Birsalmasajt dióval
A kemény, szőrös birssel való kapcsolatom nehézkesen indult, de azt hiszem idénre “beérett”. Már tavaly is voltak próbálkozásaim arra vonatkozóan, hogy a sajton kívül mit is lehet belőle készíteni. Kacsával isteni volt a birspüré, anno a Cserke által kiírt leveses VKF-re készült birsleves zöldhüvelyű babbal, ami szintén ne mindennapi, ám annál finomabb fogás, valamint a birsalmasajt remek párja volt a rózsaborsos libamájterrine-nek. Szóval a birs szépen bevette magát a konyhámba.
A birsalmasajt amúgy nagy kedvencem. A tavalyi gasztroangyalkámtól chilii-től kaptam egy nagyon finomat és most nekifutottam, készítek sajátot. Az első próbálkozásom, a fügésen frankón felütötte a fejét a penész… A cukrot gondoltam, hogy kiváltom teljes egészében a fügével, hiszen az meg marha édes, ez befulladt projekt lett, ment is a kukába. Most már kisebb mennyiséggel próbálkoztam és meglepően jó eredménnyel zárult a meccs. Mivel húsa kemény és nem szeretem összekaszabolni magam, ezért én simán megsütöm, mint Tintaleves Eszter és Cserke.
Pár gondolat a birsről:
A Rosaceae, vagyis a rózsafélék családjába tartozó birs (Cydonia oblonga) az almafélékkel rokon, a köznyelvben birsalma, vagy birskörte, birskörtvély, büdösalma néven ismeretes leginkább. Az eurázsiai kontinensen őshonos. Mivel a meleget kedveli, többnyire azokon a tájakon ültetik inkább, ahol szőlőt is termesztenek. A birs fája négy-hat méter magasra nő, májusban és júniusban virágzik. Mivel melegkedvelő növény, elsősorban szőlőtermelő vidékeken termesztik. Kiskertek dísze lehet sötétzöld leveleivel, rózsaszín-fehér virágaival, érdekes alakzatokba ágazó törzsével, ősszel pedig az élénksárga terméseivel. Szüretelésének ideje szeptember végén kezdődik, és az időjárástól, valamint a fajtától függően akár november végéig, december elejéig is elhúzódhat.
Alakja szerint kétféle, alma és körte alakú birset ismerünk. Magyarországon a berecki és a konstantinápolyi birsfajtákat termesztik. A berecki birs gyümölcse nagy, megnyúlt tojásdad, körte alakú. Felülete gyakran bordás, barázdás, színe élénksárga, narancsos, erősen molyhos felületű. Húsa fehérsárga, kemény kősejtes, tárolása alatt taplósodásra hajlamos. Íze édeskés, igen erősen illatos. A konstantinápolyi birs gyümölcs szabálytalan körte vagy alma alakú, héja vastag, zsíros, erősen molyhos, húsa fehéres sárga, félkemény, íze savas, kevésbé édes, erősen illatos.
Hozzávalók:
3 nagy birsalma
1 citrom leve
pár fél dió
2 ek barna nádcukor
Én a pikáns birsalmasajtot szeretem, így a cukor mennyiségével igen csínján bánok. Ha valaki a főzéses módszerrel készíti, 1 kg gyümölcshöz 80 dkg (!) cukrot ajánlanak. Ahogy írtam fentebb, én sütöm.
A birseket megmosom, ledörzsölöm a szőrét, majd beteszem a sütőbe 150 fokra. Amikor beleszalad a húsba a kés, akkor kész is. A gyümölcsről lehúzom a héját, kiemelem a magházat és a gyümölcshúst összeturmixolom, vagy villával összenyomkodom. Hozzáadom a citrom levét és a cukrot és addig főzöm, amíg sűrű massza nem válik belőle. Ekkor sütőpapírral bélelt formába kanalazom, nyomkodok bele sűrűn fél diókat, majd szárítom 1-2 napig a formában. A folyamat légkeveréses sütőben 20-30 fokon gyorsítható. Aztán formából kiszedem, lehúzom róla a sütőpapírt és szobahőmérsékleten kap még egy napot. Celofánba csomagolva, hűtőben éppen addig áll el, amíg valami aromás kemény sajttal vagy terrine-nel meg nem eszem.
Mások, máshogy:
chilii főzi,
Chili és Vanília főzi,
Tintaleves Eszter süti,
a birsalmák igaz barátja Cserke is süti.
Az okosság forrása: Házipatika
