Ízbolygó

Nincs egy hónapja, hogy a Culinarisban részt vettem egy, általam is beharangozott Praliné készítés című Ízakadémia főzőcskén. A főzőcskét a Rózsavölgyi Csokoládé Műhely tulaja, Csiszár Kati tartotta. Gourmandula csúnyán beelőzött és leírt mindent, ami érdekes lehet a recepteket is beleértve, ezt itt lehet elovasni. A hallgatásom és halogatásom ezügyben az angyalka játékhoz köthető, amin nekem a trüffelkirálynőt, T3V-t dobta ki nekem a gép és őt szerettem volna meglepni a főzőcskén készült dolgokkal. Ami egyébként meg is történt, ennek örömére ez a poszt. Szóval, a Gourmandula által leírtakkal nagyjából egyet is értek, leszámítva, hogy én arra számítottam, hogy a szeánszon otthon is egyszerűen elkészíthető, fineszes trüffeeket, bonbonokat, gyártunk, amihez nem kell semmi extra alapanyag. Nem így történt, úgyhogy “kénytelen” voltam beszerezni a Nagy Csokoládé Könyvet, amiből aztán kiolvashattam az okosságot. A glükóz szirup itt is “alap”anyag, ám egy rakat receptben nem szerepel, ami bizakodással töltött el. A glükóz szirup remekül helyettesíthető Golden Syruppal, amit Doctorpepper kapott is az angyalkajátékon és t3v szerint Pécsett is kapható. Ha valaki tud bp-i fellelhetőséget, ne fogja vissza magát, kommentezzen. De hogy visszakanyarodjak a receptekhez. Találtam egy jópofát, amihez viszont potom 45 dkg csoki kellett, úgyhogy feleztem a mennyiségeket, kihagytam ezt-azt és vadítottam egy kis Grand Marnier-val. Így is rengeteg lett belőle, nem győzzük enni:-)

Hozzávalók:
22,5 dkg Amedei toscano Black 66% csokoládé
75 ml tejszín
1 ek méz
csipet só
1 vaníiliarúd kikapart belseje
12,5 dkg vaj
0,5 dl Grand Marnier

A tejszínt a cukorral, sóval, a felhasított és kikapart vaníliarúddal és péppel felfőzöm, majd a kézmelegnél melegebbre hűtöm. (40 fok) A csokoládét felolvasztom, majd a tejszínből kidobom a vaníliarudat és apránként a csokihoz keverem. A vajat robottal habosra verem, majd a kihűlt ún. canache krémbe (tejszín+ csoki) keverem és hozzáadom a Grand Marniert is. Kicsit várok, hogy hűljön, majd nyomózsákba vagy pisztolyba töltöm és golyóbisokat, vagy szép csigákat nyomok egy sütőpapírral bevont tepsire. Hűtőbe teszem és kihűtöm. Másnap csokoládét olvasztok és bevonom vele trüffeleket. Lehet hempergetni kakaóporba, avagy megszórni a bevonót színes cukorral, kandírozott naranccsal.

Ez a recept a Nők Lapja által széles körben ismertté vált Bereznay Tamás receptje. Merthogy, hiába a Kárpátia séfje, sokan nem ismerték, míg fel nem váltotta Stahlt a NL hasábjain. Engem nem hódított meg, így aztán eddig nem is készítettem tőle semmit, azonban ennek a kelbimbótortának adtam egy esélyt. Némi változtatással meg is marad az évi 1x készítem kategóriában, mivel a kelbimbó (bármennyire egészséges is) nagy sikernek nem örvend a család másik két tagja körében. Pöttyünk következetesen kiköpködte, azonban a többi alkatrészt lelkesen lapátolta befelé, továbbá kitűntetett figyelmet fordított a fenyőmagokra.

Hozzávalók:
Tészta
20 dkg liszt
csipet só
15 dkg vaj
1 tojás
Töltelék
50 dkg kelbimbó
szódabikarbóna
só
3 dl tejszín
3 tojás
5 dkg fenyőmag
20 dkg csirkemellfilé

A tészta alkatrészeit összegyúrom, majd folpackba csomagolom és hűtőbe teszem fél órára pihenni. Közben a kelbimbót megtisztítom és sós, szódabikarbónás vízbe felteszem főni. Ha a fél óra letelt, a tésztát hullámos szélű piteformába nyomkodom (lehet nyújtani is). Egy száraz serpenyőben a fenyőmagot megpirítom, miután kivettem a csirkemellet kockákra vágom és azt is átforgatom egy kis vajon, majd sózom, borsozom. A kelbimbót és a csirkekockákat a tésztára szórom, majd nyakon öntöm a tojásos tejszínnel és a fenyőmagot a tetejére szórom. 140 fokon 1 óra 20 percet sütöm.

