Ízbolygó

A Nemisbékától kapott csomagban leledzett egy üveg sűrű karamellszósz. Ízét és állagát a jobbfajta bocis karamellák belsejében lévő sűrű töltelékhez tudnám hasonlítani. Csak úgy az üvegből kanalazni, elég komoly élmény! Egyrészt összeragad az ember szája, másrészt a második kanállal már nem is kívánja, olyan szinten édes. Mindenképpen kellett valami, ami higítja, tompítja ezt a nagyon erős édes ízt. Azt hiszem megtaláltam a megfelelő keverési arányt, hiszen a kosárka töltelékében inkább a narancs és a mascarpone dominált, azonban a háttérben a karamell selymes ízét is érezni lehet.
A krém egyik részét Nemisbéka miatt kosárkákba töltöttem, mivel ha ő nincs, én soha nem kezdtem volna keresni ilyesmit egy bútoráruházban.:-) Másik részének falhasználásáról pedig egy későbbi postban írok.

Hozzávalók:
25 dkg mascarpone
3 ek karamell szósz
1 nagyobb narancs leve
kandírozott narancshéj apró kockákra vágva

A felsorolt hozzávalókat robotgéppel habosra keverem, majd rövid hűtés után a kosárkákba töltöm.

Mielőtt Manónk világrajött, fényévente voltam beteg. Azóta viszont elég sokszor. Mindig Manóval együtt. A különbség annyi, hogy rajta átmegy az egész pár nap alatt, én viszont alig élek egy hétig. Mint most. Ráadásul ez most valami alattomos fajta, mivel délután még semmi bajom sem volt, azonban két óra leforgása alatt teljesen KO-ra vitt a kórság. Reménykedem, amilyen hamar érkezett, olyan hamar el is múlik…
Nincs is annál jobb, mint takarók alatt forró levest kortyolgatni… Ez esetben a sütőtököt az almával tejben főztem meg. Örök páros a babáknál is a sütőtök meg az alma. Gondoltam, hátha levesnek is beválik. Nagyon finom lett. Sokkal inkább gyümölcsös, kicsit savanykás, a korábbi levesemhez képest. Gyógyulásra fel!

Hozzávalók:
egy kisebb sütőtök
3 savanykás alma
1 l tej
rozmaring
balzsamecet
só

A sütőtököt és az almákat meghámozom, majd felkockázom. Egy fazékba teszem őket, majd felöntöm a tejjel, hogy éppen ellepje. Lehet, hogy egy kis vízzel pótolni kell. Sózom és puhára főzöm az alkatrészeket. A végén botmixerrel összeturmixolom, majd hozzáadom a finomra vágott rozmaringot illetve egy kevés balzsamecetet.

M, aki nem csak igaz barát, hanem Manónk keresztanyja is, Márton napján üli a születésnapját, aminek alkalmából készítettem ezt a tortát. A torta ronda, ám annál finomabb!
Ahogy arról korábban szóltam, rengeteg viszontagság után érkezett meg az ünnepelthez, ami meg is látszott rajta. (Sajnos attól, hogy valaki gaszroblogot ír, meg azt hiszi, konyít valamit a főzés tudományához, még nem biztos, hogy minden, ami a keze alól kikerül egy remekmű. Jelen esetben ez fokozattan így volt.) A torta egy része a tortaszállító-doboz falán pihent, továbbá a legnagyobb szégyen is elérte, ami egy szülinapi tortával történhet. Még gyertya sem került rá…
Hiába, amikor valamit nagyon szeretnék tökéletesre, az szinte soha nem jön össze. Lehet, hogy be kellene érnem csupán a tökéletesre való törekvéssel?!

Hozzávalók:
Tészta:
2 tojásfehérje
csipet só
6 dkg cukor
10 dkg pirított mogyoró

Krém:
4 lap zselatin
3 tojás
1 ek kakaópor
20 dkg étcsoki (vagy 15 dkg ét- és 5 dkg tejcsoki)
2 dl habbá vert tejszín
20 dkg cukor a sziruphoz

A sütőt előmelegítem 180 fokra. A sütőpapírból kivágok 3 20 cm átmérőjű kört. A tojásfehérjéket a csipet sóval kemény habbá verem, majd a cukrot kanalanként hozzáadva tovább verem, míg sűrű, fényes lesz. A darált mogyorót villával keverem bele, hogy ne törjem össze a habot. A 3 kör alakú sütőpapírra elosztom, majd 7 perc alatt a sütőben külön-külön megsütöm őket. A zselatinlapokat hideg vízve áztatom. 3 dl vízbe öntöm a 20 dkg cukrot és beforralom. A zselatinlapokat kinyomkodom, majd a szirupban feloldom. A csokoládét vízgőz fölött felolvasztom. A tojásokat habosra keverem, majd a szirupot apránként hozzáadom úgy, hogy közben folyamatosan keverem, így a krém megemelkedik. Hozzáadom a kakaóport, valamint a felolvasztott csokoládét. A tejszínhabot óvatosan beleforgatom, majd hűtőben kihűtöm.
A hűtés alatt a krém megkeményedik. A krémet 3 részre osztom, majd az első lapra kenem az első harmadot, majd lap ismét krém, aztán az utolsó harmadot a tetejére és az oldalára kenem. Ismét hűtés. A végén megszórom ropogós pirított mogyoróval. Mennyekbe repít…:-))

A recept eredetije Erdőjáró édesanyjától származik.

Megtöröm a napok óta tartó publikálási csendet, sőt a csend okait is elárulom. Egyrészt a legutóbbi bejegyzésben valószínűsítem, “kiiírtam” magam… és valamiféle alkotói válságba kerültem. A konyhában ez nem volt érezhető, tettem-vettem alkottam, azonban verbiálisan gellert kaptam.
Jó, hír! Kezdek ismét magamra találni. A másik ok, hogy gasztro-szempontból elég sűrűre sikeredett a hétvége. Márton Napi rendezvény közelébe se jutottunk, azonban megünnepeltük barátnőm szülinapját, aki Márton napján született illetve vasárnap hajnalig tartó vörösbor kóstolást csaptunk Erdőjáró családjával.
Konyha fronton a végeredményt tekintve voltak igazán jól sikerült dolgok, ezek majd jönnek. Volt egy “csakazérteszemmegmertnagyonéhesvagyok” kategóriájú csirke Stahl új szakácskönyve jóvoltából. (Ezt születésnapomra kaptam és meg kell mondjam, nem vagyok szétzuhanva tőle. Sőt! Háborgok rajta, mivel rengeteg olyan étel van benne, ami már korábban megjelent, csak adott esetben másfajta hússal. Úgy tűnik, kezd kimerülni Juci receptbányája.) illetve egy torta, ami mindamellett, hogy randa, de nagyon finom, mire az ünnepelthez értünk vele a tortaszállító-doboz falára kenődött. És ha ez még nem lett volna elegendő, rájöttem, a gyertyák is otthon maradtak… Szóval rengeteg kaland van mögöttünk, igyekszem őket megosztani Veletek!

A “fókusz” szó a latin “tűzhely”-ből származik.
Olaszul a “tűzhely”, a “focolare” – az otthon középpontja, ahol főzünk, eszünk és beszélgetünk.
A közös étkezések határozzák meg az életünket.
Enélkül szétforgácsolódnánk.

(Frances és Edward Mayes: Szép Toszkána)