Back
Nos, itten vagyok ismét. Ez az új otthonom, immár saját domain alatt forog tovább az Ízbolygó. Az elmúlt időszak ismét tartogatott kihívásokat és ez nem merült ki az extráról való viharos költözés körüli izgalmakban. (ez külön posztot is megérne, spékelve azzal, mekkora genyók voltak!) Akadt idegeskedni való bőven, ezeket most nem is szeretném részletezni. Tényleg unom, hogy ennyi sz@r történik körülöttem, velem, velünk.
Az elmúlt 4 hét mérlege nagy vonalakban:
– néhány ősz hajszál
– a temérdek stressztől tejpara (vaneelég avagy nincseelég)
– Pöttyöt ismét a biológiai terápia fenyegeti, emiatt ismét járunk mindenféle alter helyre
– közben az oviban beázás, rosszindulat, kajapara, majd egy jó hangulatú szülői értekezlet (ez utóbbi tényleg jó volt!)
– és most már a homlokomra írom: AMI NEM ÖL MEG, AZ MEGERŐSÍT!!!!
Még a decemberi GBT-n Ági kérdezte, hogy hogy csinálom? Hát neked üzenem Ági, hogy akkoriban az életem nyugodt, kiegyensúlyozott volt a mostani állapotokhoz képest. Amúgy meg nem vagyok szupergizi, nincsen apparátusom, aki segítene, leszámítva a Férjet, aki igen hősiesen helyt áll manapság, le a kalappal előtte itt a nagy internetes nyilvánosság előtt is! THANKS!
Ennek ellenére gyakran előfordul,
– hogy 11kor még én is üvöltő csecsemővel a karomban dirigálom a félháromévest és próbálok ebédet fakasztani, 1 óra alatt (persze több fogást, mert hiába még csak félhároméves, hogyhogy nincsen süti?!…),
– hogy ez (itthon- és pizsamábanlét) engem gyakran kiborít,
– hogy közben vállalkozni, alkalmazottakért felelősséget vállalni, adminisztrálni, telefonálni…. ultraszívás,
– hogy egyéb dolgokra (5 perc bambulás magam elé, sport, olvasás…) is legyen idő: megvalósíthatatlan,
– hogy a vasalnivaló (bármennyire is gyorsan vasalok) hetente minimum kétszer rámömlik és akkor minimum 2 órát elvesz az életemből az eltűntetése (továbbra sem értjük, hogy egy csecsemő érkezése, még ha sokat is bukik, miért 3szorozza meg a munkát),
– hogy az egyéb házimunkák és a folyamatos rendrakás a félhároméves és apja után valósággal kilúgoz,
– hogy mindeközben használhatatlan, kiégett, lelakott csajnak érzem magam, akin egy kozmetikus órákat tudna dolgozni, ha végre eljutna oda. IS.
De lassan itt a tavasz, úgyhogy félre a nyafogással, induljunk újra. Itt és most. Következzenek az elmúlt időszak receptjei, melyek túlnyomó részben a borsán ill. a Blikk Nők Konyhában meg is jelentek.
ÉS még a végére: a hétvégén viszont ismét ALKOTHATTAM a konyhában, aminek eredménye egy frenetikvacsi lett! Aztán a másnapi ebéd sem lett gyenge, szóval van remény:-))))
Pöttycsapat – ők is pizsiben
