Ízbolygó

Tegnap este a születésnapomon felbuzdulva ellátogattunk a Bazilika mellett idén júniusban megnyílt Mo Restaurant-ba. Hogy az étterem nevében szereplő “Mo” a 20-as évek Amerikájának Mo Smith-ére utal-e, nem tudtuk kideríteni, azonban sok egyébről be tudok számolni.

A hely:

A belső kialakítás pazar. Meleg, harmonikus színek, az immáron szokványosnak számító minimál, wenge, kakaó színekkel, melyek mellett megjelenik a nagyon trendi lila is. Gyönyörű csillárok, szép kiegészítők varázsolják el az embert. Itt is érződik a maximális területkihasználás elve, az asztalok eléggé egymásra vannak tolva, de mivel rajtunk kívül csupán 4 asztalnál étkeznek, ez a tény esetünkben nem volt zavaró. (Telt háznál azonban nem szívesen ennék itt.)

A megvilágított bortartó nyeri el leginkább a tetszésemet, mivel itt a kivitelezése sokkal szebb, mint pl. a Maligánban.

Étel és ital:

Az étlap nem hosszú és kéthetente változik. Igazán jó pont, hogy van külön ebéd menüjük, illetve vacsorasor ajánlatuk (kóstoló menü).
A kóstoló menü 10.000 Ft-ot kóstál és ezért az árért jelenleg az alábbi ételeket kínálják:
Meleg libamájsaláta
Zöldségkrémleves
Kacsamell roston erdei gombás pappardellével
Báránygerinc juhtúrós polentával, szilvaszósszal
Sült mézes füge mascarpone krémmel

A konyhát a manapság szintén divatos európai-fúziósnak aposztrofálják, de lássuk, mit is takar ez pontosan, mit rejt az étlap:

Előételek
libamáj pástétom birsalma sajttal, házi kaláccsal
szürkemarha carpaccio fenyőmag-olajjal, pecorinoval
st.jakab kagyló feketelencse szósszal, fokhagymás bordáskellel
házi boursin sajt gyömbérlekvárral

Levesek
fácán consomé
gulyásleves
káposztás-tejfölös bárányleves
mo halleves savanykásan

Főételek
kacsamell káposztás burgonyatekerccsel, füstölt paprika mártással
libamáj roston vaníliás sütőtökpürével, fűszeres almamártással
mangalica szűz puliszkával, balzsamecetes shitake gombával
szürkemarha bélszín chillis csokoládé mártással, mákos chevretine sajttal, házi burgonyafánkkal
kecskesajtos báránygerinc mákos gubával, szilvaszósszal
zsályás báránycsülök zöldséges hüvelyesekkel
borjúpaprikás vajas galuskával
borjúszűz tigrisgarnélával, zöldséges tagliatellével, bearni mártással
chillis-mogyorós tigrisgarnéla gyömbéres tésztával
pisztráng roston parajjal és télispárgával, sült citrom mártással
halibut filé lazackrusztával, citrusos cous-coussal, céklaszósszal
vargányával töltött ravioli pepperonchinivel

Desszertek
gesztenye brulée
mákos túrótorta feketeribizli mártással
csokoládé soufflé vaníliafagylalttal, amarénás meggyel
rúzsos sajt tokajiban marinált fügével

A vastagon szedett ételeket kóstoltuk, bár meg kell valljam, hosszasan hezitáltunk az á la carte, avagy a kóstoló menü között. Az ételek mindegyike nagyon profi volt! Sajnos, a telefonom otthon maradt a töltőn, úgyhogy nem készültek képek, de álítom, nem csak az ízük, hanem a küllemük is szemet s szájat gyönyörködtetett! Nálam a pálmát a libamáj a házi sütésű kalács-muffinokkal és a ragyogó birsalma sajttal, valamint a csokoládé szufflé vitte el. Ez utóbbinál némiképp soknak éreztem a vanília fagyit rajta, elegendő lett volna az amarénás meggy hozzá. A főételeknél a szürkemarha bélszín biztos befutóként szerzett érmet hites uramnál, aki teljesen odavolt a szájában tomboló ízorgiáért, nekem azonban nem volt annyira átütő. Ezt is soknak éreztem. Egy összetevővel kevesebb kicsit letisztultabb ízeket hozott volna.

Az italok körében a borokról tudok leginkább beszámolni, bár fogyasztottunk ásványizet is (San Pellegrino) ill. én a szufflé után bepróbáltam egy forró csokit is, ami feledhető volt. Jelentem: a borkínálat teljesen rendben van. A régiókból nem csak a legnagyobb nevekkel lehet találkozni, bár természetesen ők is jelen vannak. Még itt sem jutottak azonban odáig, hogy ha “csak” pohárral rendel az ember, azt az asztalnál töltsék ki.

Kiszolgálás:

A végére hagytam a fekete levest. Számomra érthetetlen és felfoghatatlan, hogy egy ilyen helyen, ahol ennyire rendben és összhangban van a konyha, a design; amibe rengeteg pénzt öltek, hogy nem fektetnek hangsúlyt a személyzet kiválasztására?! A minket kiszolgáló fiatalembert (igazán nem szeretném megbántani), biztosan nem alkalmaznám sem az outfitje (égnek meredő, kissé punkos haj, bazinagy gyűrűkkel, karkötőkkel), sem a stílusa miatt. A következő párbeszéd hangott el:
– Milyen bort ajánlana a libamájhoz?
– Palackkal? (felszolgáló)
– Nem, pohárral.
– Szepsy cuvée-t. Iszonyúúú.
Bevállaltam a Szepsy Cuvée-jét, azonban nem ez alapján az ajánlás alapján…. Iszonyú??? Ez szinte szitokszó erre a borra!

Még egy hiba becsúszott. Eredetileg mangalica szűzet puliszkával, balzsamecetes shitake gombával szerettem volna enni, azonban kicsit elkalandoztam a rendelésnél és nem tudom hites uram, avagy a felszolgáló hibájából kifolyólag kaptam-e végül borjúszűzet?! Így szólni sem mertem, amikor megkaptam a husit egy rákkal a tetején, amivel így utólag nem jártam rosszul. Legközelebb majd mangalicát eszek, remélem, lesz étlapon!

Összefoglalva igen jót ettünk. A hely azonban nem láncolt magához. Ehhez nekem szükség lett volna a profi felszolgáló-személyzetre is.

A képek a innen származnak.