Keresés a blogon

Bejegyzések: 'tej' kategória

Szedres-vaníliás fagyi

Jul 24th, 2009 by Ízbolygó | 0

Egy nehéz munkanap után, amikor testileg-lelkileg meggyötörve a dögmelegben hazaesik az ember pocakos lánya és ha nem lenne a pocak biz Isten leinnám magam. Ez arra alternatíva. És még hűsít is. Másnaposság ez esetben pedig kizárva:-) Hozzávalók: Szedres turmix 10 dkg szeder fél lime leve méz Vaníliás fagyi 2,5 dl tejszín 2 dl tej 1 […]

Tovább a teljes bejegyzésre

Krémes, málnás-ribizlis alagút

Jul 2nd, 2009 by Ízbolygó | 0

Piskóta. Ezzel legalább olyan ambivalens a viszonyom, mint a korábban emlegetett palacsintával… A piskótatekercset pedig nem állítom, hogy utálom, de nem járok tőle túl messze, az biztos. Mert ugye soha sincs benne annyi lekvár, hogy ne legyen fújtós a piskóta. Ez a piskóta, azonban igen jó darab. Anno Gabojszánál láttam meg banánnal és valamiféle belső […]

Tovább a teljes bejegyzésre

Tejespite torta upgrade!

Jun 16th, 2009 by Ízbolygó | 0

Nem egy nagy találmány, a spanyol viasztól fényévekre van, mégis sokat dob a végeredményen. Itt örömködtem a múlt héten, hogy a babapiskótás talapzat, milyen jól áll a tejespite tortának. Hétvégén újabb verzió készült, ami sokkal kontrasztosabb ízeket eredményezett. Nem ragozom, sokkal jobb lett, na.:-) A lényeg: a tejepitébe ropogós cseresznye és meggy került, persze minden […]

Tovább a teljes bejegyzésre

Torta tejespite módra

Jun 12th, 2009 by Ízbolygó | 0

A tejespite igazi nyári kedvenc. Tavaly nyáron szinte folyamatosan készítettem, hol balzsamecetes eperrel, hol cseresznyével-meggyel, hol csak meggyel. Hűtőhidegen szeretjük a legjobban. Hétvégén nagy volt a jövés-menés, de az megkockáztathatatlan, hogy ne legyen süti. Pötty miatt. Egész héten édességektől mentesen élünk (csoki, cukorka, rudi és tsai egyébként sem játszanak), így hát ez jól bevált szokássá […]

Tovább a teljes bejegyzésre

GyerekNap és furcsa viszonyom a palacsintához

Jun 8th, 2009 by Ízbolygó | 0

SuperChef akcióban: Én csinálom, jó?! Minden gyerek szereti a palacsintát. Én legalábbis még nem találkoztam olyannal, aki undorodva húzta volna el az orrát a palacsintától. Gyerekként mi is nagy palacsontafalók voltunk. Emlékszem, Apu hatalmas halmokat sütött belőle és mi csak tekertük és ettük, csak ettük, és ettük…. Aztán amikor már nem bírtunk többet enni, elvonultunk. […]

Tovább a teljes bejegyzésre
Creative Commons License
© Ízbolygó est.2007