Kávé mellé
A mosogatás eredete
Mikor az Isten megteremtette Ádámot és Évát, Éva nagyon lusta volt. Nem akart mosogatni.
Ádám elment az Istenhez. Azt mondta: “Istenem, vedd el tőlem Évát, nem akar mosogatni! Azt mondja, hogy én mosogassak, pedig az az asszonynak dukál.”
Az Isten így válaszolt: “Jól van, Ádám, elveszem három napra.”
Ádám magára maradt. Hosszú volt a három nap, nem bírta az egyedüllétet. Elment a Jóistenhez, és azt mondta: “Uram, teremtőm, add vissza nekem Évát!”
Mire az Isten: “Hát mért jöttél, hogy vegyem el tőled Évát, most meg kéred vissza?”
“Uram, teremtőm, se vele, se nélküle” – válaszolta Ádám.
“Jól van, visszaadom, de többet énhozzám panaszra ne gyere” – felelte az Isten.
El is voltak békességben egy hétig. Egy hét után újból összevesztek a mosogatáson. Ádám nem mert az Úristenhez menni panaszra. Megegyeztek Évával, hogy nem szólnak egymáshoz, s kettejük közül az fog mosogatni, amelyikük először megszólal.
Nem szóltak egymáshoz. Ádám hanyatt feküdt, nagy lapulevelet terített magára. Mellette ült Éva, a másik oldalon meg a macska. Csend volt.
Egyszer csak Éva látja, hogy a lapulevél megmozdul fölfelé egy kicsit. Később megint megmozdul a lapulevél fölfelé, s a macska ugrani készült. Éva hol a macskára nézett, hol Ádámra, hol meg a lapulevélre. Harmadszorra a lapulevél nagyon felemelkedett. A macska megmozdult, ugrani készült. Éva rászólt, hogy sicc. Ádám megszólalt: “Te fogsz mosogatni!”
Azóta az asszonynak kell mosogatni. (De meddig? – kérdezem én.)
(Pocz Alaine: Főzzünk örömmel!)
“Mint az szép híves patakra a szarvas kívánkozik, lelkem úgy óhajt Uram!”
2007. szeptember 20-án elhunyt Polcz Alaine
