Libamáj terrine rózsaborssal és tokajival
Ismét libamáj és tokaji. Ez a karácsonyi menü utolsó libamájas tagja… Számomra a libamáj-tokaji páros alapból nyerő és a rózsabors is nagy kedvenc. Így adódott, hogy kicsit másképpen készült, mint ahogy Chili és Vanília írja.
A nagy kiolvasztós libamájprojekt kapcsán azért megállapítást nyert pár dolog. Tanulságként megjegyzendő:
1. mint mindenből ebből is a friss, az friss! Legjobb azzal dolgozni.
2. nem túl szerencsés különböző ideje a fagyban csücsülő májat keverni, mert adódhatnak színbeli különbségek és ez ízben nem is, de optikailag mindenképpen zavaró lehet.
3. minél tovább áll, annál finomabb (csak ez is furcsán-gyorsan tűnik el:-)))
4. az enyémben voltak rózsabors darabok és nagyon jól néztek ki benne!
Hozzávalók:
40 dkg libamáj
fél marék rózsabors
3,5-4 dl tokaji szamorodni
tej
A libamájat megtisztítom, majd hideg tejbe áztatom egy egész éjszakára, hogy a vér eltávozzon. Másnap a rózsaborsot mozsárban nagyjából megtöröm, majd a tokajival, sóval, borssal érlelem újabb nyolc órát. Ne sajnáljuk tőle se a borsot, se a bort! Óvatosan töröljük le róla a bors egy részét és egy kerámia formába nyomkodjuk bele a májdarabokat, úgy hogy minél összefüggőbb egységet képezzen. Ismét a folpackos technikához nyúltam terrine forma híján. Jól befolpackoztam és 80 fokon pároltam nagyjából 40 percet. Majd kivettem, kihűtöttem, ismét lefóliáztam, konzervdobozokkal lenyomkodtam és hűtőben érleltem a továbbiakban. A helyi pékség szinte teljes kenyérszortimentjével összekóstolva megállapítást nyert, hogy a legfinomabb sima vajas kaláccsal. Azzal viszont abbahagyhatatlan!
Még valami! Az én gasztroangyalkámtól chilii-től, kaptam egy szép darab birsalmasajtot. (Chiliinek ezúton is köszönöm szépen és érdeklődnék, hogy a mailemet megkapta-e?) Na azzal milyen finom, elmondhatatlan!!! Úgyhogy ez újabb ötleteket vetett fel terrine-ügyben.:-))))
