Rosé kacsamell gránátalma-narancs szósszal narancsos lencsével
Van egy cimborám. Még az egyetemről ismerjük egymást. Aztán laktunk együtt albiban is a belváros szívében is. Szép emlékek kötnek hozzá. Hajnalig tartó dumálások, a Green’sben vagy a Kék rózsában (amiknek ahogy nézem az étlapja az elmúlt 8-10 évben nem változott, cserében az áraik sem nagyon) a kajálások, sörözések, a Dob utcai éjjelnappaliban a kupakos borkészlet felvásárlása, amiből remek forralt bort készítettünk, a gangos ház szaga, hatalmas bulik, ami után nem győztünk szőnyeg alatt közlekedni a szomszédok miatt. A lift, amiben néha bent ragadtunk és a közös képviselő bácsi, aki néha velünk szörpölt és ezért hálából mindig kiállt mellettünk ha a ház többi lakója ellenünk fordult.:-) Maga a lakás rém nyomasztó volt a hatalmas belmagassággal ill. a folyamatos félhomállyal, ami a gangos házak és lakások sajátja. Ezért aztán nagyrészt a lakás ajtaja előtt lomtalanításból leparkolt bőrkanapén töltöttük az időnk jó részét.
Az elején említett cimborám, aki szintén a kommuna része volt, mára azonban komoly cégvezetővé avandzsált, szóval ő volt nálunk vendégségben. Legutóbb még Pöttyöm a hasamban tanyázott, mikor felénk járt, így volt miről beszélgetnünk. Mivel hatalmasra nőtt (jóval 2m felett) jó étvágya van és mivel férfiember imádja a húst. Végül a kacsamell mellett döntöttem. Le kell írjam, a lencse viszont hatalmas melléfogás volt, mivel mint kiderült, hiába laktunk jópár évig együtt, arra nem derült fény, hogy a lencse fulladásos rosszullétet okoz nála… Így ő abból nem falatozott, pedig biz isten jól passzolt a kacsához és a gránátalmához. Jó, hogy ennyi idő után is meg tudjuk lepni egymást:-)
Hozzávalók:
2 nagy kacsamell (80 dkg)
2 gránátalma
2+2 narancs
narancsos balzsamecet
fél bögre Puy-i lencse
burgonya
tejszín
tej
só
frissen őrölt bors
provence-i fűszerkeverék
A francia burgonyával és a lencsével indítom a sort. A lencsét leöblítem, majd kétszeres mennyiségű vízben megfőzöm. A burgonyákat megpucolom, vékonyra felszeletelem. Egy tűzálló tálat kikenek vajjal, beleteszem a burgonyákat és felöntöm tejszín és tej keverékével, a lényeg, hogy a tejszín ne lepje el a burgonyát. Sózom, borsozom és provence-i fűszerkeverékkel megszórom, majd összekeverem, hogy a tejszínes szutymák a burgonyaszeletek közé s beférkőzzöm. 200 fokon nagyjából 1 órát sütöm, ezalatt a burgonya felveszi a tejszín+tej nagy részét, megpuhul és a teteje is pirosra sül.
A kacsa bőrét beirdalom, majd sózom, borsozom. Serpenyőt felforrósítom, belefektetem a kacsákat bőrükkel lefelé és közepes lángon hagyom, hogy kisüljön a zsírja, majd amikor már pirosodik, megfordítom, a húsos oldal is kap két percet, aztán irány egy tepsiben a sütő 90 fokon még negyed órára. A végeredmény gyönyörű rozé. A gránátalmák levét kinyerem, a kacsából kisült zsírt pohárba öntöm, de 2 ek-nyit benne hagyok. Ezzel a zsírral összeforralom a narancsok és a gránátalma levét/magját, majd narancsos balzsamecettel dúsítom az ízeket. A lencsét finoman sózom, majd karamellizált balzsameceten átforgatom. Két narancsot kifilézek és ezt a lencséhez keverem.
Tálalás!