Hát, kérem szépen itt a sokak által követelt poszt.

A zselés szaloncukor (jó értelemben vett) pusztításának komoly hagyományai vannak/voltak a családunkban. Anyu mindig gondosan, idejekorán megvette, majd eldugdosta a szaloncukrot, aztán mi minden évben felkutattuk a rejtekhelye(ke)t és dézsmáltuk. De rendesen. Általában 24-e előtt újra kellett tölteni a készleteket. A következő csapást a fadíszítés közben mértük a szaloncukrokra, jópáran elhullottak a cél előtt. De amelyek a fára feljutottak, hogy úgy mondjam, az ő létük sem volt biztonságban. Kezdetben a karácsonyfa falfelöli oldalára jártunk rá (nem, nem a szoba közepén állt a fa, hanem mindig egy sarokban. Nem is értem, miért nem lehet venni, direkt sarokba tervezett fát.), mivel az nem olyan feltűnő. Amikor ott már csak az üres papírokat himbálta a szél, következtek az elülső, feltűnőbb részek. Itt már igyekeztünk a lényegétől megfosztott papírt úgy visszacsomagolni, mintha az benne lenne. Ezt az ember igen rövid idő alatt szinte tökélyre tudja fejleszteni. A legnagyobb pofáraesés, amikor ebben a családtagok is jók… Cselekedni gyorsan kell, nehogy észrevegyék a többiek. Odaosonás, szaloncukorpapír elkapása, üres, újabb próba, ez is üres…csupa-csupa üres papír, pedig úgy tűnt, a fa még tele van szaloncukorral. A legvégső fázis a csúcsközeli helyek meghódítása. Oda már csak a legelvetemültebbek vágynak és ez az a hely, ahol a szaloncukor is a legtovább húzza. De 27-ére általában ezeket pontokat is bevettük. Eközben minden évben megsemmisítettünk jópár díszt, amik bár nem értünk hozzájuk, a földre vetették magukat, hátha így menthetik a cukrok életét.

Akkoriban (70-es, 80-as évek) zselés szaloncukrot és a klassszikus ízesített fondant lehett kapni, meg pult alól a banánt és a narancsot… Rémlik, valami rémes kávé-ízű is, de azt csupán egyszer ettem a Nagyiéknál. Ki tudja milyen apropóból vásárolta meg. Abban az évben viszont a fájuk lebontásáig szinte az összes szaloncukor a fán maradt:-) Nálunk, ha emlékeim nem csalnak, soha nem volt fondant, csak a zselés. Mi azt szerettük. A papírból kibontva a számban addig forgattam, míg leolvadt róla csoki, aztán apránként elszopogattam magát a zselét. Persze, ha a mennyiségre mentünk a Tesómmal, akkor ez nem volt érvényes. A későbbiekben, amikor már a szaloncukor választék jelentősen kibővült, rákaptam a vajkaramellásra. Ennek házi reprodukálása jelenleg folyamatban van. Ez nehezebb téma, mint a zselés. Mert kérem, zselés szaloncukrot előállítani otthon, igazán nem ördöngősség. Csak győzni kell idővel és energiával….

Málnazselés szaloncukor étcsokival bevonva

Málnazselés szaloncukor

Hozzávalók:
fagyasztott málna
méz
zselatinlap
Szerencsi sárga csoki a bevonáshoz

A málnát felengedem, majd kevés mézzel, hogy ne legyen túl édes felforralom és addig rotyogtatom, míg a lé nagy része el nem párolog és be nem sűrűsödik a massza. Ezt követően egy szitán átpasszírozom. Zselatinlapokat (arányt félve írok, mert nem mértem ki pontosan: 2 dl mézes málnavelőhöz 3 zselatinlap nagyjából) hideg vízbe áztatom 5 percre. A magokat kidobom, a velőt pedig összekeverem a kinyomkodott zselatinlapokkal, majd ha szükséges a teljes oldódáshoz, óvatosan melegítem. Ha kész, megvárom, míg olyan sűrű lesz, hogy tortadíszítő piszolyból kinyomva nem folyik el. Ha ez sikerült, süőpapírra csíkokat nyomok, kihűtöm. Ha teljesen megszilárdult akkora darabokra vágom, amekkora szaloncukrokat szeretnék (1,5-2 cm), aztán a szaloncukrot egy villára ültetve olvasztott csokiba mártom, sütőpapírra teszem, majd kihűtöm. Ha a hűtőből nem tűnik el, be is csomagolom:-))

A fehér csokival bevont túl édes lett, úgyhogy a továbbiakban a recept szerinti (Szerencsi sárga) csokival dolgozom.

