ki. A versenyen való részvételnek két kritériuma van: a nevezett sajtnak tejből és 600 m. tengerszintfeletti magasság felett kell, hogy készüljön. Az eddigi rendezvények tapasztalatai alapján várhatóan több, mint 10 ország 400 sajtfajtával találkozhatnak az odalátogatók.

A versenyről:
A sajtokat különböző csoportokba sorolják és csoporton belül a közel 80 fős nemzetközi zsűri értékeli őket. Az érzékszervi vizsgálat a következőkre terjed ki:
külalak (kinézet, lyukacsosság),
zamat (aroma) és
konzisztencia alapján
arany, ezüst és bronzérmeket osztanak ki.

Jegyelővétel itt.

A képek a rendezvény weboldaláról származnak.

A korábban bemutatott Pavlova torta új köntösben. Nigella How to eat (előkészületben: Az evés öröme) c. könyvében szerepel egy maracujás verzió, ami ötletet adott egy mangós változat elkészítéséhez. Csakhogy simán mangóval nem mutatta legütősebb oldalát a torta, mivel a mangó kicsit “seízű”, így aztán dobtam rá málnát is, amivel el is értem a kívánt hatást…:-)

Hozzávalók:
6 tojásfehérje
20 dkg porcukor
1 tk málna ecet
5 csepp vanília aroma
4 ek étkezési keményítő
0,5 l növényi tejszín
1 mangó
30 dkg málna

A sütőt 180 fokra melegítem. A tojásfehérjét kemény habbá verem, mielőtt teljesen kemény lenne, apránként hozzászitálom a porcukrot. A végeredmény fényes, kemény hab lesz. Az étkezési keményítőt villával beleforgatom, illetve a végén hozzáadom a vanília aromát és a málna ecetet is. Egy sütőlapra sütőpapírt borítok, erre ráöntöm a masszát úgy, hogy kör alakja legyen, a tetejét lesimítom. A sütőbe teszem és a hőmérsékletet visszaveszem 150 fokra. Így sütöm egy óra 15 percet. A sütőajtót résnyire nyitva hagyva hagyom kihűlni. A tejszínből kemény habot verek, a torta tetejére simítom, majd rászórom a gyümölcsöket.

Azt vettem észre jópár blogra felkerült étel esetében, hogy publikálás után még munkál bennem az érzés: valahogy máshogy, más ízekkel is bemutatnám, átvariálnám, átdolgoznám. A vagdalt esetében is talán erről van szó. Most brokkolival és sajttal készítettem, finom lett. Köretként sült céklát (is) ettünk hozzá, ami manapság első számú kedvencemmé vált. Először Chili és Vaníliánál találkoztam vele, aztán ahogy megjelent a zöldségesnél a cékla, gyorsan ki is próbáltam. Azt is olvastam valahol, hogy a sült cékla íze azért más mint a főtté, mert a benne lévő cukortartalom karamellizálódik. Hmmm, ezt nem tudom, azonban az tény, hogy amióta beindlt a cékla-szezon, mindig lapul a hűtőben két-három gumó arra várva, hogy valamilyen formában belapátoljuk.

Brokkolis vagdalt
Hozzávalók:
60 dkg (marha) darált hús
1 fej brokkoli
1 fej hagyma
2 tojás
4 ek zsemlemorzsa
3 fej fokhagyma
10 dkg reszelt sajt (parmezán és trappista)
só
frissen őrölt bors
bazsalikom
kakukkfű

A hagymát apró kockákra szelem, a brokkolit sós, szerecsendiós vízben megfőzöm, sajtokat lereszelem. A hozzávalókat összedolgozom, majd kivajazott, zsemlemorzsával megszórt formában pirosodásig sütöm 180 fokon, ez nagyjából 40 percet vesz igénybe.

Sütőben sült cékla
Hozzávalók:
céklagumó
olivaolaj
só
balzsamecet

A céklagumókat ha földesek megmosom és leszárítom, ha nem ezt a lépést megspórolom. A gumokat külön-külön alufóliába csomagolom és löttyintek rájuk gumónként 1 ek. olivaolajat, megszórom sóval illetve 1 ek. balzsamecetet. A tasakokat összezárom és így sütöm bő egy órát 200 fokon. Amikor kész, a céklát héjától megfosztom és igény szerint ízesítem: sóval, olivaolajjal, balzsamecettel, köménnyel stb..

Egyéb okosságok a cékláról. (pl.májtisztító hatás, daganatos sejtek ellen hatékony)

Tegnap este a születésnapomon felbuzdulva ellátogattunk a Bazilika mellett idén júniusban megnyílt Mo Restaurant-ba. Hogy az étterem nevében szereplő “Mo” a 20-as évek Amerikájának Mo Smith-ére utal-e, nem tudtuk kideríteni, azonban sok egyébről be tudok számolni.

A hely:

A belső kialakítás pazar. Meleg, harmonikus színek, az immáron szokványosnak számító minimál, wenge, kakaó színekkel, melyek mellett megjelenik a nagyon trendi lila is. Gyönyörű csillárok, szép kiegészítők varázsolják el az embert. Itt is érződik a maximális területkihasználás elve, az asztalok eléggé egymásra vannak tolva, de mivel rajtunk kívül csupán 4 asztalnál étkeznek, ez a tény esetünkben nem volt zavaró. (Telt háznál azonban nem szívesen ennék itt.)

