Ízbolygó

Ajánlom ezt a posztot Bnek, akinek ma van a születésnapja! Isten éltessen sokáig jó egészségben, boldogságban!!!

Hosszas egyeztetéseket követően végre sikerült egy olyan időpontot találni, ami mind a nyolcunknak megfelelt. Így 2010. március 5-én este nyolckor elkezdtünk enni. És inni. Mindegyikből sokat:-)

Az én nyertesem pedig nem ám egy vadigegen! Az én nyertesem az életünk része, barátnőm B. A gyermekeink révén ismerkedtünk meg, mennyi is? Talán 3 évvel ezelőtt?! Azóta szorosabbra fűződtek a szálak, lányaink, akár tesók is lehetnének. Amikor megláttam, hogy ő nyerte, nagyon örültem neki! Egy kicsit úgy éreztem, ezzel is meg tudom neki köszönni, hogy olyan sokat segített Mini születése óta nekem/nekünk. Mert így Pötty nem maradt ki a néptáncból (mert B mindig elvitte), mert elmehetett lovacskázni, mert rengeteg programot szervezett B a csajoknak, hogy mi itthon kicsit csendben legyünk és pihenhessünk. Szóval kedves B, itt is most újra egy nagy-NAGY KÖSZÖNÖM SZÉPEN!!!

A menü végül 7 fogás lett, plusz a pogi és a kacsazsíros perec, ami minden borozós este kötelező kelléke. Az este elején a két pincészet csörtézett egy kicsit, melyik kajához, melyik bort adjuk, aztán végül dűlőre jutottunk. Az elején felállított már-már tudományos tematikát előbb felülírtuk, majd próbálkoztunk, hogy a végére a kellemes káosz uralkodjon el felettünk. Ittunk mindent boldogan:-))

A fogások összeállításánál igyekeztem olyanokat beépíteni a menübe, melyek egy része totál vagy részlegesen jól előkészíthető. Így a kajáltatás jó ütemben zajlott. Kisebb megszakításokkal hajnali 1-ig ettünk. Amikor nem a késsel-villával zsonglőrködtünk, olyankor az öblögetés fázisait jártuk végig. Ahogy a felajánlásban beígértük, kóstoltunk újdonságokat is, ill. sok érdekességet lehetett hallani/tanulni a borokról/készítésük körülményeiről, szóval információáramlás szempontjából is sikeres estét tudhatunk magunk mögött.

Íme a menükártya:

Ehhez nem is tudom, mit kellene hozzáfűznöm. A kacsa és a borjú is szenzációsan sikerült (csak szerényen:-)). A kacsát serpenyő-sütőben készítettem, a borjúszűz grillen lett olyan omlós-szaftos, hogy ez eddig a bestof husi, ami Mr.ÍB grillkonyhájából kikerült. Pedig a nyáron már akadtak, több mint finom darabok! Ez azonban mindent vitt!

Desszert fronton érdekes, hogy a mogyorós tejcsoki moussenak talán nagyobb keletje volt, mint a gateau au chocolatnak. Ez utóbbi málnavelője pedig olyan szinten jó lett, hogy simán elkanalaztam volna magában is. A nyertesnél a házi törökméz vitte a pálmát!:-)

A receptek jó része nem új, már szerepel a blogon, de ígéretemnek megfelelően íme a törökméz és a mogyorós tejcsokimousse receptje:

Hozzávalók:
Mogyorós tejcsoki mousse
30 dkg tejcsoki
3 evőkanál tejszín
7 tojásfehérje (3 + 4 a fagyóból)
csipet só
jó fél dl mogyorólikőr (Frangelico)
3 nagy tojás sárgája

Törökméz
20 ek cukor
8 ek méz
4 tk szódabikarbóna

A csokit a tűzhely legalacsonyabb hőfokán lassan felolvasztom. Közben a tojásokat szétválasztom, csipet sóval a fehérjéket kemény habbá verem. Az olvadt csokiban elkeverem a tejszínt és a likőrt, aztán egyesével hozzáadom, és mindig jól elkeverem a sárgáját. Ha ez megvan, kanalanként hozzáadom a fehérjét, és azzal is elkeverem. Amikor már habos az állaga (ez nagyjából akkor következik be, mire elfogy a tojáshab fele), már csak óvatosan keverjük bele a habot, igyekezzünk nem megtörni! Poharakba adagolva vagy tálban hűtőbe teszem minimum 1 órára. Ha letelt az idő, kanalazható. Ha tálban tettem el, akkor két kanál segítségével lehet belőle helyre kis galuskákat készíteni.

A törökméz:
na, ez tényleg pofonegyszerű. A mézet és a cukrot közepes láng fölött megolvasztom, karamellizálom. Amikor világos borostyán színű, félrehúzom a tűzről és belekeverem a szódabikarbónát. Ez felfújja a forró mézes-cukrot. Olajjal vékonyan megkent alufóliára terítem, és hagyom kihűlni. Apóra törve rétegezhetjük a mousse-szal, vagy nagyobb darabokkal akár kanalazhatjuk is.

Az est végén B besöpörte az ajándékokat is, szép borokat mindkét pincészettől ill. én lógok még a csomagommal, melyben mindenféle finomság és egy kis törökméz (ofkósz) lapul:-)))

Jó volt. Jó volt részt venni ebben a nemes kezdeményezésben, jó volt segíteni. Legyen még sok-sok ilyen! Mert adni jó.

És itt a végén szeretném megköszönni Nemisnek, Ch&V ZSófinak, Fakanálnak, hogy életre hívták ezt az akciót ill. Heimannéknak és Sz.Kis Laciéknak, hogy becsatlakoztak az Ízbolygó-féle felajánlásba. Puszik érte!

PS: ez a vége kicsit oszkárosra sikeredett. Sebaj:-)

A fogások:
Crostata gorgonzola-mascarponéval és rózsaborsos karamellizált körtével,
Paradicsompuding kaprimártással,
Kacsamájas tarte tatin.