Ízbolygó

Hosszú évek óta egyik kedvenc helyem Budán a Cafe 57. S hogy miért? Íme…

A hely:

A hely 2001-ben a Pusztaszeri út 57. alatt nyílt meg (leginkább bárnak aposztofáltam volna) és szinte azonnal a törzshelyünkké vált. Akkoriban a közelben laktunk és nagy hiány volt az efféle helyekből! A minimalista design, a jó zene és a hatalmas akvárium a hely ismertetőjegyévé vált. Meg persze a finom teák, kávék és a snack-ek. Aztán megnyílt a felső szinten a nyáron terasz/télen télikertként funkcionáló (dohányzó rész) és a helyből fancy étterem lett. Megélt (ha jól követtem) 2 átalakítást és jelenleg, a korábbinál elegánsabb külsővel, letisztult vonalakkal és klassz étlappal várja az odalátogató vendégeket.

Étel és ital:

Az étlap nemzetközi, nagyjából fél évente megújul, de heti ajálatok és napi menük is nehezítik a választást.

Legutóbb hétvégén voltunk, így az á la carte és heti ajánlat adta fel a leckét. De hosszas hezitálás után innen is-onnan is csippentettünk…

Vöröslencse krémleves csirkével
Rákkal töltött tortelloni bazsalikommal és koktélparadicsommal
Cékla carpaccio fetával
Bárány filé juhtúrós zöldbabbal, chilis burgonyával
Barbarie kacsamell francia rakott burgonyával, chilis meggyel, csokoládés demi-glace-szal
Créme brulée (3 adag)

Én Pöttyünkkel osztottam meg az adagomat, igyekeztem fogára való ételeket találni, ez nagyjából össze is jött. A vöröslencse levesem nagyrészét megette, a cékla carpaccio több, mint felét szintén kivégezte, megkóstolta apa tortelloniját (“még! még!”), aztán a továbbiakban az apja tányérjából a juhtúrós zöldbabból is csipegetett és zárásként leküldött külön egy adag “epjeszt”=Créme bruléet, amit azóta is emleget:-))) Ez követően addig tekerte magát be a függönybe, míg elszédült és nekiesett a parapetnek, úgyhogy a végén egy jóllakott a fején lila foltot és egy dudrot viselő, folyamatosan csacsogó gyermekkel hagytuk el a helyszínt.

Itthon is jó étvágya van, de ezt a teljesítményt látva, elhűltünk…. ha minden nap műsoros ebédje lenne (suhannának a pincérek, folyamatosan lehetne tőlük “Bátyi! Epjeszt!” kérni, illetve 3-4 asztalnyi ember csak neki cuppogna, mosolyogna) valószínűsítem, 2 éves korára inkább labdára hasonlítana nem kisgyerekre.:-)

De vissza az ételekhez:

a tálalás tetszetős (ahogy az étlap/itallap külalakja is), az ételek igazán ízletesek. Harmonikusak az ízek, frissek az alapanyagok. A leves forró, a kacsám rozé (már ezért megérte eljönni)! Nekem egyébként a kacsa jelentette a legnagyobb élményt. Igen jól összeállított étel, melyben a csokoládé nem csak egy ráerőltetett, trendi elem, hanem az étel szerves részévé vált a meggyel egyetemben (pedig nem kedvelem a hús-gyümi kombót túlzottan, ez mégis nagyon ízlett!)!
A Créme brulée a fentebb leírtak szerint nagy sikert aratott Pöttyünknél, én már ettem itt jobbat is. Azt a fajta créme bruléet kedvelem, amikor a közepe szinte még folyik (ezzel is adós vagyok még a blogon!), ám körben puding jellegű.

Az itallap is kellemes meglepetésekkel szolgál: 4 féle limonádé (zöldalmás, narancs/lime-os, sárgadinnyés, maracujás friss ananásszal), St. James’s teák, belga forró csoki… Borfronton sem kell szégyenkeznie a helynek, mind a belföldi, mind a külföldi borok között közepesen széles szortimenttel találhatjuk szembe magunkat, de szerintem kompromisszumok nélkül találhatunk a választott ételhez megfelelőt.

Kiszolgálás:

A felszolgálók udvariasak, de nem jópofiznak, nem tolakodóak. Az ételeket összehangoltan hozták. Semmi olyat nem tettek, ami kritikával kellene, hogy illessek:-)

Családi ebédekhez, baráti vacsorákhoz, barátnős susmushoz ideális helyszín! Az ételek finomak, a hely rendezett, a zene jó! Mi kellhet még?!:-))

A képek egy része az étterem weboldaláról származik