A Mikulás műsor margójára
Lezajlott. Vicces volt.:-)
Kicsit elkéstünk, a műsor már elkezdődött. A Mikulás két manója (nagyjából az elmebeteg kategória) már veszettül pörgött. Énekeltették a gyerekeket, meg egymást húzták. Aztán megjött Mikulás bácsi, IGAZI ősz szakállal. Ez azért nem akármi! Nem ám kócos műszakáll!!! Már tavaly és tavaly előtt is ez a bácsi volt a Mikulás, nagyon jó fej pasi. Biztos ő cégben a főnök, mert a Manók évről-évre cserélődnek.:-) Mesélt egy szépet a gyerekeknek, még nekem is könny szökött a szemembe a szegény családból származó kislány története hallatán, akik a szülei odaadtak egy másik házaspárnak, mert olyan szegények voltak, hogy nem tudták eltartani. A kislány azt kérte a Mikulástól ajándékként, hogy visszakapja az igazi családját. És karácsonykor a vágya teljesült. Eljöttek érte a szülei a testvérével és nem kellettek ajándékok, mert a legnagyobb ajándék volt, hogy együtt lehettek és átölelhették, szerethették egymást! (a nevelőszülők lelkiállapotáról, akiktől visszavették a kislányt nem szólt a fáma) Aztán volt ismét közös dalolás, Pöttyöm teli torokból énekelte a Hullapelyhest, közben pedig fixálta a Mikulást. Aztán sorba kellett állni az ajándékokért. Pöttyöm ment is, szépen állt a sorban, én meg ismerős anyukákkal csipogtam. Egyszer látom, a Mikulás nagyon figyel a kisemberre ott legelől, aki nem más, mint Pöttyöm. Odamegyek hallgatom, miért is tartja fel a sort.
A Mikulásra kérdések záporoznak: Megkaptad a levelet? Írtam Neked, Apa pedig feladta. Megkaptad?
Mikulás zavartan: Mit is írtál benne?
– Hát az ajándékokról. Hogy anyának, meg apának egy igazi házikót kérek (kunyhóban élünk tudniillik), Minipöttynek egy kismackót, én pedig egy kiselefántot kérek.
Aztán még egyszer beállt a sorba, akkor meg elénekelte, hogy Nagy pelyhekben hull a hó/Rázza a szakállát a Télapó… Majd elmondta, hogy ezt az oviban tanulta az óvónénitől, T nénitől.
Nagy nehezen bírta csak elszabadítani magát a Mikulástól, akin látszott az őszinte megkönnyebbülés.:-)
Birgácsot nem kapott. Tudod anya, mert jó voltam. És ő látta.
Hazafelé a kocsiban az ünnep kitárgyalása zajlott és újabb keresztkérdések következtek:
– És ez a Mikulás hoz a csizmámba is ajándékot?
– ööö, igen. Persze.
– A manókkal?
– Ühüm.
– És az oviba is ő jön?
– Neeem. Szerintem az oviba másik jön. Tudod, többen vannak.
– De az oviban K néni (óvónéni) azt mondta, csak egy Mikulás van.
– (Vazz…) Igen, egy igazi van, de van sok segítsége is a Mikulásnak, mert sokan vagytok Ti gyerekek. Nem bírna egyedül lelátogatni mindenkit. Azért is volt ma az ünnepség.
– És akkor az oviba egy segítsége jön?
– Egy másik Mikulás jön oda.
– Emlékszem, tegnap (=tavaly, még nincsen tisztában ezzel) is másik volt. Annak szép fehér volt a szakálla, nem szürke. De hasonlított erre…
:-))))
Aztán este kitette a szaloncukrokat a konyhapult szélére, hogy az angyalkák vigyék el és hozzanak helyette valami értelmes ajándékot, mert nem ízlett neki. Kapott is reggelre egy katicás kulcstartót. A marcipános szaloncukor pedig nem volt finom. Nagyon nem.
Apukám-Mikulás
Holnap az oviba jön a Mikulás, aki Apukám lesz. Nem tudom, Apu vagy Pötty izgul-e jobban a holnap miatt, mindenesetre már ki van készítve a csinos ruha és egyfolytában azt ígérgeti, hogy milyen jó gyerek lesz. Tegnapig.:-)
