Lázár és az étterem biznisz
Nagyon kedves barátaink invitáltak meg minket Lázár Vendéglőjébe. Úgy 3 hónappal ezelőtt majdnem odaértünk, csak Pöttyünk váratlanul lebetegedett, így ezt a felfedezést halasztottuk. Azonban idővel ez is beteljesedett… De haladjunk csak sorjában. Barátaink elmesélése (ízlésükben megbízunk!), valamint a sajtóban összeolvasott dolgok alapján ígéretesnek tűnt a hely.
Az étterem maga, kicsit Náncsi-filinget árasztott, ill. Náncsi Néni, polgáriasabb verzióját. De nincs is ezzel semmi baj. Legalább nem utaznak ki annyian a Náncsiba a Rózsadombról. (Mondanám, ne utazzanak sehonnan oda, mert nem éri meg! De ez csak a én magánvéleményem, mivel a Michelin Kalauz-os kóstolók évről-évre mosollyal jutalmazzák a lecsómegcsúfolókat!!! De lehet, hogy nekik, ez a “otthonikonyhautánérzés” elegendő a magyar konyhából. Sosem fogják megtudni, milyen az igazi!)
Szombat délután 3 magasságában érkeztünk, rajtunk kívül 1 asztalnál ültek (még vagy 10 percig), így Pöttyünk a személyzet irányítását teljesen a kezébe vehette. Ez nekünk nagy könnyebbséget jelentett, hiszen így legalább pár mondatot tudtunk váltani régen látott barátainkkal. Az apritif rendelésénél (pezsgőt szerettünk volna) volt egy kis kavarodás. Sem az étlapon, sem a itallapon nem találtunk pezsgőt (bár a bejáratnál hegyekben állt a Chateau Vincent), erre fel segítséget kértünk. A felszolgáló hölgy, bár nagyon kedves volt, de nem szolgált megoldással, ergo továbbra sem tudtuk meg, milyen pezsgőket is lehet fogyasztani. Ezt követően a rozékkal is volt egy kis fennforgás, mivel ami a borlapon szerepelt, az a valóságban már nem volt, stb.. Az ételek megrendelésénel én persze belenyúltam a zavarosba a tárkonyos borjúragu levessel, amit cipó helyett (ez sem volt) bögrében tálaltak.
Ezeken kívül minden más klappolt. Ettünk halászlét, tárkonyos borjúragulevest, libamájas kóstolót, lasagnet, BBQmalacot, bélszínt, pulykarizottót, rétest, stb. Az ételek jók voltak, nem volt komolyabb panaszunk.
Mégis Lázártól többet vártam. Az ilyen ifjú titánoknak kellene újraírniuk a magyar gasztronómiát! Ebben Lázár Vendéglője azonban nem jeleskedik. Vagy csak oly apró lépésekkel halad, ami számomra nem értelmezhető. A Népszabadság “A 100 legjobb magyar étterem” c. kiadványában azt nyilatkozta magáról, hogy ő egy ételkreátor…. Hát ebből az éttermében, vajmi kevés látszik. Pár év múlva (ha még övé lesz a hely) ismét megpróbáljuk. Hátha, addigra az ételkreátorsága is érvényre jut.
