Újra terítéken: Osso buco (kis csalással)
Tavaly karácsonykor nekifutottam már ennek az olasz specialitásnak, de bevallom, lepattantam róla. A hús porhanyós lett (igaz 18 óra alatt), ehetőnek ehető volt, de közel sem hozta az elvárt ízélményt. A dolog azonban nem hagyott nyugodni, utánaolvastam itt-ott, mindenképpen meg akartam próbálni újra. Az első nehézség a borjúláb beszerzése, szeletben. Én nem tudom, ki-hol és […]
Tovább a teljes bejegyzésre