A megvilágított bortartó nyeri el leginkább a tetszésemet, mivel itt a kivitelezése sokkal szebb, mint pl. a Maligánban.

Étel és ital:

Az étlap nem hosszú és kéthetente változik. Igazán jó pont, hogy van külön ebéd menüjük, illetve vacsorasor ajánlatuk (kóstoló menü).
A kóstoló menü 10.000 Ft-ot kóstál és ezért az árért jelenleg az alábbi ételeket kínálják:
Meleg libamájsaláta
Zöldségkrémleves
Kacsamell roston erdei gombás pappardellével
Báránygerinc juhtúrós polentával, szilvaszósszal
Sült mézes füge mascarpone krémmel

A konyhát a manapság szintén divatos európai-fúziósnak aposztrofálják, de lássuk, mit is takar ez pontosan, mit rejt az étlap:

Előételek
libamáj pástétom birsalma sajttal, házi kaláccsal
szürkemarha carpaccio fenyőmag-olajjal, pecorinoval
st.jakab kagyló feketelencse szósszal, fokhagymás bordáskellel
házi boursin sajt gyömbérlekvárral

Levesek
fácán consomé
gulyásleves
káposztás-tejfölös bárányleves
mo halleves savanykásan

Főételek
kacsamell káposztás burgonyatekerccsel, füstölt paprika mártással
libamáj roston vaníliás sütőtökpürével, fűszeres almamártással
mangalica szűz puliszkával, balzsamecetes shitake gombával
szürkemarha bélszín chillis csokoládé mártással, mákos chevretine sajttal, házi burgonyafánkkal
kecskesajtos báránygerinc mákos gubával, szilvaszósszal
zsályás báránycsülök zöldséges hüvelyesekkel
borjúpaprikás vajas galuskával
borjúszűz tigrisgarnélával, zöldséges tagliatellével, bearni mártással
chillis-mogyorós tigrisgarnéla gyömbéres tésztával
pisztráng roston parajjal és télispárgával, sült citrom mártással
halibut filé lazackrusztával, citrusos cous-coussal, céklaszósszal
vargányával töltött ravioli pepperonchinivel

Desszertek
gesztenye brulée
mákos túrótorta feketeribizli mártással
csokoládé soufflé vaníliafagylalttal, amarénás meggyel
rúzsos sajt tokajiban marinált fügével

A vastagon szedett ételeket kóstoltuk, bár meg kell valljam, hosszasan hezitáltunk az á la carte, avagy a kóstoló menü között. Az ételek mindegyike nagyon profi volt! Sajnos, a telefonom otthon maradt a töltőn, úgyhogy nem készültek képek, de álítom, nem csak az ízük, hanem a küllemük is szemet s szájat gyönyörködtetett! Nálam a pálmát a libamáj a házi sütésű kalács-muffinokkal és a ragyogó birsalma sajttal, valamint a csokoládé szufflé vitte el. Ez utóbbinál némiképp soknak éreztem a vanília fagyit rajta, elegendő lett volna az amarénás meggy hozzá. A főételeknél a szürkemarha bélszín biztos befutóként szerzett érmet hites uramnál, aki teljesen odavolt a szájában tomboló ízorgiáért, nekem azonban nem volt annyira átütő. Ezt is soknak éreztem. Egy összetevővel kevesebb kicsit letisztultabb ízeket hozott volna.

Az italok körében a borokról tudok leginkább beszámolni, bár fogyasztottunk ásványizet is (San Pellegrino) ill. én a szufflé után bepróbáltam egy forró csokit is, ami feledhető volt. Jelentem: a borkínálat teljesen rendben van. A régiókból nem csak a legnagyobb nevekkel lehet találkozni, bár természetesen ők is jelen vannak. Még itt sem jutottak azonban odáig, hogy ha “csak” pohárral rendel az ember, azt az asztalnál töltsék ki.

Kiszolgálás:

A végére hagytam a fekete levest. Számomra érthetetlen és felfoghatatlan, hogy egy ilyen helyen, ahol ennyire rendben és összhangban van a konyha, a design; amibe rengeteg pénzt öltek, hogy nem fektetnek hangsúlyt a személyzet kiválasztására?! A minket kiszolgáló fiatalembert (igazán nem szeretném megbántani), biztosan nem alkalmaznám sem az outfitje (égnek meredő, kissé punkos haj, bazinagy gyűrűkkel, karkötőkkel), sem a stílusa miatt. A következő párbeszéd hangott el:
– Milyen bort ajánlana a libamájhoz?
– Palackkal? (felszolgáló)
– Nem, pohárral.
– Szepsy cuvée-t. Iszonyúúú.
Bevállaltam a Szepsy Cuvée-jét, azonban nem ez alapján az ajánlás alapján…. Iszonyú??? Ez szinte szitokszó erre a borra!

Még egy hiba becsúszott. Eredetileg mangalica szűzet puliszkával, balzsamecetes shitake gombával szerettem volna enni, azonban kicsit elkalandoztam a rendelésnél és nem tudom hites uram, avagy a felszolgáló hibájából kifolyólag kaptam-e végül borjúszűzet?! Így szólni sem mertem, amikor megkaptam a husit egy rákkal a tetején, amivel így utólag nem jártam rosszul. Legközelebb majd mangalicát eszek, remélem, lesz étlapon!

Összefoglalva igen jót ettünk. A hely azonban nem láncolt magához. Ehhez nekem szükség lett volna a profi felszolgáló-személyzetre is.

A képek a innen származnak.