Málnazselés szaloncukor fehér csokival bevonva

Egy gasztro-program:

Csokoládé Szalon
november 30-december 2.
Bővebben: a VAMDesign honlapján

és jópár adventi:

Vasárnappal kezdett veszi az adventi időszak illetve kezdődik az egyházi esztendő. A soron következő négy hét egyben a várakozás időszaka is, a lelki felkészülés ideje karácsonyra, Jézus születésére.

Az advent a latin Adventus Domini, az Úr eljövetele kifejezésből származik. A hagyományt valószínűleg – a római liturgiától eltérő – gallikán szertartásrend honosította meg a 4. században: a hívők vízkeresztkor keresztelkedtek, a megelőző három hét pedig a felkészülésről szólt. Az 5. században az adventi időszak karácsony elé került, kezdetben hat héten át tartott, majd később a négy hétre csökkent.

Advent első vasárnapja

Időpontja évről évre változik, Szent András napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnapon ünnepeljük. Színe a lila: a templomi terítő lila, a szertartáson a pap lila miseruhát vagy stólát visel, illetve az adventi koszorún elsőnek meggyulladó gyertya színe is lila.

Advent második vasárnapja

Színe hasonlóképpen a lila. Az ádvent mellett a nagyböjti időszaknak is lila az ünnepi színe az egyházi liturgiában. Számos helyen a karácsonyt megelőző hetekben a lilát kékkel helyettesítik, hogy a két ünnepet megkülönböztessék egymástól.

Advent harmadik vasárnapja
Gaudete (örvendjetek!) vasárnap kiemelkedik a többi közül, advent második felének kezdetét jelzi. Színe a rózsaszín, amely az örömöt szimbolizálja.

Advent negyedik vasárnapja
Színe a bűnbánatot kifejező lila. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég ezen a napon.

Budapesti Karácsony 2007
november 29-december 24.
Bővebben: a budapestinfo-n

IX. Győri Téli Fesztivál
november 30-december 30.
Bővebben: a Győri Fesztivál és Rendezvényszervező Iroda oldalán

Dóm téri Advent Szegeden
november 30-december 23.
Bővebben: a domter.hu-n

Adventi ünnepségsorozat Nyíregyházán
december 1-december 31.
Bővebben: Nyíregyháza honlapján

Karácsony a Nagytétényi Kastélymúzeumban
december 1-december 30.
Bővebben: a múzeum honlapján

Téli Ünnepi Napok 2007 – Vác
december 1-január 31.
Bővebben: a Madách Imre Műv.Központ weboldalán

Advent 2007 – Óbánya
december 1-december 16.
Bővebben: a tajhaz.hu-n

Advent a székesfehérvári Városház téren
december 2-december 23.
Bővebben: a város weboldalán

Nincs is annál jobb, mint amikor az ember hazatér, a csontig hatoló hidegből belép a meleg szobába, aztán bekanalaz egy nagy tányér tartalmas levest. Nálam ez az egyik leginkább befutó, husival vagy anélkül.

Hozzávalók:
3 répa
3 gyökér
1 zellergumó
fagyott zöldborsó
6 gerezd fokhagyma
tarkabors
30 dkg csirkemellfilé vagy aprólék
citrom
tárkony
tejszín
só
frissen őrölt bors

Olivaolajon a felkockázott csirkemellet fehéredésig pirítom, majd felöntöm vízzel. Felforralom, leszedem a habját, majd hozzáadom a felkarikázott répát és gyökeret, valamint a zellergumót. Egy nagy teatojásba beleteszem a fokhagymát és 1 ek. színes borsot, ezt és a zöldborsót is a leveshez adom. Sózom, frissen őrölt borssal megszórom. Amikor már majdnem minden alkatrész megfőtt beleöntöm a tejszínt, valamint a vége előtt ízesítem citrom levével illetve tárkonnyal.