Ízbolygó

A délután folyamán nem tudtam mire vélni Fűszeres Eszter gratulációját a Kókusztejes fehércsoki krém-es poszthoz. Közben gyerek ébredt, indulni kellett a bölcsis évzáróra, de nem hagyott nyugodni a dolog. Órákkal később több lépcsőben érkeztem el a Goldenblog oldalára, ahol tényleg leesett az állam, amikor megláttam az Ízbolygót az első helyen! Hijjá! Nanemá! Igazán nagy megtiszteltetés! Köszönöm! És hogy aranyat ér-e? Az esküvői idézetünk ez volt: “Az arany ott van, ahol megtalálod!”. Én (több szempontból is) megtaláltam.

Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy én is gratuláljak! Fűszeres Eszternek és Dolce Vitának a dobogós helyekért, Beatbullnak, akit szívesen láttam volna a dobogón, Gourmadulának, akinek mindig jól szórakozok a postjain, phZs Ecet és olaj valamint Bombadil Toma blogjához, ahol mindig lehet okosat olvasni, Mindennapi mannának és CookingStarnak, akik még “friss, ropogós” bloggerek és nagyon tehetségesnek tartom őket, illetve Macinak, akinek a munkásságát tátott szájjal csodálom.

És szeretném megemlíteni azokat is, akik nem kerültek a 10-be, de élvezettel olvasom posztjaikat: Mamma, Gabojsza, Cserke, Max, Fakanál, Cukroskata, Teknősleves, Hedonism, Ági, Lorien, Lila Füge, Chilii, Dibbuk, Baba, Millie, Bor és Vad, Horasz, T3V3, Saját levében, Zsuzsi… és a többiek. Nektek is szívből gratulálok!!!

És azoknak is, akik nem voltak a 72 jelölt között, de színvonalas blogot üzemeltetnek és nagyon kedvelem őket, úgymint Dr.Peppernek, meg KicsiVúnak és Piszkének, Tintaleves Eszternek, tejbegríznek, Mercinek, siccikének, Zsófinak, VKOrsinak, BeckZsunak, Zsuzsának. (Uhh! Mennyi mindenkit olvasok!:-))))

Hogy az Ízbolygót, ki nevezte be, nem tudom, de köszönöm neki! Sajnos, a verseny szabályrendszere számomra igencsak ködös, ki/kik-hogyan-hányan szavazhatottak ill. a végeredmény hogyan is jött létre, ha valaki bennfentes vagy csak okos és el tudná magyarázni, várom a hozzászólását komment formájában.

De, hogyan is kerültem én ide?

Nincs egy éve, hogy úgy gondoltam, én is belevágok, blogger leszek. Tetszettek, inspiráltak a Ch&V, Lila Füge, Domestic Goddess féle blogok, én is szerettem volna egyet. Azóta eltelt 10 hónap és a blogon megszaporodtak a receptek, rengeteg embert megismertem, igaz barátságok is szövődtek. Sok-sok levelet kaptam/-ok, van aki kérdez, van aki segítséget kér vagy kedves szavakkal gratulál. Elkezdett érdekelni a fotózás, igyekszem fejlődni benne. Érkezett pár felkérés, amiknek amennyire erőmből, időmből, energiámból tellett, eleget tettem ill. igyekszem eleget tenni. Némiképpen átalakult az étkezésünk, sokkal inkáb törekszem a szezonalitásra, a hazai alapanyagok használatára, mint korábban. Szívügyemmé vált a gyermekétkeztetés, az ízlésformálás. Hatással vannak rám a többiek által leírtak és szinte észrevétlen tanulási folyamat zajlik bennem!

Hálás vagyok, minden kedves kommentért, vagy az olyanokért, amikből tanulhatok. Persze, ezek mellett megragadok minden alkalmat, hogy okosodjak. Mert szeretem és mert érdekel a gasztronómia! Ha időm engedné, sokkal több időt szentelnék ennek az oltárán.

