Canelé, avagy ismét egy francia remek
Egy hazánkban kevéssé ismert francia sütit mutatnék be nektek. A forma sem mindennapi és a belőle kikerülő csemege sem!
A napokban egy konyhafelszerelési boltban ráakadtam egy szilikonos canelé, vagy cannelé (e: kanlé) formára. Erről a francia sütiről már sokat olvastam, sőt tavaly a Segítsütiben licitáltunk is Zsó barátném példányaira, azonban az elkészítéshez ezidáig a forma hiányzott. A formához egy helyes receptes könyv is tartozik, benne sok egyéb francia süti receptje mellett a canelé receptje is. Ezt összevetettem a neten fellelhető receptekkel és úgy tűnik EZ a canelé recept. Mindenkinél nagyjából ezek az arányok és az összetevők. Most, hogy minden adott volt, semmi sem tarthatott vissza attól, hogy elkészítsem és megkóstoljam végre.
A bordeaux-i süti eredete a XVI-ik századba nyúlik vissza, a legenda szerint a kikötőkben állomásozó hajókról összesepert lisztből készítették az apácák a szegényeknek az első canelékat. Ezek azonban még külsejükben nem hasonlítottak a mai társaikra. Manapság már külön a canelékra szakosodott pékségek is léteznek, igen népszerű süti hazájában.
Az elkészítése igazán nem bonyolult, viszont a tésztát teljesen ki kell hűteni, így ezt célszerű egy nappal korábban (vagy előző este) összedobni. A kisütés viszonylag időigényes (50 perc), de szerencsére ahhoz nem kell asszisztálni. És hogy a végeredményről is ejtsek pár szót: nekem a clafoutis ugrott be elsőnek. Mintha sült clafoutis lenne. A külső héjon megkaramellizálódik a cukor, belül pedig puha marad. És rumos. Ezt ki ne hagyjuk belőle!!! Szóval finom. Seperc alatt elfogyott.
Hozzávalók:
0,5 liter tej
2 tojás + 2 tojássárgája
10 dkg liszt
20 dkg porcukor
40 gr vaj
3 cl rum
fél vaníliarúd
csipet só
A tésztát egy nappal korábban elkészítem: a tejet felforralom egy lábasban a vajjal és a felhasított vaníliarúddal. Közben a száraz alapanyagokat, a lisztet és a cukrot összekeverem, majd hozzáadom a lazán felvert tojásokat és tojássárgákat. Robotgéppel a legegyszerűbb dolgozni. Amikor ez egynemű tésztává állt össze, akkor lassan hozzáöntöm a vajas-vaníliás tejet és simára keverem. A tésztát kihűtöm. Ha kihűlt, kiveszem belőle a vaníliarudat, belekeverem a rumot és mehet a hűtőbe pihenni. Másnap előmelegítem a sütőt 220 fokra.
A tésztával félig feltöltöm a canelé formákat, majd sütőbe teszem. 10 percig 220 fokon, majd 45 percig 180 fokon sütöm.
Összességében elmondható, hogy megérte beruházni a formába, mivel a süti remek, biztosan gyakran készül még. Kipróbálom majd kis kuglóf formában is, kíváncsi vagyok, milyen lesz a végeredmény. A muffinsütőben nem működik.
VISZONT! Update: szerda este óta gazdagabb vagyok még egy szilikon formával, így már szimultán tudom gyártani a finomságokat! Köszönöm Zsó!!!
