Indiai csirke és főzőiskolák
Csak nem bírok kimenekülni ebből az indiavonzalmamból… És még egy indiai főzőesten is jártam az elmúlt hetekben. Apropó főzőest! Kicsit hanyagolva a Culinarist, M barátnőmmel benéztünk egy ChefParade főzőestre. Komoly élményt és beszédtémát adott pár hétre annyi bizonyos! Ha osztályoznom kellene az 5-ös skálán összességében egy 2-est utalnék ki nekik. A lány, aki tartotta, mindamellett, hogy elvégzett egy szakácstanfolyamot felnőttképzés keretén belül és hogy helyesen mosolygott, szóval mindemellett, irtó nagy hülyeségeket mondott és csinált. Maga a főzőest “Olasz” néven futott és mivel a ChP konyvesboltjában (na ez hogyan lehet????) tartották, rögvest azzal startoltunk, hogy az első negyed órában levágták a grillek a biztosítékot. Addigra mondjuk nálam is kiverte a “stáb”, de mivel ketten voltunk és be kell valljam nagyon kíváncsi voltam, mi következhet még, hát maradtunk… Jöttek még fura “olasz” receptek. Fokhagymapaszta friss fokhagyma helyett. Rothadt padlizsán, amin csak mi akadtunk fel, a többi főzőtársunk boldogan szeletelte bele a barna részeket az ételébe. Volt szárított bazsalikom és oreganó, amit azért manapság frissen sem bonyolult beszerezni. Hozzáteszem azért egy kis bazsalikomnövényt bemutattak, hogy hát ilyen élőben. Volt még AROgumimozzarella és egyéb gyötrelmek. Az i-re a pontot a desszert tette fel. Panna cotta volt, amibe sikerült annyi zselatint beleönteni, hogy leginkább kocsonyára hasonlított… De a lány, aki tartotta, büszkén mesélte a sok csillogó szemű fakanalatakezébenmégsohanemfogott résztvevőnek, hogy ilyen a tutiautentik panna cotta és a lényeg, hogy kemény legyen és zselés… Háááát, elég kiábrándító volt. Mindezt majd’ 9000 Ft-ért.
De vissza az indiai esthez a Culinarisban. Allen Diwan helyett egy hölgy, Kamlesh Sharma, a Szép kis India bolt tulajonosa főzött. Rájöttem azonban egy dologra! Egy főzőest akkor sikeres, ha a séf, nemcsak szakmailag van a topon, hanem jó a stílusa, amivel magával ragadja az okulni vágyó népeket! Az indiait tartó hölgy nagyon szimpatikus volt, de rém halkan beszélt, akkor is csak a Culinarisos lányokhoz, akik meg fordítottak… De! Ott készült egy csirkés kaja, amire még ráerősített egy GoodFoodos, aztán meg legyártottam a saját verziómat. A fogadtatás a szokásos: már megint indiai? Miért nem lehet valami normális dolgot főzni???!!! De azért megették. Még Pöttyöm is, pedig picit csípett is.
Hozzávalók:
50 dkg csirkemellfilé felkockázva
2 fej hagyma
nagy csokor koriander
40 dkg hámozott, darabolt paradicsom (polpa-Mutti)
4 cm-es gyömbérdarab
4 dl kókusztej
1 citrom
3 gerezd fokhagyma (Pötty szerint fokmátyá)
2 marék száraz serpenyőben megpirított mandulaszelet
2 dl natúr joghurt
1-2 tk garam masala
1 tk őrölt római kömény
1-2 tk curry
1 tk fahéj
4 szem kardamom megtörve
só
mogyoróolaj
A hagymákat vékony csíkokra szelem és a mogyoróolaj és 1 ek vaj keverékén közepes lángon megpárolom. Amikor már majdnem üveges ráreszelem a fokhagymát és a gyömbért és pirítom őket pár percig. Míg ez pirul, néha megkeverem és a koriandert apróra vágom és a hagymás cucchoz adom. Mehet bele a fahéj, kardamom, őrölt római kömény, a curry és a garam masala is. Mikor már szuperfinom illat terjeng a konyhában, beleteszem a csirkemellfilét és kifehérítem. Ráöntöm a darabolt paradicsomot és pár perccel később a kókusztejet. Sózom, borsozom és rotyogtatom addig, míg a finom sűrű masszában meg nem főnek a csirkedarabok. A végén rányomom a citrom levét.
Sáfrányos jázminrizzsel tálaltam és a tetejére kevés natúr joghurtot tettem. És persze megszórtam friss korianderrel. Így együtt fantasztikus ízhatást adott!