Sokan kérdezik, mikor, hogyan van ennyi időm a kétvéves mellett? Akik ismernek, tudják, nem vagyok nagy idő-zsonglőr és nem is a gép előtt töltöm a napjaimat. Megpróbálom azonban hatékonyan beosztani az ébrenlét óráit, hogy mindent el tudjak végezni és hogy a Pöttyel való közös játékra, éneklésre is maradjon idő. De ez az anyukák nagy részénél így van… Ami segítség nekem, hogy Pöttyöm hetente 1-2 délelőttöt egy közeli bölcsiben tölt, ez idő alatt intézem azokat a dolgokat, amiket vele csak nehézkesen tudnék (takarítás, orvos, nagybevásárlás stb.). A nagyszülők 150-200 km-re laknak, így havonta egyszer látják az unokájukat, igaz akkor péntek du-tól vasárnap estig/hétfő reggelig. Általában ők jönnek hozzánk, így a lehető leghosszabb időt tudják a gyermekkel tölteni. A fent maradó 3 hétköznap délelőttjein mindenféle foglalkozásokra járunk Pöttyel ill. ő a du-i alvás után bonyolítja a “társadalmi életét”, hol a barátnőivel, hol a játszótéren. A postokat, esténként, mikor már alszik és kicsvegtük magunkat a hites urammal, írom. Ha sok minden összetorlódik, néha hajnalig. Aztán a következő nap reggel 7 körül újra indul a nap:-) Ez alatt a 10 hónap alatt nagyon ügyeltem arra, hogy a család, az együtt töltött idő, ne sérüljön a blogolás miatt. Úgy tűnik, jó úton járok.

És még valami. A gasztrobloggerek nem egy fura emberfajta, hanem olyan emberek (egyre nagyobb és komolyabb) közössége, akik szeretnek főzni, szeretnek enni, szeretik a szépet. Akiknek fontos, milyen alapanyagokból készül az étel; az ételek kreatív elkészítése, tálalása, hiszen a látvány éppúgy hozzájárul a végeredményhez, mint az íz! Sokatok igazán remekül ír, némelyik blog íróitól profi séfek tanulhatnának kreativitást, néhányan eltűnnek, aztán nagy örömünkre visszatérnek. Vannak, akik autentikus konyhát visznek, megint mások nemzetközit, mondjam, fúziósat?:-) Gasztrobébik születésére várunk, aztán örülünk nekik és titkon reméljük majd tovább viszik a stafétát. Születésnaposoknak gratulálunk ebben a virtuális világban. Mi ez, ha nem közösség? És le kell írjam, jó ide tartozni.

Lesznek, akik bírálják, a döntést. Hiszen egy végeredmény nem tetszhet mindenkinek. Azonban szeretném hinni, hogy azok, akik ide kattintanak, akár minden nap, akár csak néhányszor, nem csak véletlenül teszik. Hanem, mert értékesnek tartják, amit az Ízbolygón találnak.

Nagyon jól esett Domestic Goddess, mint tavalyi győztes véleménye a blogomról, ide citálom:
“Az Ízbolygó gasztroblogjára kattintó látogató változatos és igényes alapanyagokkal, pazar, szezonális receptekkel, fantasztikus fényképekkel és szellemes, kedves, okos írásokkal találkozik – innentől kezdve nincs menekvés, folyamatosan vissza kell járni az oldalra. A hölgy lenyűgöző intenzitással alkot folyamatosan, gasztrorendezvényt szervez, programokat ajánl, ezekről tudósít, követi a szakmai sajtót, tanul és ismeretterjeszt (mindezt egy kétéves, hiperaktív maszatpanka mellett, amiért külön kalapot le). Figyelmeztetés: a blogot csak teli gyomorral nézzük meg, a családtagok elől saját érdekünkben gondosan titkoljuk el, és óvjuk a billentyűzetünket az erősen csorgó nyáltól!”

Köszönöm még egyszer mindenkinek, a kedves szavakat, a gratulációkat, a szavazatokat és hogy velem/velünk örültetek!