Ízbolygó

Mr.ÍB tollából:

Őszintén szólva, nehéz élvezetes grill receptet írni, mert az útmutatók 80%-ban egy kaptafára készülnek. Először bepácolom a húst, majd állni hagyom (minél kevésbé akarom a hús eredeti ízét érezni, annál tovább), aztán direkt megsütöm pár percig, majd félrehúzom és indirekt módszerrel fedő alatt sütöm / párolom (ennek ideje persze a hústól függ), legvégül pedig a sütés után 5-10 percig állni hagyom a húst, hogy a húsnedvek lecsituljanak.

De térjünk vissza a hétvége témájához: a malaccombhoz!
Régóta szerettem volna egy nagyobb húst egyben megsütni. Minap jártam a csarnokban a szuper marhás hentesnél, de azért körbenéztem egy picikét… és az egyik pultnál egy csomó gyönyörű bőrős, csontos sertéscombot láttam. Kértem egy „szeletet”, gondoltam egy darab hústól ÍB csak nem akad ki. A „szelet” kb. 1 kg-s volt, szép 3-4 cm vastagságban. Megvettem, örültem. És innentől kezdődött a baj. ÍB korábban sem rajongott a disznóhúsért (bár feldolgozott állapotban eszi bátran: lásd sonka, kolbász, szalámi, szajmóka), de Pötty2 óta még nyavajásabb lett. Szóval ott álltam őrlődve a gyönyörű bőrős, csontos sertéscomb és a szintén számomra roppant kedves, de a disznót nem szerető feleség között. (és az előbbi míg legfeljebb megy, a második marad ugye:-)). Nem volt mit tennem, bújtam a recepteket és a végül a következőt alkottam.

Pác:
1 vöröshagyma
1 lila hagyma
5 gerezd fokhagyma
3 ek worchester-szósz
3 ek szója szósz
2 ek balzsamecet
1 citromlé
3 ek olivaolaj
1 ek só
1 kávéskanál őrölt tarkabors
½ kávéskanál szegfűbors
½ csokor petrezselyemzöld
1 kávéskanál majoranna

Hús (étvágytól függően 2-3 személyre)
1 bőrös, csontos malaccomb (bolti neve Frédi szelet, de óvakodjunk az előre bepácolt, vákumcsomagolású 1 cm vastagságú hústól, inkább menjünk henteshez és 3-4 cm vastagságú szeletet kérjünk!)

A pác elkészítése igen egyszerű. Mindent bele a turmixba és aztán keverés. Ha kész a pép, akkor keressünk egy pácolóedényt, lehetőleg akkora alapterületű legyen, mint a célpéldány húsunk. Ekkor az edény aljára belerakjuk a pác felét, a pácra a húst, majd a húsra a maradék pácot. Ezek után irány a hűtő. Mivel nem szakmám, ezért nem tudom, mennyit kellene állnia, én kb. 20 órát pácoltam. És itt van a csízió! Az ozmózis! Ha sokáig érleljük a húst lédús pácban, akkor az ozmózis miatt a hús belső rostjaiba is eljut a pác, így egyben a hús eredeti natúr ízét is felülírjuk. És pont ez volt a célom, hogy ÍB előtt a sertés natúr íze zárkózott maradjon.

A grillezés a következőképpen zajlott. Direkt módszerrel 3-3 percig sütöttem a hús mindkét oldalát, majd félrehúztam a parázsról és jött az indirekt módszer. Még mielőtt a fedőt a grillre tettem volna, egy kis lábosba 2 dl sört öntöttem és azt a parázs fölé helyeztem. Ezután jött a fedő. Úgy állítottam be a levegőzést, hogy a grillben nagyjából 180 C legyen. És minek a kislábos? Azért, mert a parázs fölött a sör párologni kezd és így forró gőz képződik. A szabadtéri sütőnkben nem csak sül a hús, de párolódik is. Szóval fedő alatt nagyjából 60 percig pároltam a combot. A „kislábosos sörpárologtatós” eljárás miatt a húst nem nagyon kellett kenegetni, nem szárad ki.

És a végeredmény. A malac mellett sütöttem még csontos husit (csirke alsócomb), ami Pötty aktuális kedvence, meg aztán ÍB ki tudja mit szól majd a főműhöz… Aztán elindult az ebéd, a család két női tagja a csirkével volt elfoglalva. Én meg nekiestem a combnak. Aztán az első falat után megnyugodva, adtam egy falatot ÍB-nek. És legnagyobb megdöbbenésemre a következő pillanatban azt kérte, hogy vágjak neki akkor egy szeletet. Mint a Gyermelyi tészta reklámban (ami régi, hisz kb. 5 éve nincs tv nálunk), ez a kép villant be: Kérek még! És kész. Ennél nem kívánhattam volna többet!:-)))