Keresés a blogon

Bejegyzések: 'barack' kategória

GyerekNap és furcsa viszonyom a palacsintához

Jun 8th, 2009 by Ízbolygó | 0

SuperChef akcióban: Én csinálom, jó?! Minden gyerek szereti a palacsintát. Én legalábbis még nem találkoztam olyannal, aki undorodva húzta volna el az orrát a palacsintától. Gyerekként mi is nagy palacsontafalók voltunk. Emlékszem, Apu hatalmas halmokat sütött belőle és mi csak tekertük és ettük, csak ettük, és ettük…. Aztán amikor már nem bírtunk többet enni, elvonultunk. […]

Tovább a teljes bejegyzésre

A császár morzsája

Aug 21st, 2008 by Ízbolygó | 0

Ez egy ősrégi nass, még a Monarchia idejéből származik. Mindenféle mendemondák terjengnek keletkezésének eredetéről, pl. hogy a vonalaira kényes Sissinek készítette a szakács, ám számomra a legviccesebb, mely szerint az étel Ferenc József találmánya, akit orvosai diétára fogtak, így a szegény császár a konyhába leszökve maga próbált palacsintát készíteni, amit persze elszúrt… Ebből lett a […]

Tovább a teljes bejegyzésre

Őszibarack-szilva fagyi amarettivel

Aug 8th, 2008 by Ízbolygó | 0

Az őszibarack-szilva kombó lekvárként is megfogott, aztán dióval kombinálva rétesbe tekerve is igen ízletes eredményt adott. Most ezt a gyümölcs+csonthéjas-vonalat fűztem tovább és a két gyümölcsből fagyit készítettem, de a végén amarettit szórtam bele. Az amaretti kellemes mandulás íze jól kiegészíti az érett gyümölcsök zamatát. Hozzávalók: 2 merőkanálnyi szilva turmix 1,2 l őszibarack turmix 1 […]

Tovább a teljes bejegyzésre

Diós-barackos-szilvás rétes

Jul 31st, 2008 by Ízbolygó | 0

Ez a rétes csupán azért kerül ide, mivel olyan jó ízkombinációt adott a dió-őszibarack-sziilva hármasa, hogy el kell tárolnom… Két rúd készült belőle és villámsebesen tűnt el a delikvensek pocakjában. Kicsit hasonlított a múltkori kekszes-barackos-leveles sütire. A szilva és őszibarack darabokat külön összeforraltam fahéjjal és mézzel, mint a kenyérpuding öntete esetében. A VKF! téma megszületett, […]

Tovább a teljes bejegyzésre

Be-főztem 4. – baracktól a szilváig

Jul 30th, 2008 by Ízbolygó | 0

Egyre bátrabban ízesítem a lekvárokat, de végül sohasem lesz harsogó, visszafogott ízű marad. Barátnőmtől Mtől, pedig a lehető legnagyobb dícséretet kaptam a minap: “Vétek lenne kenyérre kenni! Inkább csak úgy, magában eszem.”:-))) Az üvegstreilizálásról: Páran kérdezték, hogy ennek mi a menete. Lehet sütőben ill. forró vízben, én ez utóbbira esküszöm. Az üvegeket elmosogatom, majd egy […]

Tovább a teljes bejegyzésre
Creative Commons License
© Ízbolygó est.2007