Ízbolygó

…avagy hová is tűntem ilyen sokáig?

Nagyon köszönöm azt a sok-sok mailt, kommentet, amiben aggódtatok, érdeklődtetek. Őszíntén szólva képtelen voltam válaszolni rájuk. Mert írhattam volna, semmi gáz, nyugi. De a helyzet ennél bonyolultabb és gáz van. Nem is kicsi.

Nagyon sokszor nekiültem megírni ezt a posztot. Pár hete még csak addig jutottam, hogy megnyitottam, de az ujjaim nem múködtek. Szavak leírása helyett csak a könnyeimet törölgettem. Aztán következett a teljes érdektelenség időszaka. Még a konyhát is csak kávéfőzésre használtam. És csak jöttek-jöttek az aggódó levelek/kommentek. Furdalt a lelkiismeret és a lehetséges válaszokat fogalmaztam a fejemben. Két nappal ezelőtt azonban mintha megtört volna a jég. Késő éjszaka, amikor már csak a szeretteim egyenletes szuszogása hallatszott és már csak a hasamban lakó Csöppség virrasztott velem, úgy éreztem készen állok. Megírom.
Megírtam. És elszállt az egész. Véletlenek szerintem nincsenek. Lehet még szükséges volt, hogy elteljen ez a két nap. Sok minden nem történt, lezajlott jó pár telefonbeszélgetés és most mégis úgy érzem meg tudom fogalmazni, miért uralkodott el a némaság az Ízbolygón.

Idén nagyon sok minden történt, pedig az év fele még hátra van. Az elmúlt hetek eseményei azonban felfoghatatlanok. Bár lassan kezdem felvenni a fonalat.

Pöttyöm harmadik születésnapjáról nem számoltam be, pedig annak rendje s módja szerint megültük márciusban. Az ünnepelt azonban magas lázzal küzdött 2 napig, mit sem értek a lázcsillapító gyerekszirupok… Hétfőn a Doktor nénink tüszős mandulagyulladást állapított meg nála. Antibiotikum-kúra 10 napig. Közben beindult a lakásátalakítás is és “száműztük” otthonról a már szinte gyógyult Manót. Azokban a napokban figyeltem fel arra, mintha bicegne egy kicsit. Az új cipőre gyanakodtam és mivel elég random jelleggel fordult elő csak a dolog, kértem Mamit ő is figyelgesse. Amikor Pöttyöm hazajött még mindig csak hébe-hóba fordult elő, mintha bicegne. Teltek a hetek és a bicegés egyre feltűnőbb lett. Nagyrészt reggelente volt problémája, az elindulással. Aztán ez napközben elmúlt. A Doktor nénivel konzultálva vérvételre mentünk. Ott az átélt traumán kívül (Anya! Felszúrtak!) sok minden nem derült ki, de az közben kizárásra került, hogy Streptococcus okozná nála a tüneteket. Következett az ortopédia. Röntgen, ultrahang, eredmény: szinte semmi. Illetve dehogynem: nem ortopédiai elváltozás okozza nála a fájdalmat. Időközben Pöttyöm állapota kétségbeejtően romlani kezdett. Húzta a jobb lábát, fájlalta a bal csuklóját, ami korábban gipszben volt. Reggelente nem tudott lábra állni. Az ortopéd orvos a Doktor néninkkel konzultálva rövid távon fájdalomcsillapítás és gyulladásgátlás miatt Cataflam cseppek szedést javasolta. Pöttyöm ettől sokkal jobban lett, azonban pár nap után kihagytunk két adagot és ahelyett, hogy javulást tapasztaltunk volna, a gyerek nem tudott a lábára állni és sírt a fájdalomtól. Az ortopéd orvos személyes ajánlásával kerültünk az immunológia-reumatológiára. Ez május 7-én volt. Pöttyömet átvizsgálták, röntgenezték, ultrahangozták és ismét “felszúrták”.

