Karfiol sajtmártással
Tegnap ráérős brunch keretein belül rengeteget gátlástalanul ettünk csipegettünk, úgyhogy mától éljen az új hét-új élet lózung.:-) Ráadásul hétfő van, hideg, hónap vége, szóval a todolista végestelennek tűnik. Lelkem mélyén gyerek akarok lenni, gondtalan és áhitozom az ebéd utáni alvásra is… Ha ilyet ki merek ejteni a számon hangosan, a Nagyobb rögtön helyretesz. Mondván ne siránkozzak, ő meg felnőtt, de minimum nagylány szeretne lenni. Apropó! Tegnapi bestof: “Mr.ÍB: Nem hallgatnál kicsit? Ne beszélj már egyfolytában. Pötty: De apa! Én gyerek vagyok! Így okosodok, ha kérdezek.” Röhögés.
De akkor recept. A tavaszi zsenge mindenből isteni, hát még a karfiol! Szuperfinom, hófehér. Egészben kell megpárolni, így még szép is:-) Hozzá soksok “sidling“ből pedig sajtmártás, hadd büdösködjünk:-))
Hozzávalók:
1 kisebb fej karfiol
só
1 ek almaecet
0,5 dl tej
Sajtszósz:
2 ek liszt
2 ek vaj
1,5 dl tej
1 dl tejszín
10 dkg parmezán
só
frissen őrölt bors
frissen őrölt szerecsendió
snidling (ahogy a jó érzés diktálja)
A karfiolt megtisztítom a leveleitől. 10 percre ecetes vízbe áztatom, hogy ha van benne bogár, az előbújjon. A tönkrészt csillag alakban bemetszem. Annyi vízzel, ami ellepi és a tejjel, kevés sóval addig főzöm, míg megpuhul. Közben elkészítem a szószt (besamelt): vaj megolvaszt, liszt megfuttat rajta, lángról félrehúzom, tejet, tejszínt hozzáadagolom, majd lángra vissza, sajt belereszel, só, bors. szerecsendió belereszel. Snidlinget apróra vágom és belekeverem. A karfiolt rózsáira szedem és a szósszal eszegetem.
Ez a poszt legalább annyira összeszedetlen, mint én érzem magam. A poszt a lélek tükre.
