Körtés-leveles bögrében
Hamvazószerda, mint a nagyböjt kezdete, mindig a húsvét függvénye, azaz a nagyböjt negyven hétköznapjának kell megelõznie Jézus feltámadásának ünnepét. A böjt pedig a bûnbánat és a vezeklés egyik külsõ megnyilvánulása.
A negyvennapi böjtnek is nevezett nagyböjt (latinul quadragesima) tehát hamvazószerdán kezdõdik és nagyszombat délig tart. Hamvazószerdán szentelt hamut hint fejünkre, homlokunkra az egyház az alábbi mondattal: “Emlékezzél meg ember arról, hogy porból vagy és porrá leszel, a porba visszatérsz”. Ez a hamu a földi dolgok mulandóságára s így a bûnbánatra emlékezteti a hívõt. A nagyböjti idõszak Jézus szenvedésének és halálának emlékével van összekötve; szükséges, hogy ez az idõszak a keresztény ember számára a bûnbánat ideje legyen. Az egyház tanítása szerint azonban pusztán a testi böjt nem elég, az önmegtartóztatást más tekintetben is gyakorolni kell. Az egyház által parancsolt böjt kétféle: a szigorú böjt, amely abból áll, hogy naponta csak háromszor szabad enni, de csak egyszer jóllakni. A böjt másik fajtája a hústól való megtartóztatás, ilyenkor semmiféle húst vagy húskészítményt nem szabad enni, kivéve a halat.
Nem csupán a katolikusok tartanak vallási okokból böjtöt. Különbözõ indokolással szinte minden vallási közösség ismeri, és a primitív népek között is megfigyelhetõ. Ezeknél elterjedt hiedelem, hogy az istenség az új termést, a zsákmány javát magának tartja fenn, s így ettõl az embernek ajánlatos tartózkodni, vagy az elsõ falattal az istenségnek áldozni. Továbbá úgy tartják, hogy a hosszabb koplalás elõsegíti a léleknek a szellemekkel való érintkezését. A böjtölés erõpróba is, és lehet az önkínzás egyik eszköze. A zsidóknál a mózesi törvények csak az engesztelõnapot jelölik meg böjtnek, de Zakariás próféta idejében (Kr.e. VI. század) már négy gyászos emlékû napon tartottak böjtöt, jelenleg e napok száma már több. A mohamedánok a Ramadán alatt 30 napon át, reggeltõl estig böjtölnek, de éjszaka már ehetnek, ihatnak. Emlékezzünk meg végezetül egy feledésbe merült böjtrõl, a kántorböjtrõl, amelynek megtartása a néphit szerint azzal jár, hogy az illetõ elõre értesül halála napjáról. E böjt lényege, hogy az esztendõ bizonyos idõszakában a hét három napján kötelezõ az önként vállalt böjt. Ezek – II. Orbán pápa 1095-ben kiadott javaslata szerint – a nagyböjt elsõ hetének, pünkösd hetének, valamint a szeptember 14-ét és Luca napját követõ hétnek a szerdája, péntekje és szombatja.
A körtés-leveles bögrében a böjt első péntekének könnyed édessége volt. Mert valami nasi azért kell. Cukor nem került bele, csak a körte intenzív íze dominált.
Hozzávalók:
1 rúd Tante Fanny leveles tészta
4 körte
1 citrom leve
3 dl bio-almalé
1 tk őrölt fahéj
1 ej vaníliapuding/étkezési keményítő (én ez utóbbit használtam)
1 tojás sárgája
A körtéket kimagozom és falatnyi darabokra vágom, majd a citrom- és almalével és a fahéjjal felfőzöm. Ha megpuhult a körte, szedek le a léből, kikeverem a pudingport/keményítőt, majd besűrítem vele a körtekompótot. A leveles tésztából
8 akkor kört vágok, hogy a bögréket (amiben készül a nasi) befedjék. A bögrékbe töltöm a körtekompótot, majd a bögrék szélét megkenem a sárgájával és beborítom az egyik tésztakörrel. A közepére egy lyukat bökök, majd megkenem ismét a sárgájával és ráborítom a második kört. Ennek a közepébe is lyukat bökök. A bögrés-nasit 200 fokon 13 percig sütöm (sütő nem volt előmelegítve!). Forrón, akár vaníliafagyival turbózva tálalom.
Az okosság innen származik, a recept pedig a Lecker jan-febr-i számából.