A végén teljesen elcsigázottan ültünk az orvosi szobában, ahol az orvos közölte a diagnózist. Autoimmun betegség, krónikus gyermekkori sokízületi gyulladás. Csak ültem a széken, ölemben a legféltettebb kincsem és már csak messziről hallottam az orvos szavait. Könnyek folytak végig az arcomon és csak az dobolt a fejemben. MIÉRT??? MIÉRT Ő???
Nem lehet tudni. Sem az okokat, sem azt hogy mindez, meddig tart. Úgy egy éve kezdődhetett nála, de sokáig a tünetek alattomosak. Nem látszik semmi. Aztán a tüszős mandulagyulladás felerősítette a tüneteket (ilyen szempontból még hálásak is lehetünk!), így került mindez reflektofénybe.
A LÉNYEG: Jó esélyei vannak a TELJES gyógyulásra. Ez nagyon jó hír! Őszintén szólva nem is számolok mással. Meg fog gyógyulni!

A legnehezebb az egészben, hogy egészségesnek kezeljem. Hogy ne féltsem agyon. Hogy ne fusson át az agyamon naponta többször “Mi lesz, ha…”. Mert nincsen HA. Hiszen egészséges. Vagy az lesz. Rövidesen.

Jelenleg “karanténban” van, hiszen szteroidot kap első körben, hogy a gyulladást lehúzzák ill. ez az immunrendszerét jelentős mértékben visszafogja, hogy ne forduljon a szervezet ellen. Jövő hétfőn megyünk kontrollra, remélem, akkor elkezdik visszavenni az adagot és szépen lassan leállunk a szteroidról. (Az orvos szerint szteroidot max. 3 hónapig fog kapni.)

És hogy mi látszik rajta?
Már az első nap szteroid “meggyógyította”. Persze, ez hülyeség, de kívülről mindez így tűnik. Oda a fájdalom, lábhúzás. Szaladgál, békaszökdel, motorozik ezerrel, leginkább Szélvész kisasszonyra hajaz.:-) Rendkívüli módon felszabadult, jókedvű, hiszen nem fáj semmije. Kicsit “bolzasztó” egyfolytában otthon lennie, de a programok szervezésével csak nagyon csínján bánunk. Sok ember közé nem merem vinni, nehogy elkapjon valamit, de igyekszünk ki-kiszabadítani a “fogságból”, amit szintén nagyon-nagyon élvez. De egy új társasjáték, vagy egy új könyv, vagy a testfestés szemceruzával is új távlatokat nyit számára.:-) Így relatíve gyorsan telnek a napok.

És ma talán az is kiderül, “milyen lesz a kisztesó?” Bár a kisfiú lehetősége egyáltalán nem csigázza fel.

Nagyon köszönöm mindenkinek, aki érdeklődött, aggódott. És nagyon sajnálom, hogy csak most szedtem magam annyira össze, hogy visszajelezzek. Az Ízbolygóval még nem tudom, mi lesz. Bár jó jelnek tartom, hogy tegnap előtt már kedvtelésből főztem és a postán érkezett gasztoújságot is érdeklődve átlapoztam.:-)

Kiegészítés 1:
Azt elfelejtettem megemlíteni, hogy jó pár alternatív dolgot is kipróbálunk mindeközben, NEM leváltva, hanem KIEGÉSZÍTVE a hagyományos terápiát (homeopátia, kineziológia stb.).

Kiegészítés 2:
Kisfiú:-))))) (Pöttyöm már emészti…)

Kiegészítés 3:
Elakadt a szavam és a könnyzsákom tartalma visszatarthatatlanul elindult, amikor megláttam a rengeteg kommentet, amiből árad a szeretet és a pozitív energia. Igyekszem jól feltöltekezni belőle.
Nagyon nehéz megfogalmazni, mit is jelent számomra mindez. Hogy mennyire jó érzés, hogy ebben a nagy virtuális térben ilyen sok érző ember mozog. Hogy mekkora erőt képes ez önmagában adni.

Hálásan köszönöm Nektek!!!