Hazatérés és a Pöttyök
Sziasztok! Tegnap hazaküldtek minket a kórházból, mivel Kispötty, a “Mini” ovisnak tűnt a többi csecsemő között. Itthon azért már látszik a különbség az igazi ovis Pöttyhöz képest.:-) Nagyon köszönjük mindenkinek, aki szorított nekünk, gondolt ránk, biztos vagyok benne, hogy ez mind segítette Minit a külvilág felé tartó útján. Ami nagyon szép és megható volt. Egy fantasztikus embert ismerhettem és szerethettem meg Nyulas Jolán szülésznő személyében, aki mindamellett, hogy vérprofi, sugárzóan kedves, meleg, odaadó személyiség. Az orvosom Dr. Nyulasi Gábor is fantasztikusat alakított és rengeteget segített. Szóval profi csapat vett körül minket és ami hab a tortán, mindez egy gyertyafényes szobában történt, nem pedig hideg kórházi díszletek között. Felejthetetlen élmény volt. Köszönöm nekik.
Az élet a magyar egészségügyben azonban nem sokban különbözik a 3,5 évvel ezelőttihez képest. Kajafronton legalábbis. A legmeghökkentőbb az első ebéd volt. A szülészeten káposztás tésztát osztottak, hogy már életük első napjaiban megtudják a csecsemők, mitől döglik a légy! És továbbra is érthetetlen számomra, hogy azért, mert nagy mennyiségben főznek, miért kell mindezt só, bors és egyéb fűszereket mellőzve produkálni…
Bujkáló ellenforradalmár
Lassan összeérik az új négyes felállás is. Pöttyöm hihetetlen érzékkel kezeli a Tesót és a frissen kapott Tesó-babával szimultán végzi a műveleteket, amiket én az igazival. Közben meg csak el-elkéri az igazit is, szeretgeti, puszilgatja és mondogat neki mindenféle okosságot. Tanítja az Életre. Végülis ő már csak tudja, mi a dörgés… Ezen jókat szórakozunk.:-)
Jön majd sok recept is, tele vagyok ötletekkel, csak még nem tudom a megvalósulás, milyen ütemben történik majd:-)
