Grill-kaland
avagy Misi Mókus az Örökké Termő Fa Szigetén…
Mr.ÍB tollából
Tersánszky Józsi Jenőtől biztosan sokan ismerik a Misi Mókus Kalandjait. Aki nem, annak a 3 mondatos összefoglaló: Az iskolai fegyelembe nem akar beleszokni az örökmozgó kis mókuskölyök. Inkább világgá megy, hogy megkeresse az örökké termő fát. Sok viszontagságon megy keresztül és érdekes kalandok sorát éli meg, végül a szíve mégis hazahúzza. (bővebb sztori itt)
Hát valahogy így voltam/vagyok most én is. Bármilyen grill könyvet, weboldalt nézegetek, az a fránya barbeque szósz és az ezzel történő ízesítés mindig felbukkan. Sőt, ha amcsi oldalakat nézeget az ember, akkor minden második recept ebbe az édeskés irányba visz. Még a kedvenc www.barbequeweb.com oldalam is. Hát nem volt mit tenni, ha a nagy USA-ban is, ahol a grillezésnek komoly hagyománya van, ezt az irányt nyomják, akkor minek ellenkezzek, nosza próbáljuk ki!
Szóval oldalast készítettem barbeque ízesítéssel. Kedvenc csarnokos helyemen vettem oldalast. Egyben. Kicsit furán néztek rám a srácok, hogy hogyan akarom ezt a húst meggrillezni… Ráadásul nagy oldalast kértem egyben (kb 20*40 cm-s volt), de megnyugtattam őket, hogy előpárolom, aztán majd pirítjuk/sütjük a célszemélyt. Szóval fogtam a húst és bepácoltam. A pác: 1 liter almalébe 1 citrom levét facsartam. Ebben ácsorgott 2-3 órát. Amikor ez megvolt, akkor befűszereztem az oldalast (nem fakszniztam nagyon, vettem egy oldalas fűszersót) és beraktam egy grillrácsos tepsibe. A tepisbe beleöntöttem a páclét és az egészet befóliáztam. A grillrács miatt a hús értelemszerűen a páclé fölött nyugodott. A csomagot aztán ráraktam a grillre és vagy 1,5 órán keresztül pároltam, kb. 180 Celsius volt a grill. Miután úgy gondoltam, hogy elég volt a párolásból, kibontottam tepsit és indirekt eljárással kezdtem sütni (persze fedő alatt) a húst. Mivel kellően puhának tűnt a hús, ezért a barbecue szószt kb. 15 perc sütés után az oldalas mindkét oldalára rákentem. Ezután még kb. 30 percig sütöttem. A végeredmény egy gyönyörűen omló/foszló, barbecues, azaz édeskés oldalas lett. Nekem ízlett, de nem mondanám, hogy életem legjobb húsa volt. De Ízbolygó a maga metsző stílusában közölte, hogy a húsnak legyen hús és fűszer íze, mert édesnek ott van a torta, meg társai.
És aki ismeri Misi Mókus történetét tudja, hogy hősünk mindennél jobban vágyott az Örökké Termő Fa Szigetére, ahol ott a sok finom dió, mogyoró, nem kell értük küzdeni csak kinyújtjuk a kezünket és minden ott van egy rakáson. Aztán, amikor vágy teljesült és elért a szigetre, az ott lakó amorf mókusok elrettentették az egésztől, és húzott haza mókusunk, ahogyan csak bírt. Szóval én is vágytam a grillek Örökké Termő Fás Szigetére. Megvolt. Grill is volt, oldalas is volt (amit az amcsik nagyon szeretnek), barbeque ízvilág is volt (amit azok ott a tengeren túlon nagyon szeretnek), de a végén azért Misihez hasonlóan én is húzok/húztam hazafelé.
Legközelebb egyébként azon kívül, hogy nem barbecue ízvilágban adom elő, ki akarom próbálni, hogy nem így párolom meg a húst, hanem a grill aljában szétterítem a brikettet, a közepére teszek egy tepsit, amibe teszek folyadékot (húsalaplét vagy sört) és ezután rakom rá a grillrácsot és a tepsi fölé teszem a húst. Így a faszénre tett tepsiből intenzíven fog párologni a folyadék, ami párolja majd a húst. Egyszerre fog sülni és párolódni is. Szóval a Kaladtúra folytatódik…
Ui: ezúton szeretném én is megköszönni azt a „szeretet cunamit”, amit küldtetek Pöttynek, Ízbolygónak és a családnak.
