Dinnye korianderpestoval
A koriander úgy nő a fűszerkertemben, mint a gomba, így időről időre megcsupálom. Imádom a koriander régies elnevezéseit, úgymint a bolhafű, cigánypetrezselyem, poloskaszagú kapor, koldusbors, büdöskapor, beléndfű, koriandrom, zergefű. Az óegyiptomiak már háromezer éve foglalkoznak a koriander termesztésével, és a boldogság fűszerének tartották, mert szerelmi serkentőnek is bevált. Az elhunyt fáraók mellé is elhelyezték, hogyha szükség lenne rá a túlvilágon, ne legyen hiány belőle. A rómaiak és a görögök boruk ízesítésére használták, a kínaiak halhatatlanságot elősegítő erőt tulajdonítottak neki, a zsidók a húsvéti szertartáson alkalmazták. Állítólag lényeges alkotóeleme volt a szerelmi bájitaloknak. Az indiaiak gyakran alkalmazták a szülés megkönnyítésére, valamint, ha valakit bélgörcs, székrekedés kínzott. A nők szintén gyakran használták, mert úgy hitték, hogy a koriander által könnyebben megfogannak. Zöldjét a petrezselyemhez hasonlóan lehet felhasználni. Drappos, gömbölyű magvát (coriandri fructus) elsősorban pácokhoz és tartósított savanyúságokhoz használjuk, de sültek és káposztás ételek ízesítésére is ajánlható. Mind a savanyú-pikáns, mind az édes fogások fűszere lehet. Aromás levele a közel-keleti és ázsiai konyhákban mint fűszer és köret egyaránt kedvelt. Tőlevelei frissen pörköltbe, salátába, mártásba jók. Magjait egészben levesekhez, zöldségételekhez és savanyúságokhoz adhatjuk hozzá; őrölve húsokhoz, kolbászokhoz, mártásokhoz használhatjuk, de almás pitébe is kitűnő. Gyökerét frissen, mint zöldséget fogyaszthatjuk. Kenyerek és pékáruk, mézeskalácsok, édességek, curry fűszerkeverék, szószok, hús- és vadételek, hús- és sonkapácok, marinádok, likőrök, stb. ízesítésére is remekül használható. A magok megpirítva nagyon kellemes, narancshéjra emlékeztető aromát kapnak.
Főképpen az indiai konyha elképzelhetetlen koriander nélkül.
Chili és Vanília írt egy remek cikket, mely a koriander zöldjének társadalmat megosztó hatásáról (is) szól, innen idézek
“…a korianderzölddel fokozatosan, lassan érdemes barátkozni. Soha nem külön, önmagában működik, hanem mindig saját bevált, kitalált környezetében. A koriandernek funkciója van: karakteres, frissítő, citrusos aromája kiegészíti az alatta rejlő erősen összetett, fűszeres, csípős ízrétegeket. Szerintem pontosan az a szerepe, hogy lenyugtatja, hűsíti a felizgatott, felfokozott állapotba került ízlelőbimbókat. Sok ételnél egyszerűen ő a pont az „i”-n, nélküle nem teljes az ízharmónia. El sem tudok képzelni egy curry-t, vagy egy pl. egy ázsiai levest nélküle, hiányérzetem lenne. Érdemes megkóstolni egy thai, vagy egy indiai curry-t csak úgy simán, majd utána friss korianderrel meghintve. Nem óriási a különbség, de pont annyi, amennyitől még egy kicsit kerekebb lesz. Közben tudatosan figyelni tudjuk a saját ízlelő tudatunkat („Mastership over the own tastebuds”)…”
Egészében a Kispad-Bliagiton olvasható.
Mindenesetre a Ch&V féle gondolatsor, valóban ül. Érdemes vele lassan megbarátkozni, de kihagyni az élet/ételünkből vétek volna…
Hozzávalók:
görögdinnye
1 nagy csokor koriander
8 dkg (akác)méz
5 dk szeletelt mandula
8 ek lime lé
A dinnyéből a dinnyevájóval helyes kis gömböket alakítunk. Közben a szeletelt mandulát megpirítom száraz serpenyőben, utána megőrlöm. A megőrölt mandulát a koriander zöldjével együtt aprítóba teszem, később hozzá keverem a mézet és a lime levét is. Ezt a pestot öntöm a dinnyékre. Jól behűtve tálalom.
Ötlet: essen&trinken2008/7
A korianderről az okosság egy része a terebess.hu-ról származik.
