Ízbolygó

Imádok olvasni. Nem is. IMÁDOK! De tényleg. Gyerekkorom óta. Amikor még kicsik voltunk és a Nagyiéknál töltöttük a nyarakat, Mami megtanított olvasni. Ennek igen profán oka volt. A szieszta idején nem hagytam békét neki, mert ilyenkor ők olvastak. Engem meg mindez nagyon érdekelt. A betűk, a betűk összekapaszkodásával létrejött szavak, mondatok. Aztán Mami kitalálta, hogy kis betűnégyzeteket készített és azokat tologattuk. Így a betűk, miután megismerkedtem velük, szépen összekapaszkodtak. És akkor lettek szavak, aztán meg mondatok. Aztán elkezdtem olvasni. Mindent. Az ottani könyvtár jócskán tartalmazott vadászkönyveket, mivel Papám és Nagynéném is vadászott. Úgyhogy a start Fekete István összes volt: Bogáncs, Kele, Vuk, Hu, Lutra, Tüskevár…. jöttek szépen sorban. Aztán Janikovszky Éva Aranyesője, amit rém felnőttes olvasmánynak gondoltam. Narancssárga kötet volt, emlékszem. Széchenyi Zsigmond Naharja szintén meghatározó voltak, utána komolyan tojtam a tigrisektől. Hónapokig:-)
Aztán jöttek a Vidám könyvek sorozatból a Gerald Durell könyvek, kedvenc lett a Családom és egyéb állatfajták. Olvasni egyébként azért szeretek, mert olyan, mintha filmet néznék. Színesben peregnek az események. Képes vagyok hangosan röhögni, de bőgni is egy-egy jeleneten.

Már kisiskolás voltam, amikor megkaptam Brunella Gasperini könyvét. Én és ők, Ő és Mi, Mi és ők, valamint az Egy nő és egyéb állatfajták. Egy bohém olasz család mindennapjairól ír, fergeteges humorral fűszerezve a történeteket.

Egy csipet Én és ők:
“… egy szűk és nyüzsgő lakás, három mozgalmas és zajos gyermek.. egy kerge kutya, egy sátáni macska, egy fergeteges televízió, néger lemezek és pelusok özöne, egy vézna és szilaj nő borzas hajzattal és szélvészfürgeségű ujjakkal, aki egyszerre kíván írni, telefonhoz menni, gyerekekre felügyelni, Rosa konyhaügyi katasztrófáit elhárítani, cselekedni, és gondolkodni, közben pedig porok, cigaretták, kávék, Úristen, de késő van, Tatti, ne zavarj meg percenként, Pop, végeztél a latinnal? Bruna, elég ebből a macskazenéből!, xxxx, helyedre, Bú, Mister John, gyere ki a kalapomból, egy kis csööööndet!!!,Rosa, a ház ég vagy csak a hús?, xxxx, Úristen, a fejem, halkítsátok le ezt a televíziót! ki kopog odalentről? ó, ez az átkozott lakás!, xxxx, kávék, cigaretták, porok..” … mintha a tulajdon életéből leste volna el az efféle életképeket – vagy talán az egész regényt? – Brunella Gasperini, írónő és többgyermekes családanya, szerzője a vidám trilógiának, melynek első kötetét “egy férj feljegyzései”-nek formájában írta meg. A könyvben szereplő zűrzavaros milánói család életének fél esztendejéről szól a krónika; mulatságos képet kapunk a szeleburdi, rendetlen, de a viszontagságokat hősiesen tűrő anyáról, a szentimentális férjről, a Nagy, a Középső és a Kicsi néven emlegetett gyerekekről, környezetükről, mindennapjaikról, és ünnepeikről – és a családnak arról a közös tulajdonságáról, hogy valósággal vonzzák őket a zűrzavarok – avagy talán ők maguk vonzzák a zűrzavart?…

Bianca Robecchi Gasperini (1919-1979) író volt, újságíró, anya és feleség. Egy női hetilapban évtizedekig vezette a levelezési rovatot, és rövid, humoros, csupa szív írásaiban az olasz nők generációi lelték örömüket, avagy találtak választ kérdéseikre, megoldást problémáikra. Regényei önéletrajzi ihletésűek, erre utal a bennük szereplő család vezetékneve, a Gamberini is.

Severyn Snape kritikája:
Gasperini műveiben a mindennapi élethez való viszonyulása nyűgöz le leginkább. Hogy képes meglátni a legegyszerűbb dolgokban is a szépet, a különlegeset, az egyszerit és a megismételhetetlent, azaz az értéket. Az emberben önkéntelenül is felmerül a vágy, hogy ő maga is így lássa saját életét, mint ahogy az írónő kalandozik velünk végig egy egészen hétköznapi, és hétköznapiságában mégis rendkívül különleges család gondjain, örömein, aprócseprő dolgain. A történeteknek nincs se eleje, se vége. Kiragadott epizódok, láncra fűzött ilyen-olyan gyöngyök sorából áll, gyakran egy szó is elég, hogy időben hirtelen évtizedeket ugorjon előre vagy hátra, és közben mégis azt érezzük, hogy minden a helyén van, minden szó, minden gondolat természetes következménye az előtte lévőnek, és magától értetődően adja a következőt. Gasperinit olvasni élvezet. Szeretettel, megnyugvással tölti el az embert, és ráébreszt arra, hogy az élet szép.

Ez utóbbi kritikát azért citáltam ide, mert ennél jobban nem tudnám megfogalmazni, mit is jelentenek nekem a Gasperini könyvek. És pár hónappal ezelőtt, a jó ég tudja csak, hogy hogyan szörföztem el hozzá. És ott ragadtam. MERT MEGTALÁLTAM A MAGYAR BRUNELLA GASPERINIT!

Szintén három gyermek édesanyja, aki fergeteges stílusban ad hírt életük kisebb-nagyobb eseményeiről. Ő a Bakka és Pepe blog szerzője Daniella. Szinte nap, mint nap frissül, gondoskodva a napi humoradagról, vagy gondolkodnivalóról. (ez utóbbiból persze van elég amúgy is..)

Ajánlom Nektek tiszta szívből! Kukkantsatok be hozzá, olvassátok, nevessetek tiszta szívből sorain, ismerjetek magatokra, a saját életetetekre! Én nagyon szeretem! Jó szórakozást!!!