Tás domestica káposztával így is, úgy is
Gyermekkoromban faltam a könyveket. Manapság is falnám, csak hát ugye az idő, illetve annak hiánya… Nagypapám sokat vadászott, könyvespolca tele van Széchenyi Zsigmond, Fekete István könyvekkel, no és persze a Nimród magazin összes kiadványa is megvan neki. Fűzve, kötötten. A címben szereplő Tás, ha valaki nem olvasta volna, Fekete István vadkacsája volt, aminek háziasított alfaja a házikacsa, amit én Tás domesticának hívok. Hiába, kísért az agráros múltam.:-)
A kacsát egyébként nagyon szeretjük, most egészben készítettem el és a belsejét káposztás cvekedlivel tömtem meg. A fanyalgó családtagoknak a hagyományos verzót is megcsináltam: párolt lilakáposztával és hagymás krumplival.
Hozzávalók:
1 pecsenyekacsa (nagyjából 2 kg.)
só
bors
petrezselyemzöld
50 dkg fodros nagykocka tészta
1 fej káposzta
olaj
cukor
kömény
A káposztát nagylyukú reszelőn lereszelem, majd besózom és pár percig állni hagyom. Egy serpenyőben vagy öntöttvas lábasban az olajra rádobom a kicsavart káposztát, és megpárolom, majd amikor összeesett, borsot, köményt, és cukrot adok hozzá, amivel összepirítom.
Lobogó sós, vízben kifőzöm a tésztát, majd a káposztával összekeverem. A kacsa hátából kiveszem a gerincét, és sóval, borssal és a petrezselyemmel bedörzsölöm és beletöltöm a káposztás tésztát. A töltött kacsát összevarrom és 200 fokos sütőben először letakarva egy órán át párolom, majd lepirítom. Így a bőre ropogós, belül pedig a hús puha, omlós lesz.
A hagyományos verzóhoz a párolt káposzta és a hagymás krumpli receptje a csülkös postomban olvasható.